Miért forognak a bolygók a csillagjuk körül? És miért forognak saját tengejük körül?

Ezt nehéz egyszerűen elmagyarázni.

Egy egyszerű magyarázat a következő. Képzeld egy, hogy vízszintesen eldobsz egy követ. Ez zuhanni kezd a talaj felé, mert lefelé a Föld gravitációja miatt g-vel gyorsul. Mivel eldobtad, kezdő sebességet adtál neki, ezért vízszintesen megtett bizonyos utat, mire leér. Tehát oldalról nézve az egészet, egy görbe pályán leesik a kő. A Föld azonban nem lapos, hanem gömbölyű. Képzeld el, hogy olyan gyorsan eldobod a követ, hogy miközben leesik, olyan gyorsan halad, hogy a Föld görbülete miatt sosem ér földet. Ábra:

[link]

"A" kilőtt ágyúgolyó pályája.

"B" a messzebbre kilőtt golyóé.

"c" és "D" olyan erővel kilőtt golyóé, hogy a leírt módon Föld körüli pályára álltak.

"E" olyan erősen kilőtt golyó, hogy elhagyja a Földet.

Ugyanez nem ágyugolyóval és Földdel, hanem egy csillaggal és bolygóval elképzelhető. Ez a keringés rövid, egyszerű magyarázata.

Miért forognak? Ez bonyolultabb. A mai bolygók nagy kiterjedésű anyagfelhőkből sűrűsödtek össze. A perdületmegmaradás törvénye miatt a kezdeti, rendkívül kis mértékű perdület, ami ezekre az anyagfelhőkre jellemző volt, nagymértékben megnőtt, mire a bolygók létrejöttek.

"A mai bolygók nagy kiterjedésű anyagfelhőkből sűrűsödtek össze. A perdületmegmaradás törvénye miatt a kezdeti, rendkívül kis mértékű perdület, ami ezekre az anyagfelhőkre jellemző volt, nagymértékben megnőtt, mire a bolygók létrejöttek."

Pontosabban a perdület nem változott, hiszen az megmarad, hanem az összehúzódás során a sugár lecsökken, tehát a szögsebességnek meg kellett nőnie, hogy a perdület állandó maradjon. Mint amikor a piruettező műkorcsolyás behúzza a kezeit (lecsökken a sugár), a forgása felgyorsul.