Mi a magyarázat az élő szervezet elektromos vezető tulajdonságára?

Ahogy előttem írták, az, hogy az emberi (és általában minden gerinces) szervezet kábé háromnegyede víz, a maradék egyharmada pedig valamilyen fém, oldott vagy kötött állapotban. A fémek általában igen jó elektromos vezetők, és a vízben oldott ionjaik is többé-kevésbé hozzák ezt a tulajdonságot.

Más részről, mivel a sejtek egymás között elektromos impulzusok segítségével kommunikálnak, így már maga a kérdés is megválaszolja önmagát: ha nem lenne vezető tulajdonsága, nem lenne élő szervezet sem, legalábbis nem a ma ismert formájában.

"Más részről, mivel a sejtek egymás között elektromos impulzusok segítségével kommunikálnak, így már maga a kérdés is megválaszolja önmagát: ha nem lenne vezető tulajdonsága, nem lenne élő szervezet sem, legalábbis nem a ma ismert formájában."

Ez teljesen máshogy működik, mint a drót esetében. A drótban tényleg folyik áram (vagy váltóáram esetén a drót körül az EM hullám), az axonon a membrán (ioncsatornáinak) állapota terjed. Az áram igazából a membránra merőlegesen, az ioncsatornákban folyik, de ez utóbbi feladata a membrán két oldalán lévő potenciálkülönbség létrehozása/megszűntetése. A potenciálkülönbség terjed végül térben. Vagy akár mondhatnám úgy is, mintha az egész milliónyi kis áramkörből állna, amik hatnak egymásra és ez utóbbi hatás továbbhaladása az ingerület.

No, akkor pontosítsunk egy kicsit az uralkodó fogalomzavaron!

1. Az ÁRAM azt jelenti, hogy valami ÁRAMlik. Elektromos áram esetén elektromosan töltött részecskék áramlanak. A szilárd fémekben negatív töltésű elektronok képesek elmozdulni, az oldatokban pedig töltéssel (negatív és pozitív töltéssel rendelkező részecskék egyaránt) rendelkező részecskék, ionok. Mivel vizes fázisban vannak, ezért szabadon mozognak, és elektromos térben vándorolnak a nekik megfelelő irányba.

2. A víz önmagában nem vezető, mivel nincs töltése. A minimális autoprotolízis eredményez töltéssel rendelkező részecskéket, ezek a H+ és a OH-. Ezek okozzák a desztillált gyenge (de több, mint a semmi) vezetőképességét. A szervezetünkben nem desztillált víz van, hanem tele van mindenféle oldott anyaggal, elektrolitokkal, amik lehetővé teszik az elektromos vezetést.

3. A sejtek elektromos viszonyairól: ez egy nagyon bonyolult téma. Röviden azt kell látni, hogy a sejtek kondenzátorként működnek, és a sejthártya szigetelő. Az elektromos impulzusokat a membrán két oldalán lévő ionok koncentrációinak változásaként kell értelmezni. Bizonyos membránra érzékeny ioncsatornák éppen erre érzékenyek. A sejthártya két oldala között nyugalmi membránpotenciál mérhető akkor, amikor beáll az egyensúly az ionok koncentrációgrádiense és elektrokémiai grádiense között. Ez a nyugalmi potenciál változhat pl. ioncsatornák állapotának változásával, vagy intracellurális/extracelluláris ionkoncentrációk változtatásával. Stb. stb. stb...