A delokalizált elektronrendszer miért gerjeszthető könnyen?

#1 röviten és tömören válaszolt a kérdésre, én szeretném ezt kiegészíteni:

Az egyszerűsített Schrödinger egyenletből az elektron energiára:

E = [h^2/8m]*[n^2/a^2]

h Planck állandó

m elektron tömeg

n főkvantumszám

a elektron tartózkodási tér mérete

"Ha az elektron "a" tartózkodási tere növekszik, mind energiája, mind az egyes energiaállapotai közötti különbség csökken."

/Dr. Vincze László: Elméleti szervetlen kémia, Veszprémi Egyetemi Kiadó, 1995./

A glioxál, vagy másik nevén etándial sárga folyadék:

OHC-CHO vagy (CHO)2

Négy atomra kiterjedő elektron delokalizáció (...O=C-C=O...) következtében a megfelelő molekulapályán lévő elektron tartózkodási tere elég nagy ahhoz, hogy már a látható (VIS) tartományba eső fény kvantum (foton) gerjeszteni képes. Emiatt (CHO)2 a "legegyszerűbb színes szerves vegyület" címmel büszkélkedhet.

Bocseszkó a beszólásért...

"Azt hittem a delokalizált elektronrendszer azért alakul ki,mert igy stabilabb,..."

Jól gondoltad, számos molekulát a delokalizációs energia stabilizál. De gerjesztés szempontjából nem az a mérvadó, hogy az elektron milyen energiaszinten van, hanem az, hogy a következő energiaszint milyen "közel" van.

Gondolj például a fémek sáv elméletére: minden elektron minden fématomhoz tartozik, vagyis tartózkodási terük hatalmas mondjuk egy molekulához képest. Ezért olyan közel kerülnek egymáshoz a (külső) elektronok számára hozzáférhető energiaszintek, hogy nem is különítjük el őket, hanem sávként értelmezzük.