KÉMIA! Ezt olvastam egy kémiakönyben, de egy részét nem értem. A Na+ ion vízes oldatban miért nem képez NaOH-t?

Vegyünk egy zsákot, amiben bab és borsó van egyenlő arányban, meg egy másikat, amiben kukorica és búzaszemek vannak 1:2 arányban. Most mindkét zsákból 1 kanálnyit öntsünk bele egy edény vízbe. MIt kapunk?

Olyan vizet, amiben bab, borsó, kukorica és búza lesz 1:1:1:2 arányban.

Egy külső szemlélő nem fogja tudni megmondani, hogy melyik mag honnan jött. Lehett volna éppenséggel a kukorica és a borsó együtt, akár rakhattuk volna őket külön-külön zsákból. A vízben minden mag külön-külön fog úszkálni.

A jól disszociáló ionok ugyanígy viselkednek. Ha KCl-ot és NaNO3-ot oldasz vízben, akkor külön-külön fognak úszkálni a K+ , a Na+, a Cl- és a NO3- ionok. Hiába létezik olyan, hogy KaNO3 és NaCl, a kloridion nem fog felkiáltani, hogy nicsak, nátrium de rég láttalak, és nem fognak összeállni. A KCl és a NaNO3 összekeverésével készült oldat semmiben sem fog különbözni attól az oldattól, amit NaCl és KNO3 összekeverésével nyertél.

A nem jól disszociáló ionos vegyületek viszont nem így viselkednek. Ha AgCl-ot oldasz vízben, azt tapasztalod, hogy nem oldódik. Viszont az AgNO3 igen. Ha NaCl-ot vagy NaNO3-ot oldasz vízben, mindkettő oldódik.

De mi történik, ha ezt a kettőt összekevered? Az Ag+ és a Cl- ionok összeállnak és kicsapódnak, hiába vannak ott a NO3- ionok.

Valami ilyesmi történik a savak-lúgok esetében is. A Na+ és a OH- ion nem foglalkozik egymással, mert ezek jól disszociálnak egymástól. Ellenben a HCO3- ion nem jól disszociál H+ és CO3-- ionokra, és ez visszafelé is igaz: ha H+ és CO3-- ion találkozik, akkor szeretnek összeállni HCO3- ionná. Csakhogy az a H+ ion egy disszociált vízből származik, ezért felhalmozódnak a OH- ionok.

"De honnan lehet azt kitalálni, hogy a NaOH jól disszociál?"

Onnan, hogy az NaOH nátrium-hidroxid ionvegyület (só), ezért kristályrácsában az elektroneloszlás egyenlőtlen, mint a vízben is - ezt a "poláris" fogalommal jellemezzük. Két poláris anyag közötti kölcsönhatás pediglen energetikailag kedvezményezett, főleg, ha az egyik ionos, mint az NaOH. Ekkor fellép a részecskék között a Coulomb erő mint elsőrendű, azaz erős kémiai kötés, vagyis az Na+ és OH- ionok hidratált, azaz vízmolekulákkal körülvett állapotba kerülnek, ami stabilitást eredményez számukra, ezért nem igyekeznek megválni tőle.

Fanyúlnak bár igaza van, de nem innen lehet kitalálni. Ugyanis nem minden ionvegyület disszociál jól.

Alapvetően nem lehet "kitalálni", hanem vagy megmérni lehet (de te nem tudod megmérni), vagy pedig meg lehet nézni, hogy mások mit mértek és vagy megtanulod, vagy mindig megnézed.

A disszociáció mértékét a disszociációs állandó mutatja meg, amit NaOH esetében már nagyon régen megmértek, egy ismert szám

K (dissz. NaOH) = 0,2 Minél kisebb a szám, annál jobb.

A szénsavnál az első H+ 6 köróli, a második 10 körüli értékkel disszociál. Ez azt jelenti, hogy ezek sokkal kevésbé szeretnek szétesni ionokra, ezért az erős bázisokkal alkotott sói vizes oldatban elkezdik magukhoz láncolni a víz H+-jait, ezáltal ellúgosítják a vizet.