A jelenlegi géntechnológia állása szerint létre lehetne hozni egy szuper-egeret?

Nem, mert a biológia nem így működik.

1) A mai géntechnológiával elég sok gént ki tudnánk cserélni, de ehhez ezért fontos tudni, hogy az adott gén pontosan mit csinál. Jelenleg nagyon sok génről egyszerűen nem tudjuk, hogy mi a pontos feladata. Fordítva is igaz, ahhoz, hogy egy tulajdonságot megpiszkáljunk, tudnunk kell, hogy melyik géneket kell megpiszkálni. Nagyon sok tulajdonságról nem tudjuk, hogy melyik gének tartoznak hozzá, illetve nagyon sok tulajdonság van, amit olyan sok gén szabályoz, hogy egy-két gén mutációja alig eredményezne változást.

2) A biológiában mindennek ára van. Nem véletlen, hogy nincsenek szuperegerek, hanem azért nincsenek, mert a nagyobb izomtömeghez több kaja kell, ahhoz több időt kell táplálkozással tölteni illetve ugyanannyi kaja kevesebb egérnek elég. Ha lenne egy ilyen egerünk, akkor levesebb utódja lenne, mint a normál egérnek, hiába képzeljük előnyösnek, nem lenne az.

3) „egyetlen célja lenne a fennmaradás és a szaporodás” >> Ez gyakorlatilag minden élőlényre igaz.

4) „kiirtaná a többi hímet,” >> Tehát akkor mégsem egyetlen célja lenne, hanem a fenti kettőn kívül még az is célja lenne, hogy a többieket kiirtsa. Csakhogy ha nő a célok száma (nem csak eszik és dug, hanem eszik, dug és gyilkol is), akkor arra időt kell szánnia. Sajnos olyan nincs, hogy plusz célja van, de ahhoz nem valami mástól vesz el időt és energiát. A gyilkolásra szánt energiáját vagy az evéstől, vagy a szaporodástól kell elvennie. Nyilván az evéstől nem tudja (sőt arra még az átlagnál többet kell szánnia), így marad a szaporodás. Egyszerre úgyse tud minden rivális hímet kinyírni, tehát amíg ő Rambót játszik és néha-néha meghág egy nőstényt, addig a többiek vígan szaporodnak. Ha pedig elfogytak a rivális hímek, a szuperegér utódjai egymást irtanák (hiszen ez az ösztön lenne bennük).

5) Aztán ott a következő kérdés, a többi fajjal való versengés. Az egér stratégiája az elbújás, rejtőzés, összetartás „kicsi vagyok, nem látnak, nem kellek senkinek”. A stratégia egyik eleme meghatározza a többit. Ha az egér izmosabb, akkor nyilván nagyobb is, elkezdi átvenni egy nagyobb rágcsáló helyét, például a patkányét. Akkor meg már nem a többi egér lesz a baja a szuperegérnek, hanem a patkányok. Akkor már olyan ragadozók is felfigyelnek az egerünkre, akik eddig nem vadásztak rá, mert túl kicsi. Hirtelen egy egész más világban találja magát, ahova egy egész más stratégia kéne, és ahol nem állja meg a helyét.

6) Összességében, lehet, hogy tudnánk csinálni szuperegeret. Ha lemondanánk az agresszióról (azaz nem célja kiirtani a többieket), ha nem akarnánk túlontúl nagy izmokat adni neki, akkor még az is lehet, hogy az egerünk szép lassan, több generáción át elszaporodna. De még így is lehet, hogy belefutnánk egy csapdába, például a szuperegér kevésbé bírná az éhezést, és egy szokatlanul kemény télen mind kihalna.

Képesek LENNÉNK szuperegeret csinálni, ha TUDNÁNK, hogy mitől lesz egy egér szuper. Minden ezköz adott, hogy egy egér szerű emlős DNSét tetszőleges módon megváltoztassuk, de fingunk sincs, hpgy mit és hogyan kellene megváltoztatni, hogy "szuperegeret" kapjunk. A jól mérhető tulajondságok megváltoztatása még csak-csak működik, pl csináltak olyan egeret, amiben a miosztatin génjét kiütötték, és ennek hatására az egér izomtömege többszörösége növekedett (mighty mouse), de az nem volt egyátalán agresszívabb, mint a többi egér.

De az olyan absztrakt tulajdonságok, mint a temperamentum, agresszió... nem tudjuk, hogy miképpen vannak a génjeinkbe írva így hatni se nagyon tudunk rájuk. Minden bizonnyal itt nem is egy génnek, hanem sok-sok gén egymásra ható kis hatásainak összessége a lényeg, ami miatt ez a feladat elképesztően összetett.