Miért nem müködik ez az örök mozgó?

Ott bukik az ötlet, hogy a vízbontásnál kicsit több energiát kell befektetni, mint amit majd az elégetéskor kapsz. Ugyanis a keletkező gázoknak helyet is kell csinálni, ki kell szorítani a korábban ott lévő levegőt, azaz meg kell emelni a légkör szintjét. Persze fent az elégetéskor ennek a munkának egy részét visszakapod majd, mert ott meg csökken a térfogat, de a fent visszakapott munka kicsit kevesebb, mert ott alacsonyabb a nyomás.

Összességében a két munka különbsége pont akkora, mint az az energia, amit majd a víz leeresztésekor nyersz.

Az első probléma az rögtön ott van, hogy a gázképződéssel járó folyamatok reakcióhője (azaz a kinyerhető energia) igencsak nyomásfüggő, a reakció a kisebb anyagmennyiségű gáz irányába tolódik. Jelen esetben 1 egység vízből 2 egység gáz lesz, így a probléma duplán fennáll. Minél nagyobb a nyomás, annál kisebb a kinyerhető energia. Éppen ezért mérik ezeket standard körülmények között, csak ezt a pici apróságot elfelejtetted. Vagyis amikor azt írod, hogy a "vízbontáshoz ugyanannyi energia kell, mint a hifrogén elégetéséhez", akkor hozzá kell tenni, hogy "azonos körülmények között".

A H2 és az O2 is a felszínre fog emelkedni egyébként, de gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ha a nyomáskülönbség miatti reakcióhőveszteséget is beleszámoljuk a dologba, akkor még ha 100% hatásfokot is veszünk alapul, akkor is csak ugyanoda jövünk ki a végén. A valóságban veszteségünk lesz.

És ha most azon spekulálsz, hogy lehet-e olyat csinálni, hogy nem azonos körülmények közt végezzük a bontást és az égetést de úgy, hogy az égetés javára billenjen a mérleg, akkor el kell keserítselek, hogy a körülmény fenntartása el fogja vinni a többlet energiát.

Például ha a fenti rendszert megfordítanánk, és a vízbontást csinálnánk fent, az égetést meg lent, akkor sokkal több energiát kapnánk, mert lent a nyomás segíti a vízképződést (2 egység gáz tűnik el a rendszerből), de a termelt energiát elvinné a reakciópartnerek lejuttatása.

Kedves kérdező!

A tudományoknak vannak AXIÓMÁI. Ezek gyakorlatilag a dogmák. Így van és kész. Ezekből vezetik le az egyenleteket, amik segítségével konkrét feladatokat oldanak meg.

Ilyen axióma a matekban az összeadás megfordíthatósága. A fizikában ilyen az energiamegmaradás és az entrópianövekedés. Ezek alapján még elméletileg is lehetetlen az örökmozgó. Nézz ezeknek utána.