Hogyan érthetném enek a rejtvénynek a magyarázatát meg? Milyen más magyarázatotal lehetne egyszerűben felfogni? Merő László Észjárások könyvébe van bene.

Tegyük fel, hogy egy országban kétfajta ember él: tisztafejűek és zavarosfejűek. A

tisztafejűek mindig helyesen érzékelik a dolgokat, és mindig igazat is mondanak. A

zavarosfejűek minden dolognak pontosan az ellenkezőjét érzékelik, viszont mindig

hazudnak. Ha tehát például egy tisztafejűtől megkérdezzük, hogy zöld-e a fű, ő azt

zöldnek látja, és mivel igazat mond, azt feleli, hogy igen. Ha ugyanezt egy zavarosfejűtől

kérdezzük meg, ő a füvet nem zöldnek látja, viszont hazudik, ezért a kérdésünkre ő is azt

feleli, hogy igen, zöld. Általában is világos, hogy minden igennel vagy nemmel

megválaszolható kérdésre a tisztafejűek mindig ugyanazt fogják válaszolni, mint a

zavarosfejűek. Eszerint tehát nem lehet megkülönböztetni, hogy ebben az országban ki

tisztafejű, és ki zavarosfejű. Másrészt viszont, ha megkérdezzük valakitől hogy tisztafejűe,

nézzük, mit válaszolhat. Ha tisztafejű, akkor annak is látja magát, és mivel igazat

mond, igent fog válaszolni. Ha az illető zavarosfejű, akkor tisztafejűnek látja magát, mert

mindent hibásan érzékel, de hazudik, tehát nemmel fog válaszolni. Eszerint tehát ezzel a

kérdéssel meg tudjuk különböztetni, hogy ki tisztafejű és ki zavarosfejű. Akkor hol a hiba

az előző okoskodásban?

Ebben a rejtvényben éppen az okozza a nehézséget, hogy olyan könnyedén siklunk át

egyik vonatkoztatási rendszerből a másikba, mint amilyen észrevétlen a madarak

metamorfózisa halakká vagy hüllőkké Escher képein. A rejtvényben szereplő mindkét érv

nagyon meggyőzően hangzik: tényleg minden kérdésre ugyanazt válaszolják a

zavarosfejűek, mint a tisztafejűek, és tényleg mást válaszolnak arra a kérdésre, hogy „te

milyen vagy?”. Valóban, mindkét érvelés hibátlan. De akkor hol az ellentmondás? Aligha

éppen egy ilyen kis rejtvény kapcsán fog megdőlni több ezer éves hitünk a logika

ellentmondás-mentességében. A legtöbb ember a rejtvény megfejtése közben megpróbál

mindenféle kibúvót is találni, különféle „kreatív” trükköket, amelyek az egész feladatot

érvényteleníthetnék, de közben érzi, hogy ezek nem meggyőzőek. Kétségtelenül igazi,

szellemes rejtvénnyel állunk szemben.

A megoldáshoz el lehet jutni szigorúan a logika útján is, hiszen az összes lehetőség

szisztematikus kipróbálása, a rejtvény összes szavának gondos ellenőrzése során

egyetlen lehetőség marad az ellentmondás feloldására. A legtöbb embernek azonban nem

így, hanem valahogy egyszerre, hirtelen villan be a megfejtés, ahogy váltogatja figyelmét

a kétféle, egymásnak ellentmondó és egyformán logikus gondolatmenet között: Ugyanaz

egyáltalán a kérdés, ha két különböző embernek tesszük fel? Persze, hogy nem: ha a

zavarosfejűt kérdezzük, hogy „te tisztafejű vagy-e”, akkor a kérdés az illető zavarosfejűre

vonatkozik. Ha a tisztafejűtől kérdezzük ugyanezt, akkor az a kérdés már nem a zavaros

fejűre, hanem őrá vonatkozik. Nem ugyanaz tehát a két kérdés, hiszen nem ugyanarról az

emberről szól – nem csoda, ha a válasz sem ugyanaz.