Kezdőoldal » Tudományok » Természettudományok » Biológusok, pszichológusok!...

Biológusok, pszichológusok! Van valami tudományos magyarázat ezekre?

Figyelt kérdés

Szándékosan nem az ezotéria rovatba írtam, nehogy az elfogultabb ezósok és a materialisták között veszekedés legyen, mert engem tényleg érdekelne, és nem vagyok elkötelezve egyik oldal irányában sem, csak szeretném megérteni a dolgok működését.


Tehát, arra lenné kíváncsi, hogy az emberi érzelmek kialakulására van-e valami magyarázat, hogy hogyan és hol alakul ki az agyban (gondolom, ezek valami biokémiai folyamtatok), pl. amikor egy szerettünk megsimogat bennünket, vagy ránkmosolyog, vagy megdícsér. Miért van az, hogy ha egy robot tenné ugyanezt, vagy egy idegen, vagy mi magunk saját magunknak (tükörben), akkor nem ugyanazt a hatás váltaná ki?


És hogy lenne-e különbség a két alábbi nevelési mód eredményében, a gyerek személyiségének alakulásában a két eset között:

1. A gyerek kiegyensúlyozott környezetben nevelkedik, és a szülei őszinte szeretetet éreznek iránta.

2. A gyerek szintén megkap mindent, ami szükséges, de a nevelői olyan robot emberek lennének, akik teljesen embernek néznek ki, úgy mozognak, élnek, beszélnek stb, viszont nincsenek érzelmeik. De tökéletesen be vannak programozva, hogy amikor kell, tudjanak dícsérni, motiválni, ölelni, vígasztalni, mosolyogni, könnyezni stb. (Tudom, hogy ilyen nincs, ezért csak feltételezni lehet. És mondjuk, hogy nem lenne hiba a programozásban, hogy véletlenül másképp reagál a robot-szülő, mint ahogy odaillő lenne, ahol a gyerek megérezhetné, hogy valami nem stimmel.)


Ilyen esetben lenne-e különbség? (Most csak a szülői bánásmód hatásait figyelembe véve. Azt most ne vegyük, hogy egyéb környezeti hatások, meg a gyerekkel veleszületett természet.)


"Igazibbnak" számít az első eset, mint a második? Ha igen, akkor milyen vegyi folyamatokkal írható le ez az igaziság? Ha pedig nem, akkor minek kerítenek olyan nagy feneket a "léleknek", amikor racionálisabban hozzá állva az élethez sokkal hatékonyabban tudnánk működni, tevékenykedni, fejlődni?



2014. ápr. 16. 13:34
1 2
 1/12 Imola Ágnes válasza:
SEm biológus, sem pszihológus nem vagyok, de van néhány infóm. Az emberi test (és nem csak az emberi) a külső ingerekre válaszreakciót tud adni. Ugyanakkor önnmagát védve, igyekszik a testet megfelelő szinten tartani, mint pl. adrenalin termelése egy sokkhatás esetén. Az érzelmi ingerekre is számos választ képes adni. Számos hormont képes felszabadítani, melyek különböző lelkiállapotba hozzák a testet. A kellemes ingerekre más hormonokat szabadít fel, mint a kellemetlenre. Ezért van az, hogy ismerősökre másként reagálunk. A nevelési kérdésedre nem tudom a választ, de hallottam egy kísérletről, ahol az újszülött csecsemőket úgy gondozták, hogy soha nem ölelték meg. Kíváncsiak voltak, hogy később ezek a gyermekek mások lesznek-e? Mindent megkaptak, gondosan ápolták őket, csak nem ölelték meg. A kísérletben az összes gyermek meghalt.
2014. ápr. 16. 14:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 A kérdező kommentje:

Köszi a választ! Valami hasonló kísérletről hallottam régebben én is, de az majmokkal volt, a kicsinyeknek beraktak valami "műanyát", a lényeg az volt, hogy szőrös legyen, és a kismajom bele tudjon csimpaszkodni meg kurkászni :) mintha idazi anya lenne. Rákeresek majd, hogy mi is volt a kísérlet eredménye.


Aki privátot küldött, annak is köszi, megnézem az ajánlott oldalt.

2014. ápr. 16. 14:24
 3/12 A kérdező kommentje:
idazi=igazi
2014. ápr. 16. 14:24
 4/12 hollófernyiges ***** válasza:

"A kísérletben az összes gyermek meghalt"


Nekem azért gyanús ez a kísérlet. Cerkófokkal csináltak olyat, hogy kölyköket anya és társak nélkül neveltek. Kaját, meleget, gyógyszert kaptak, valamennyi idegbeteg lett amelyik nem tudott a felnőtt korában a többiekkel mit kezdeni, ideje nagy részében a sarokban ült magát átkarolva, ha mesterségesen megtermékenyítették, a csecsemőjével egyáltalán nem törődött. A műanyás kísérletben az volt, hogy volt egy drótváz, ahol tejet kapott, meg egy szőrös műanya, ahol nem kapott más semmit. A kismajom egész idő alatt a szőrös anyán lógott, csak enni ment át a másikhoz.

2014. ápr. 16. 15:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:

Az én véleményem szerint ha tudjuk, hogy az egy robot, akkor tényleg nem jelentene többet mintha a kenyérpirítód simogatna meg, hisz egy robot logaritmusok alapján dönti el, hogy megérdemli-e valaki a dícséretet, ám az emberi reakció egyéni, s mivel társasági lények vagyunk, ezekre a reakciókra vágyunk, hogy a társadalom részei lehessünk. Saját magunkat megsimogatva maximum fizikai örömet okozhatunk. Egy idegen érintésének a jelentősége, attól függ, hogy mi hogyan állunk hozzá. Egy aranyos néni simogatása, akit mostláttam először, de segitettem neki és megdícsér, belőlem lelki elégedettséget váltana ki .

Második kérdésre szintén helytálló válasz szerintem hogy attól függ mennyire emberi az a robot, és tudja-e a gyermek hogy nem igazi emberek. Ráadásul, szerintem ott a lehetősége a kisebbrendűség érzetének, hisz a gyerek sosem lesz olyan tökéletes mint a szülei.

2014. ápr. 16. 17:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:

" egy robot logaritmusok alapján dönti el, hogy megérdemli-e valaki a dícséretet,"

Szerintem az algoritmusokra akartál gondolni.


A kérdésre válaszolva, egzakt, pontos tudományos válasz nem adható. Enyhén szólva sincs még megfejtve az érzelmek és az agy kapcsolata. Persze tudjuk, hogy pl. nagy vonalakban a limbikus rendszer miért felelős, de hogy ez hogy jelenik meg vegyi szinten, attól még távol állunk.


A kérdés oda vezet, hogy magunkat egy természettudományosan leírható fehérjehalmaznak tekintjük-e, mely esetben joggal elvárható lenne a megfelelő tápanyag bevitel, és programozott viselkedésmintákon alapuló nevelés bizonyos fokú sikere. Mindannyian érezzük, hogy ha egy gép nevelne minket, az milyen borzasztó dolog lenne. De ezt a megérzést tudományosan nem tudjuk mivel alátámasztani. Isten, lélek, életenergia? Hogy akarjuk ezeket tudományosan megközelíteni? Én úgy gondolom, hogy a több ezer éves spirituális tudás a különböző kultúrákban nem elhanyagolható tény, de a tudomány számára semmis, mert nem lehet reprodukálható eredményekkel, vagy úgy általában, semmi konkrét anyagi dologgal alátámasztani. Tehát ha most valaki leírná válasznak, főképp ebben a kategóriában, hogy szerinte szüksége chí áramlására az egészséges fejlődés érdekében a gyereknek, akkor könnyű elképzelni a reakciókat. Dióhéjban: nem fogsz rá korrekt választ kapni, mert szakadék tátong a tudomány és a spiritualitás között.

2014. ápr. 16. 23:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 Joola ***** válasza:

szia! tetszik a kérdés, tök jó:) a kísérlet amire gondolsz Harlow szőranya-drótanya kísérlete volt, ahogy előbb leírták.

az agyban főként az amygdala az érzelmek helye (limbikus rendszerben), a személyiségért főként a frontális lebeny felelős (olvass utána Phineas Gage-nek, nagyon tanulságos eset!!) a kötődésért az oxitocin (hormon) felelős, anya-gyerek közt, vagy párkapcsolatban is felszabadítja pl egy ölelés, stb. a félelmi reakció pontos biológiai hátterét már felfedezték, de sok érzelemét, reakcióét még nem.

attól függetlenül, h ennyit tudunk az érzelmek biológiai hátteréről, mégsem tudunk egyenlőre semmit, csak sejtjük a legtöbb összefüggést. ezért is megfejtetlen sok mentális betegség oka a mai napig.

ez a robotos kérdés, hát... mi a tökéletes programozás? mmint annyifélék vagyunk és annyiféle reakció nekünk a tökéletes. hogy tudnák eldönteni, h adott csecsemőt hogy kell majd nevelni? szerintem nincs tökéletesség, nem tudom elképzelni, h valaha megoldható lenne ez robotokkal. nem hiszem, hogy valaha a génállomány, agy, stb alapján ki tudnák találni, h azt a személyt hogyan kell majd nevelni, ki tudnák küszöbölni az összes környezeti hatást ami a szülőkön kívül éri... na mindegy ezen még gondolkoznom kell :D

amúgy pszichós vagyok.

2014. ápr. 17. 19:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 dftgsgvghgev ***** válasza:
Azért lenne baj a robotokkal, szerintem, mert érzelem érzelmet vált ki. A gyermek úgy tanulja meg az érzelmek helyét, szerepét, kifejezését és kezelését, hogy a környezetére reagál. Az érzelem arra való, hogy segítse a környezethez való alkalmazkodást, ezáltal a túlélést. Miután azok a gének öröklődnek, amik segítik az alkalmazkodást, érthető, hogy az alap érzelmek genetikailag kódoltak. Az érzelem maga, amivel a csecsemő rendelkezik, örökölt, nem pedig tanult. Nem tudsz megtanítani valakit érezni, per se. Mármint a semmiből nem. Egy robotnak nincs meg hozzá a bázisa. Ez azért baj, mert az érzelem érzelmet vált ki, ez a csecsemő kötődésének alapja. A csecsemő a kötődési személytől tanulja meg, mihez kezdjen az érzelmeivel. A kötődési személy pedig a csecsemő érzelmi reakcióira adott, érzelem indítású válaszaival "tanítja" a gyermeket. A két fél kölcsönösen hat egymásra, és a tanulás alapja ez a kölcsönhatás. Ha az érzelemkifejezés és a kiváltott érzelem között megfelelés van, a csecsemő következtetni tud a gondozó érzelmére is. A kommunikáció kiszámítható, és ez a kiszámíthatóság nagyon fontos a csecsemőnek: ez a korai tanulás alapja. De ha az érzelemkifejezés "üres", válasz van, de nincs érzelem a gondozó részéről, az összezavarja a csecsemőt: a mosoly nem örömet, hanem valami más érzelmi választ vált ki a gyerekben. Vagy éppen semmit. Ezt felnőttként is lehet tapasztalni. Az eredmény kb. olyan lehetne, int a szőranyás kísérletben: a társakhoz való alkalmazkodás zavara, kirekesztés. Az oka egyszerű: jó modell híján a gyermek nem tanulja meg a másik érzelmeit pontosan felismerni, a sajátját kifejezni úgy, hogy a másikban a szándékolt választ kiváltsa.
2014. ápr. 17. 23:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 dftgsgvghgev ***** válasza:
A kulcs nem a vegyi folyamatokban van, hanem a bejövő információ kiértékelésében. A lelki működés (szándékosan nem azt mondom, hogy lélek) és a biológiai működés nem elválasztható egymástól. A bejövő info alapján döntjük el, milyen tendencia vezérelje a viselkedést. PL. megközelítés. Ehhez a cselekvést energetizálni kell. Erre jó az öröm. A kiértékelés alapja az, hogy melyik inger milyen következménnyel jár rám nézve, illetve a következtetés, hogy melyik akció milyen következménnyel járna. A rendszer az alapján dönt, hogy mit tapasztaltunk, ez az alkalmazkodás kulcsa. De az, hogy mit tapasztalunk, környezetfüggő. A biológiai folyamatok mindig ugyanazok (a sérüléseket, betegségeket hagyjuk), csak a mintázatuk tér el attól függően, hogy a tapasztalatok alapján milyen tendencia a kívánatos a sikeres alkalmazkodás érdekében. De hogy milyen tendencia a kívánatos, azt a lélektani folyamatok döntik el. Biológiai és lélektani folyamat az embernél kéz a kézben jár (az elhárító mechanizmusokat most hagyjuk). Nincs "igazibb" eset. Csak eset van, amihez a gyermeknek alkalmazkodnia kell. Egy olyan világban, ahol csak robotok élnek, a gyermek akkor jár jól, ha a robotokhoz igazodik.
2014. ápr. 17. 23:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 dftgsgvghgev ***** válasza:
Azért kerítenek akkora feneket a léleknek, mert az emberi pszichének olyan jellegzetességei is vannak, amikre a materialista racionalizmus nem képes kielégítő választ adni. Vagy fel sem képes fogni, mert a jellegénél fogva a materializmus valósághoz kötődő korlátoltságával nem megfogható dolgokról van szó. Ilyen a lélek is, vagy Jung megfogalmazásában a "szellem". Ezt ugyanis nem tartják a testhez köthetőnek, mint ahogy azt a pszichoterápiás esetek egy része is jelzi. De ennyire nem kell messzire mennünk a mélylélektan vagy a transzcendens felé. Miután az érzelmi működések alapvetően fontosak nem csak a túlélés, de a többi emberhez való alkalmazkodás szempontjából, a tisztán racionális fejlődés azt eredményezi, hogy a lelki egyensúly elbillen a racionalitás felé. Az eredmény neurotikus zavar, illetve a szorongásos megbetegedések széles skálája, a pszichoszomatikus megbetegedésekig. Azt tudjuk, hogy az érzelmek megélt részének kiiktatása az érzelem biológiai hatásait nem szünteti meg. Az, aminek pl. a lelket kellene gyötörnie, a testet gyötri meg. Az eredmény konverziós zavar, pszichoszomatikus megbetegedés, tényleges szomatikus zavar, legrosszabb esetben a biológiai test pusztulása (az újabb elképzelések szerint, de ez nem a materialisták kedvence). Miután az érzelem a biológiai örökségünk része, a tiszta racionális fejlődéssel rosszul jár a szervezet, és a környezeti alkalmazkodás (legalábbis, ami hirtelen és gyors - ösztönös - döntést igényel, károsodik. Úgy járunk, mint Mr. Spock.
2014. ápr. 17. 23:41
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!