Mi alkotta a természet csodáit?

Az Ádám-Éva sztori meg az ősember üti egymást. Vagy az egyiket hiszed el, vagy a másikat. A tudomány mai álláspontja az ősemberes, tehát Ádám és Éva nem létezett.

A Föld csillagközi porból lett, amit a gravitáció egymáshoz vonzott. A Föld mélyében olyan meleg van, hogy ez a csillagközi pormassza olvadtan folydogál. Néha kitör, ez a vulkán. Kb így lesznek a sziklák: felszínre került, kihűlt földanyag, azaz csillagközi por.

Azt, hogy az első élőlény hogy alakult ki, senki se tudja pontosan. A tudományban sajnos van ilyen, el kell fogadni, egyes dolgokat nem tudunk. Ha mindenre tudni akarod a végső választ, akkor keress egy papot, az mondani fog valami baromságot, amiben hihetsz. Egyes embereknek fontosabb, hogy higgyenek valamiben, mint hogy ez az igazság legyen. Ha ilyen vagy, akkor válaszd a vallást. Ha elviseled, hogy az igazságot nem lehet mindig kideríteni, és akkor az a válasz, hogy "nem tudjuk", akkor válaszd a tudományt.

Mindenesetre amikor az első élőlény már valahogy itt volt, akkor bizonyára valami baktériumszerű izé volt, csak bénább bármely mai baktériumnál. De tudott osztódni, nem volt ellensége, hurrá. Az utódai javarészt olyanok voltak mint ő, de néhányszor hibásan másolta le magát. A hibák zöme káros volt, a hibás utód gyengébb volt és elpusztult. Nagyon kevésszer azonban véletlenül a hiba eredménye valami jó dolog volt, az így létrejött utód erősebb lett, mint a többi, és az ő utódai elkezdték kiszorítani az eredeti fajták.

Azonban sokszor ez a "jó hiba" csak valami speciális előnyt adott. Például az illető utód jobb volt a part közelében, cserébe rosszabb volt a nyílt vizen. Ezért a part közelében az egyik fajta utód szapoodott el, a nyílt vizen a másik. Ezt hívják specializációnak. Az egyféle, mindenhol élő élőlény helyett létrejött külön pangóvizi, mélyvizi, partközeli, stb. ezek egyre kevésbé hasonlítottak az eredeti ősre.

Nagyon sok fontos lépés történt, az ilyen előnyös hibák által. Például egyes sejtek nem osztódtak szét teljesen, hanem együtt maradtak, ami egy osztódási hiba, de mégis kiderült, hogy előnye származik belőle.

Végül ennek a néhány sejtnek a leszármazottai növények, állatok és gombák lettek. Az első pár ős-növényből alakult ki az összes mai növény, az állatokból az állatok, stb.

Nos hát, lássuk.

Először is döntsd el magadban, hogy tudományos, bizonyítható válaszra vagy-e kíváncsi, vagy vallásos mesékre, mert a kettő nem azonos világkeletkezési folyamatot ír le. Ha a vallásos része érdekel, akkor ne a Tudomány rovatban érdeklődj, arra van megfelelőbb kategória.

A tudomány nem operál istenekkel meg effélékkel. A tudomány anyaggal és energiával operál, kölcsönhatásokkal, fizikával kémiával és biológiával. Ez ugyan talán bonyolultabb, nehezebben emészthető, és több ismeretanyagra lesz szükséged a megértéséhez. Cserébe legalább logikus, bizonyítható, megismételhető lépésekben írja le a téged körülvevő világ kialakulásának és működésének mibenlétét.

A tudomány szerint nem volt teremtés, nem volt Ádám és Éva, se Édenkert, se kígyó (legalábbis nem beszélő, almakofa típusú). Ráadásul a tudomány nem fog mindenre kész válasszal szolgálni neked, hanem beismeri, ha még ismeretlen, feltérképezetlen területre téved, és elismeri, hogy nem tud mindent a világunkról, annak keletkezéséről, működéséről. Vannak még fehér foltok, ismeretlen területek, ilyen pl. az Univerzumunk keletkezését megelőző idők, vagy az élet kialakulásának folyamata. Óriási ez a világ, megdöbbentően hatalmas, és rengeteg olyan dolog lehet (és minden bizonnyal van is) benne, amelyről még csak nem is tudunk, nemhogy ismernénk a pontos mechanizmusát, működését.

Tehát a tudomány mai állása szerint, közel 14ezer millió évvel ezelőtt történt valami, amit a tudósok Nagy Bummnak (vagy magyarosabb, de talán félrevezetőbb nevén Ősrobbanásnak) neveztek el. Ez egy olyan pontja univerzumunknak, ahol és amikor megszületett a tér és az idő (helyesebben a téridő) abban a formában, ahogyan ma is ismerjük. Anyag még nem volt benne, csak egy iszonyatos nagy energiakatyvasz. Ez aztán elkezdte "szétnyomni" univerzumunkat, amely ettől gyors tágulásnak indult. Mivel a benne lévő energiamennyiség többé-kevésbé állandó volt, így a tágulás során az átlaghőmérséklete rohamosan csökkenni kezdett - egészen addig, míg létre nem jöttek benne az energiából az első protonok, vagyis a hidrogénatomok. A hidrogén az első elem a periódusos táblában, a legelemibb, legegyszerűbb formája az anyagnak, úgy is lehetne nevezni, hogy ez az általunk anyagként ismert jelenség alapegysége. A hidrogén egy atom, a legkönnyebb atom az univerzumban. Vannak nála nehezebb atomok is, könnyebb viszont nincs, és kisebb sincs.

A hidrogén az alapkő, ebből épült fel aztán minden, ami körbevesz. A csillagok, így a Nap fő alkotórésze is a hidrogén. A hidrogénnek van egy olyan tulajdonsága, hogy ha sok másik hidrogénnel kerül kapcsolatba, akkor szeretnek egyesülni (idegen szóval fúzionálni) - ha megfelelő nyomás és hő áll rendelkezésre. Négy hidrogénatomból lesz egy héliumatom, miközben óriási energiamennyiség szabadul fel. Ez a folyamat évmilliárdok óta folyik a Napban, és még sok évmilliárdig folyni is fog - egészen addig, míg a hidrogén nagy része át nem alakul héliummá. Ez az átalakulás közben felszabaduló energiamennyiség fűti a Napot, ezt az energiamennyiséget sugározza ki folyamatosan, és ez jut el a Földre - helyesebben ennek egy icipici töredéknyi része. Mégis éppen elegendő ahhoz, hogy sokmilliárd év óta töretlenül fenntartsa ezen a bolygón a stabil hőmérsékletet.

A hélium is képes a fúzióra - a hélium fúziójából jön létre az oxigén. Ez is a csillagok belsejében lejátszódó folyamatok eredménye, mint gyakorlatilag minden elem, ami csak megtalálható a periódusos táblában. Minél nagyobb egy csillag, annál nehezebb elemek szintetizálására képes, mert annál nagyobb a nyomás és a hőmérséklet a belsejében. (A mi központi csillagunk (Napunk) tömege akkora, hogy a hélium még képes oxigénné alakulni benne, de nehezebb elemek létrehozására már nem alkalmas.)

...

...

Minden anyag ami körülvesz, legyen szó a levegőről, a szénről, a vasról, az üvegről, a fáról, bármiről, atomokból áll. Sőt, Te magad is atomok sokaságából épülsz fel. Az egész bolygónk különféle atomok sokaságából épül fel. Ezen atomok mindegyike valamikor egy csillag belsejében képződött, hidrogénből és héliumból. A te testedet alkotó atomok is mind-mind valamikor régen egy csillag szuperforró, többszázmillió fokos belsejében jöttek létre! Aztán az a csillag, ahogy élete végére ért, felrobbant, és az általa az élete folyamán kreált anyagmennyiséget kiokádta a világűrbe. Ezután ez az anyag sok-sok évmillión át utazott az űrben, míg ki nem kötött az univerzumnak ezen a környékén. Itt beleütközött egy nagy hidrogénfelhőbe, amelyből később a mi Napunk is kialakult, majd ebből az anyagfelhőből létrejött a bolygónk is, rajta pedig a kedvező körülmények hatására létrejött az élet.

Ez először valószínűleg valami önszerveződő formáció lehetett. Ilyenekre sok példát találunk a természetben: önszerveződőek pl. a hópelyhek, amelyek a vízmolekulák egymáshoz fagyásából alakulnak ki. De a különböző kristályok (só, cukor, rézgálic, stb.) is mind önszerveződés hatására alakulnak olyan alakúvá, amilyenné. Valószínűleg ilyen önszerveződésből alakult ki az élet alapja is. Aztán ezek az összeszerveződött atomcsoportok még bonyolultabb struktúrába szerveződtek, míg létre nem jött egy olyan formáció, amely már rendelkezett az élet alapvető ismérveivel. Képes volt hatni a környezetére, abból különböző vegyületeket felvenni, majd másféle vegyületeket kiválasztani, tehát volt anyagcseréje; egy bizonyos méret elérése után képessé vált kettéválni, vagyis osztódni, szaporodni. Egyre bonyolultabb és bonyolultabb felépítésűvé váltak, míg nem létrejött az első ősbaktérium, a mai baktériumok előfutára. Innentől pedig már megállíthatatlanná vált a folyamat, egyre bonyolultabb és sokrétűbb formációk alakultak ki, elkezdődött az integrálódás a környezetbe annak körülményeihez alkalmazkodva, és megjelent a differenciálódás is, ahogy egymástól egyre különbözőbbekké váltak, egyre eltérőbb funkciókra lettek képesek. Volt olyan, amelyik a vas-oxidból (rozsda) kivonta a vasat, ezzel elkezdte oxigénnel feldúsítani a légkört. Ezeket sztromatolit-baktériumoknak hívják, és mind a mai napig tevékenykednek, nekik köszönhető hogy jelenleg viszonylag magas oxigéntartalma van a Föld légkörének.

A baktériumok aztán nagyon sokáig egyeduralkodók voltak a Földön. Gyakorlatilag egy teljes milliárd évig nem is történt előrelépés a fejlődés útján, csak egyre újabb és újabb baktériumfajok alakultak ki a különböző környezeti hatások következményeképp. Immáron nem csak a vízben, hanem a szárazföldön, a levegőben, sőt, magában a földkéregben (a bolygónk felszíni, szilárd része) is egyre jobban elszaporodtak. Egyre nagyobb tömegűvé vált a földi biomassza, mindenhol baktériumok sokasága nyüzsgött. Ezek a legkülönbözőbb vegyületekkel táplálkoztak: volt amelyik ként evett, volt amelyik nátriumot, kalciumot, szenet, szilíciumot, foszfort, vagy éppen cinket vont ki az akkoriban gyakori vegyületekből. Aztán apránként annyira elszaporodtak, hogy mind a mai napig a baktériumok teszik ki a földi biomassza legnagyobb tömegét. Gyakorlatilag kilóra azóta is sokkal több a baktérium bolygónkon, mint az összes többi élőlény együttvéve. Ez aztán azt eredményezte, hogy megjelentek az első ragadozó baktériumok, amelyek már nem vegyületekkel, hanem más baktériumokkal kezdtek táplálkozni. Így pedig elindult az a verseny, amelyben az erősebb, agresszívabb, gyorsabban szaporodó vagy ügyesebben alkalmazkodó baktériumok maradtak talpon, és amely verseny következtében megindult a többsejtű élőlények kialakulása is.

Ezek elsőként baktériumtelepek voltak, egyre több és több baktérium kapaszkodott össze, hatalmas telepeket alkotva. Ezek kiterjedése akár a négyzetkilométeres méretet is elérhette akár: amely baktériumok így együtt próbáltak megélni, sikeresebbnek bizonyultak magányosan ténykedő társaiknál. Viszont azt eredményezte, hogy a telepek szélén élő baktériumoknak másféle tápanyagok jutottak, mint a telepek közepén élőknek, megindult egy újabb fajta specializálódás. Amit a telep szélén élők termeltek, a telep közepét alkotó baktériumok azzal kezdtek táplálkozni. Ennek nyomán kialakultak az első függőségek: ezek a telepek már csak együtt voltak életképesek, egymás nélkül nem. Valószínűleg ez vezetett az első gombák, gombatelepek kialakulásához is. A gombákat követték az algák, moszatok, azokat a még bonyolultabb felépítésű élőlények, majd megjelentek az első állatok is, amelyek már nem csak sodródtak az áramlatokkal, hanem aktív helyváltoztatásra alkalmas nyúlványokat fejlesztettek ki. Különböző férgek, puhatestűek egész garmadája szántotta keresztül-kasul a tengerfeneket, miközben mindenféle meszes vázakat fejlesztettek ki maguknak. Ezektől aztán annyira függővé váltak, hogy hamarosan nem a testükön kívül, hanem azon belül kezdték termelni a mészvázat, és létrejöttek az első gerincesek is, a halak elődjei.

Ahogy telt az idő, úgy kezdett egyre barátságosabbá válni a felszín is. Mindenhol megszilárdult a földkéreg, és egyre vastagabbá vált; a hőmérséklet lassan a mai szintre süllyedt. Már nem dühöngtek akkora viharok, nem voltak olyan heves földmozgások mint korábban, megnyílt az élet előtt az út a szárazföldön is. Először csak mocsarakban, lápokban kezdték megvetni lábukat a hínárok, fűfélék, később egyre szárazabb területeket is meghódítottak. Ahogy ezek terjeszkedtek, úgy követték őket az első állatok is: a férgek és puhatestűek legkülönbözőbb formációi kezdtek az egyre sekélyebb viztekben nyüzsögni, majd kialakultak az ízeltlábúak, rákfélék is (pl. krillek), majd ezek a szárazföldre is kimerészkedtek. Különböző százlábúak, bogarak kezdtek mindefelé mászkálni, aztán a szárnyas rovarok a levegőt is kezdték meghódítani. Százlábúak és hasonló szerzetek mászkáltak a sziklákon, és egyre inkább áttértek a szárazföldi életmódra. Ekkoriban kezdtek kialakulni az első fenyőfélék, tűlevelűek, páfrányfélék. Ekkorra már a szárazföldön minden zöldbe burkolózott a fűfélék rohamos terjedésének köszönhetően. Így tápanyag dögivel akadt a vízen kívül is, innentől nyitva állt az út az első kétéltűek és hüllők előtt, amelyek aztán sok-sok évmillión keresztül uralták bolygónkat.

Megjelentek az első emlősök is, de még nem kedvezett nekik a környezet. A halak hatalmasra nőttek, de a hüllők sem nagyon maradtak le mögöttük. Uralmuk alá hajtották a szárazföld nagy részét, a levegőben pedig főként szárnyas rovarok tömege repkedett. Megjelentek az első nyitva- és zárvatermők is, a virágos növények, színpompába öltözött bolygónk felszíne.

Aztán történt valami, amire senki nem számított. Egy kozmikus skálán apró kődarab, de földi viszonylatban bitang nagy szikla zuhant a mexikói öbölbe, teljesen átformálva bolygónk felszínét. Hatalmas mennyiségű port fröcskölt a légkörbe, amely így átlátszatlanná vált, és évekre eltakarta az éltető napfényt. A hőmérséklet drasztikusan leesett, az egész bolygón fagypont közelébe vagy az alá csökkenve. A hüllők (dínók) uralmának ez adta meg a kegyelemdöfést - ám egyben megnyitotta az utat az állandó testhőmérséklettel rendelkező emlősök fejlődése előtt. Nekik nem volt szükségük viszonylag stabil hőmérsékletre mint a hüllőknek, a rengeteg elhullott és elhulló állat, a szívósabb növényfajok és a főként ezekkel táplálkozó rovarok és férgek bőséges tápanyaggal szolgáltak számukra. Főként egerek, cickányok és hasonló kisemlősök alkották ekkoriban a földfelszíni élet zömét.

Hamarosan leülepedett a por, újra kisütött a Nap, ismét virágba borultak a mezők, életre kaptak az erdők, de már semmi sem tért vissza a régi kerékvágásba. A hüllők uralmának befellegzett, ám egyre újabb és újabb emlősök alakultak ki, és megjelentek a madarak is (ők a dínók legközelebbi leszármazottai). Az állandó testhőmérséklet segített nekik átvészelni a hideg időszakokat, sokkal ellenállóbbnak bizonyultak a hüllőknél. Elsőként a növényevők szaporodtak el, de őket hamarosan követték a ragadozók is; kifejlődtek a nyestfélék, macskafélék, kutyafélék, majd megjelentek az első emberszabásúak is. Érdekes dolog, hogy az emberszabásúakból kifejlődő előember több alkalommal is a kihalás szélére sodródott, nagyon kevés hiányzott hozzá, hogy életképtelennek bizonyuljon az új faj. Aztán - nem tudjuk miért - hirtelen fejlődésnek indult az agy, néhány évmillió alatt megtöbbszöröződött az agytérfogat, és iszonyú gyors fejlődésnek indult az intelligencia, majd közösségekbe szerveződve megjelentek az első ősemberkolóniák. Az értelem hirtelen fejlődésnek indulásával aztán megjelentek az első szerszámok, eszközök, innentől pedig feltartóztathatatlan hódító útjára indult az új faj: az ember.

Ezekhez az elképesztően már, már lírai leírásokhoz, amik tudományos szempontból is mindenben megállják a helyüket, annyit tennék hozzá, hogy a kőzetek sem mind vulkanikus eredetűek, hanem egy részük, a mészkőhegységek éppen ennek a kezdetleges életnek a bizonyítékai és valójában óriási temetők ezek, amik a kezdetleges létformájú élőlények megmaradt mészvázának az egymásra halmozódásából áll.

Mennyi hihetetlen mennyiségű pirinyó élőlény pici maradványa ez, irtózatosan hosszú idő alatt egymásra halmozva, amit aztán a tektonikai mozgások kiemeltek, vagy ott van a szén és a kőolaj keletkezése, ez is rettenetesen érdekes jelenség.

Azért kedves Mona, nem gondolnám, hogy ennyire tudatlan vagy, hiszen már egészen jól tudsz írni, akkor feltételezem, olvasni is és már a gondolataid kifejezését is kezded megtanulni, szóval valószínűleg többet tudsz te már ezekről a dolgokról, de szelíd provokációdat mindenki megbocsáthatja, mert módunkban állt olvasni ezeket a remek leírásokat és megjött a kedvem ahhoz, hogy az élővilág kialakulásának ezernyi állomásából valamelyiket bővebben tanulmányozzam.

Fogmosás és borotválkozás után meg is fogom tenni, de gondolom, aki vallásos, azt ez kevésbé érdekli, neki elég, ha annyit tud, Isten teremtette valamilyen mindenható módon, de elismerem, cserébe éppen elég elfoglaltsága akad, különösen a mai napon, úgymint imádkozás, térdre borulás, misehallgatás, meg a bűnein való elmélkedés, amik közül a gondolatban elkövetett paráznaság sem kivétel, így hát még azt is megértem, ha tüzes leányzó vagy esetleg, hogy valóban semmit nem tudsz ezekről a dolgokról.

:)