Van olyan fizikai modell/elmélet, amelyik falszifikálható?

Konkrétan?

Pl. témakör?

Minden fizikai modell és elmélet falszifikálható. Ez kritériuma minden fizikai modellnek. A falszifikálás cáfolást jelent. A falszifikálhatóság cáfolhatóságot jelent.

Mondjuk vegyük az egyik legalapabb összefüggést: F = m*a. Ez mond valamit különböző mérhető mennyiségekről. Azonnal cáfolható, ha találsz egy olyan esetet, amiben a képletben szereplő mennyiségek nem így függnek össze. Persze ki kell zárni más tényezőket. Mindenesetre ahogy találsz egy ilyet, máris cáfoltad a modellt.

Ergo találtunk egy cáfolási módot a modellhez, tehát elviekben a modell cáfolható.

Azért is feltétele ez a tudománynak, mert minden valamirevaló tudomány törvényszerűségeket tár fel. A törvényszerűség kötelez, tehát ismert mennyiségekből meg lehet jósolni egy ismeretlen mennyiséget anélkül, hogy a folyamat lezajlana, vagy azt konkrétan megmérnénk. A modell ad egy előrejelzést. Ez összevethető a valósággal, és ez az összevetés vagy cáfolatlanul hagyja, vagy cáfolja a modell helyességét.

> De minden elmélet csak korlátok között érvényes. Tehát semmi nem állja meg a helyét szigorúan véve, azaz mindig van ellenpélda.

A modell a peremfeltételeivel együtt alkot modellt. Természetesen ha egy modell kellő ideig jól használható, akkor a cáfolására alkalmas megfigyelés nem érvényteleníti a modellt, csak peremfeltételek közé zárja. Ma tudjuk, hogy nem igazak a newtoni törvények. Semmi gond. Mert bizonyos feltételek mellett, bizonyos megengedett hibahatáron belül ugyanúgy alkalmazhatóak tovább. Összességében már nem állja meg a helyét, de adott esetben alkalmazható. Azért ha 26 000-szer megfigyeltünk valamilyen jelenséget, ami minden esetben az adott törvényszerűségek alapján működött, akkor azért esélyes, hogy a 26 001. alkalommal is működni fog. Ha nem, az már cáfolat. De ettől még esélyes marad, hogy 26 002. alkalommal újra jól írja le a valóságot. Persze a 26 001. mérés miatt van egy megválaszolatlan kérdésünk, hogy vajon mitől függ, hogy egy adott modell éppen képes, vagy nem képes leírni az összefüggéseket. Ebből rá lehet jönni dolgokra, lehet az eredeti modellt, ha nem is kidobni, de kiegészíteni.

> Tehát azt állítod, hogy nem létezik egyetlen fizikai elmélet sem, azaz nincs értelme fizikáról beszélni?

Pont az ellenkezőjét. Végül is miről van szó? Mondjuk életedben először látsz hollót. Oké, megnézed, ez fekete. Ebből még sok dologra nem lehet következtetni. Aztán még látsz egy tucat hollót, mind fekete. Innen már jogosan merül fel a hipotézis, hogy a hollók feketék. Ezt lehet kísérletileg igazolni, fogsz még három tucat hollót, és megnézed őket. Feketék. Nagyszerű, innen van egy modelled, melyben a hollók és a fekete szín között van kapcsolat, jelen esetben az, hogy minden holló fekete.

Aztán elkezded használni a modellt. Már több ezer hollóról derül ki, hogy fekete. Nagyszerű. A modell működik…

Egészen addig, amíg nem találkozol egy fehér hollóval. Itt jön a döbbenet ugye. :-) Előfordulhat? Miért ne? Abból, hogy eddig több ezer hollót láttál, ami fekete, abból nem az következik, hogy ismered a világ összes hollóját. Nem ismered. Cáfolható a „minden holló fekete” modell? Igen. Épp most történt meg. Ebből az következik, hogy a következő random veled szembejövő hollóról nem tudsz semmiféle jóslatot mondani? Nem. Valószínű, hogy fekete lett. A fehér holló felbukkanása ugyan cáfolta a modellt, de az addig működött, tehát jó eséllyel működik tovább. Azt külön meg kell magyarázni, hogy hogyan jön a képbe a fehér holló.

Oké, vizsgálódsz, rájössz, hogy a holló egy genetikai rendellenességgel rendelkezik, amit elnevezel úgy, hogy albínó. Remek. Immár tudod, hogy mikor fekete egy holló, és mikor fehér. Innen változik a modell is. A „minden holló fekete” helyett „minden holló fekete, kivéve, ha albínó, abban az esetben fehér”, sőt akár mondjuk pár ezer holló összegyűjtésével már akár olyan kijelentés is tehető, hogy „a hollók 99,9%-a fekete”.

Tehát a gyakorlatban ritka, hogy egy már jól bejáratott modellt kidobjunk az ablakon. Inkább jellemző, hogy kap egy peremfeltételt, és utána ezen belül használjuk.

De elvi mód van arra – és ez jelenti azt, hogy falszifikálható –, hogy a fenti modellünket teljes egészébe kidobjuk a kukába. Mondjuk ha ezután még találkozunk egymillió hollóval, és azok mindenféle színűek, akkor ez cáfolná a modellünket. Lehet, hogy összefüggést sem találunk a holló színe, és más paraméterei között (élőhely, gének, stb…). Ilyenkor le kell vonni a következtetést, hogy pusztán egy nagyon valószínűtlen dolog következett be, bár a hollók színe mindenféle lehet, mi pont fekete hollókkal találkoztunk az első x esetben. Ez még mindig valószínűbb, minthogy a többi egymillió eset lenne kivétel, és amúgy a hollók általában feketék. Tehát elvi mód van arra, hogy ezt a modellt mindenestől kidobjuk a kukába.

Van más eset is. Pl. ott a Bohr-féle atommodell. Ma már tudjuk, hogy abszolút nem fedi a valóságot, az elektron nem kering az atommag körül, és a fizikában nem is nagyon maradt olyan terület, ahol mint modellt használnánk. De pl. a kémiában még mindig így ábrázoljuk az elektronhéjakat, de ez már inkább illusztráció, mint modell.

De lehet olyan modell is, amit végképp ki kell dobni az ablakon. Mondjuk ez általában az újabb fizikai eredmények esetén még hipotézis korában megtörténik. Pl. ugye ütköztettek protonokat illetve neutronokat. Megfigyelték, hogy ezek is szétesnek más részecskékre. Oké, itt egy modell, hogy ezek is összetett részecskék. Oké, utána elkezded ütköztetni ezeket az alkotórészeket is. Ezek is újabb részecskékre esnek szét. Ahogy viszont elkezdték volna összerakni a képet, rájöttek, hogy valami nagyon nem stimmel. Pl. a sok-sok részecskére bontás után egyszer csak visszakapták az eredeti protont illetve neutront. Innentől le kellett söpörni az asztalról az egész modellt, mert egy dolog nem épülhet fel önmagából és még egy raklap más részecskéből. Ez így kezelhetetlen. Jött egy új modell, hogy a proton is, neutron is áll valamiféle részecskékből, amelyek az ütközés során más módon kombinálódnak. De a neutron nem protonból és még valamiből áll, hanem az alkotóelemeik kvázi azonosak. El kellett vetni a konkrét részecskék fogalmát is. Szóval egy gyökeresen új modellt kellett alkotni.

Vannak aztán olyan modellek, amelyek nem kísérletileg igazolt modellek, csak axiómákon alapulnak. Pl. ilyen volt a Giordano Bruno féle világkép, hogy a világegyetem végtelen, végtelen ideje létezik, és stacionárius. Sokáig ez volt a kép, mert nem is ötlött fel senkiben az, hogy lehetne ez máshogy is. Mert ez nem egy kísérleti eredmény volt, hanem egy olyan modell, ami azaddig nem vezetett komoly ellentmondásokhoz, és nem is ötlött fel senkiben, hogy lehet ez máshogy is.

Szóval az, hogy mit tekintünk tudományos szempontból igazoltnak, és mit nem, az annyira nem egyszerű kérdés, de úgy összességében minden tudást részletesen elemezve mégis elfogadható az a módszer, amivel a tudomány működik.

szerintem félreérted mi az a falszifikálható. Ez annyit jelent csak, hogy tudjuk mikor nem igaz az elmélet. pl a minden hattyú fehér elmélet, nem általános, ha mutatunk egy nem fehér hattyút. Persze kérdés mi történik ilyenkor, mert nem az amit várnánk, azaz nem az, hogy elvetjük az elméletet, de ez egy másik sztori.

Az egy tök másik kérdés, hogy ténylegesen vannak e olyan elméletek, amik nem falszifikáltak. Amire eddig nem volt ellenpélda. De az olyan elmélet, ami úgy van megfogalmazva, hogy elvben sem lehet ellenpéldája az problémás.