Mi a különbség a klasszikus és az operáns kondicionálás között?

Mindkettő az asszociációs (társításos) tanulási modellek közé tartozik (2 eredetileg különálló inger összekapcsolásán alapulnak). Viszont van egy fontos különbség: a kísérleti alany (állat) passzív vagy aktív szerepe.

A klasszikus (pavlovi) kondicionálás során a kísérletező cselekszik, az állatnak pedig elég az ingerek közötti összefüggést megtanulnia (pl. hang- vagy fényinger előzi meg a táplálék adását). Tehát itt egy eredetileg semleges inger fog motivációs vonzerőt nyerni.

Az operáns kondicionálás során viszont az élőlény maga cselekszik, és a cselekményeinek következményeit tanulja meg. Tehát itt egy eredetileg véletlenszerű cselekmény végrehajtási valószínűsége fog megnőni a cselekmény következményei hatására. Pl. az állat megtanulja, hogy amikor lenyom egy pedált, akkor ételt kap, és eredetileg véletlenül nyomta meg, de miután megtanulta, hogy arra kapja az ételt, akkor már azért fog pedálozni.

Ha jól értem a problémát, akkor belső (tehát pl a patkány) szempontból szeretnéd megnézni a különbséget?

Ha igen:

A klasszikus kondicionálás esetén az alany két külső inger közti kapcsolatot tanulja meg.

Az operáns koncdicionálásnál azonban egy külső inger és a saját "belső" cselekvése közt van a kapcsolat. Tehát a saját viselkedésének következményét tanulja meg az alany.