Valóban igaz az, hogy a csillagok amik az égen találhatóak azok közül már rengeteg nincs is ott, csak mi látjuk még ott mert még nem ért ide a fénye?

Igen, tényleg így van.

Tegyük fel, hogy egy távoli helyről 5000 év alatt ér el a fény a Földre, vagyis mi igazából az 5000 évvel ezelőtti képet látjuk az adott helyen (az is lehet, hogy azóta az a csillag már felrobbant, tehát már nincs ott).

Tehát gyakorlatilag mi a múltat látjuk.

A távcsővel látható csillagok között lehet leginkább olyan, ami már felrobbant. A szabad szemmel látható csillagok egyrészt közel vannak, gyakorlatilag mind 1000 fényévnél közelebb, és nagy részük még nem is öreg csillag. Valószínűtlen, hogy bármelyiket is látjuk felrobbanni a következő 1000 évben.

Viszont természetesen mozognak a csillagok, és a valóságban már kicsit előrébb járnak, mint ahol látjuk őket, de a látható csillagok esetén ez sem túlságosan jelentős. (Legalábbis a többi csillaghoz viszonyítva.)

Tehát az igaz, hogy amikor valahova odanézel, akkor egy korábbi állapotát látod. (Mint ahogy szegény Tóték is a fiuk egy korábbi állapotáról értesültek a levelekből, amiket kaptak, ugye a levelek véges kézbesítési sebességéből adódóan.)

Bizony, ez nem vélemény kérdése. Meg úgy végig lehet gondolni, és logikus. Olyan ez, mintha egy futóversenyen egymás után indítanák el a futókat, mondjuk 1 perces eltéréssel. A táv mondjuk legyen egy 2 órás táv. Mondjuk pont délben útjára indul az utolsó futó is a startvonalról. Te a célegyenesben állsz délután egykor, és te látod – és kb. még egy óráig látni is fogod –, hogy kb. percenként befut egy versenyző, holott már a startvonalról egy órája nem indítottak el senkit.

Na ugyanez a helyzet a fénnyel is. Látunk olyan csillagokat, amelyek olyan messze vannak, hogy a fény évmilliók alatt ér csak ide. Ha most az a csillag mit tudom én 2000 éve felrobbant, akkor az előtte kibocsátott fény nem fog visszafordulni vagy megállni. Ha a csillag egymillió fényévre van, akkor még egy millió – mínusz 2000 – évig látjuk az elindult fotonokat.