Ha a Hubble és a Kepler űrteleszkóp képes ellátni olyan messzire, hogy viszonylag tiszta képeket kapunk galaxisokról és nebulákról, akkor olyan "közeli" égitestekről mint a Plútó eddig miért nem volt tiszta kép?

A Hubble igazából az infravörös és UV kamerájával nagy szám, hosszú exponálási idő alatt ugyan is "az univerzum mélyére lehet látni" úgymond, és a felvételeken főleg baromi nagy ködök vannak és ici-pici halvány foltok a napnál sokkal nagyobb csillagok.

A látható fényes kamerának igencsak vannak korlátai. Biztosan te is néztél már bele távcsőbe, és minél távolabb akarsz fókuszálni annál komplexebb lencserendszer kell. A Plútó meg szinte felfoghatatlanul messze van.

[link]

Itt van a Hubble plutóról készült sorozata. Az UV kép beszédes.

A másik, hogy a távoli galaxisok és ködök fotózása nem a kis látszó méretük miatt nehéz, hanem mert nagyon halványak. Olyan gyenge a fényük, hogy nagyon jó minőségű optikával, zavaró fényektől mentesen és hosszú expozícióval lehet jó képet csinálni róluk. A Plútó fotózásához viszont elsősorban nagy nagyítás kell, ami egy másik tulajdonsága a teleszkópnak.

Például a Hubble Deep Field fotók látómezeje néhány szögperc volt, viszont nagyon kevés fényt kellett láthatóvá tenni. A Plútó látszó átmérője kb. 0,1 szögmásodperc.

Egy tiszta nyári éjszakán szabad szemmel simán látod a száz fényévre lévő csillagot, de nem látod tőled száz méterre a szomszéd gyerek kint felejtett focilabdáját. Nincs saját fénye, sugárzása, nem is esik rá elég fény.

Ezzel a Hubble is így van.