El fog jönni valaha az idő, hogy az emberek a földön is és a marson is élni fognak?

Minden bizonnyal: [link]

Az ott élők számára az élet csupán az életkörülményeket biztosító gépek zavartalan működésén fog múlni.

Nagyon érdekes lehet ott lenni, de biztos vagyok benne hogy egy két év után az ember a pokolba kívánná az egész Marsi sivatagot. A Föld az ottani körülményekhez képest, enyhén szólva kellemesebb hely a Naprendszerben.

Szerintem meg annak nincs értelme, hogy oda küldjünk három embert áskálódni két hétig aztán vissza... pláne nem Magyarország GDP-jének háromszorosáért. A helyszíni vizsgálatokra tökéletesek a marsjárók. Mi többre lennénk képesek egy Curiosity-nél, ami pusztán a nézésével ionizál egy követ 20 méterről és atomra pontosan mondja mi van benne? Nem hiába hívják az egész projektet Mars Science LABORATORY-nak.

Ha egyszer oda akarunk menni, akkor nem a geológiai vizsgálatok miatt lesz az hasznos az emberiségnek. Azáltal, hogy képesek leszünk határozatlan ideig élni egy olyan helyen, ahol még a levegőt is magunknak kell előállítsuk, olyan technológiák birtokába kerülünk, amik szinte bárhol alkalmazhatóak lesznek. Az meg hogy ott ki is tudjuk próbálni hosszú távon még többet jelent.

Az emberiség megtanulna az űrben élni. Ami nem is olyan rossz, tudván, hogy bármelyik pillanatban ránk törhet a yellowstone-i szupervulkán, ami már 60 ezer éve késik a megjósolt kitörési idejétől, vagy eltalálhat minket egy meteorit, és rá kell jönnünk, hogy egy ilyen katasztrófa után nem Bruce Willis fog minket megmenteni, hanem az a technológia, ami megtanít bennünket ilyen körülmények között élni, esetleg egy másik bolygón.

Ezek olyan dolgok, amiket nem igazán tud semmilyen gazdasági mutató elárulni. De beszélhetünk arról is, hogy ezeket a technológiákat később a közember is használhatja. Azt meg sem szokták említeni, hogy az űrutazásba fektetett minden dollár az 5-6-szorosát téríti vissza hosszútávon, mert a kifejlesztett technológiákból később cégek termékeket tudnak gyártani és eladni.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy a 2050-es évekre lesz már valamiféle kisebb kolónia a Marson, teljes önellátással, üvegházakkal és akár még turisztikai lehetőségekkel is. De az semmiképp sem a Mars One lesz. Ők röhejesek és inkább felejtsük is el őket.

A Marsra való eljutása az embernek minden bizonnyal a világ legnagyobb mérnöki teljesítménye lenne. Ebből az emberiség csak tanulhat!

A kolonizálás meg az első nagy katasztrófáig fog tartani. Ami persze lehet már az első odaúton bekövetkezik. Nem gondolom hogy több tucat sikeres odaút lesz. Maximum a távoli jövőben, amikor már gyerek játék lesz kivitelezni.

Amúgy meg hagyjuk már meg a lehetőséget arra, hogy a tudósok eldöntsék érdemes e embert küldeni a Marsa vagy sem. Szerintem ők jobban képben vannak.

-Az odajutás még a mi életünkben bekövetkezik! Bár öregek leszünk, olyan 2030-2050 táján...

-Hogy huzamosabb ideig élni is fognak-e ott? Ezt nem lehet megjósolni.

Én inkább hajlok az igenre. Nem az fogja eldönteni hogy mennyire jók a körülmények, hanem az hogy rengeteg kiaknázatlan nyersanyag van + víz ott amit a kisebb gravitáció és vékony légkör miatt könnyebb mars körüli pályára állítani és ott sokkal komolyabb űrhajókat lehet építeni belőle, meg utánpótlást biztosítani minden egyébhez, mindenféle természetkárosítás nélkül (ellenben a földdel).

Ez fog dönteni. A holdbázis előbb készen lesz (már tervezi és építi a moduljait a NASA!), és amikor mind Hold mind Mars bázis is létezni fog onnantól maximum személyszállító űrhajók indulnak majd a földről esetleg egy kis étel.

Bár a holdbázist lehet magáncégek hozzák össze.

[link]