Ha készítek otthon egy fizikai elméletett, hova adjam le?

Hmmm... Így hirtelen két ellenvetésem van:

1. Miért csak 3 ill. 4 dimenzióról beszélsz? A húrelmélet többet jósol (ha jól tudom 26-ot, de egyszer hallottam 11-et is, elismerem, nem tudom, de lényegesen többet).

2. Mi történik a kauzalitással?

"1. Miért csak 3 ill. 4 dimenzióról beszélsz? A húrelmélet többet jósol (ha jól tudom 26-ot, de egyszer hallottam 11-et is, elismerem, nem tudom, de lényegesen többet). "

Amiről te beszélnél az a húrelmélet egyik legalapabb, lebutított verziója, a bozonikus húrelmélet. Ebben a dimenziók számossága 26, szuperhúrok esetén 10. De úgy vélem kissé nevetséges idekeverni a húrelméletet.

Egyébként is nem tudom honnan jött ez, hisz a specrel is 4 dimenzióval dolgozik, mégis másodpercenként több milliárd kísérlet igazolja helyességét; netán ez is rossz?

A kérdező nincs tisztában a modellalkotás mikéntjével. Volt egy ötlete, miszerint az időt valamiféle részecskeként akarja leírni, és ebből a feltevésből bonyolódott bele következetlen és a laikusság komoly mennyiségével átitatott okfejtésbe, aminek látszólag semmi értelme sincs.

Egy modellt, elméletet nem úgy kell megalkotni, hogy az eredményt előre feltételezem, hanem az az elméleti számolásokból pottyan ki.

Én azt gyanítom, hogy kissé félreérted a részecske fogalmát. Azok a "részecskék", amiket te annak tudsz, azoknak a nagy része a valóságban nem is létezik. Ez azt jelenti, hogy nem egy kis tömegpont, ami a valóságban mozog, erről szó sincs. Csupán könnyen le lehet írni jelenségeket, ha bevezetünk egy ilyen elméleti részecske fogalmat, holott az nem is létezik. Ilyen pl. a graviton is, a graviton képben sem kis graviton részecskék szaladgálnak össze-vissza, hanem egy kicserélődési kölcsönhatással modellezzük a jelenséget.

Egy elméletet számolással lehet megfogalmazni, nem pedig szöveges hablattyal.