Ti is így érzitek? Mitől lehet ez?

Én is így érzem.

Az 1980-as évek körül falun laktam a szüleimmel, akiknek önellátó gazdaságuk is volt részben hobbiból. Ezért ott akár egy nap alatt átéltem annyi élményt és eseményt mint ma a városi lakásomban 1 hét alatt se biztos. Ezért régen nekem falun olyan hosszúnak tűnt 1 nap mint ma városon 1 hét. Ott tüzifával fűtöttünk, amit fűrészelni és apratani meg kályhába rakni kellett. Városon meg csak fizetni kell a távfűtésért és ezzel le van tudva a fűtési tevékenység mint események. Városon a boltból készen vehető instant leves, vagy rendelhető készen ebéd. Falun a kertben termeltünk meg hozzá mindent és el is kellett készíteni. Vagyis városon 1 percnek tűnik a leveshez jutás, falun nem is tudom milyen hosszú idő volt. Ezért ott és akkor lassabbnak tűnt az idő.

Az információhoz jutás sebessége is felgyorsult. Például régen buszra kellett ülni és városon megnézni a bankban az egyenleget. Ez fél nap volt! Ma a neten fél perc és néhány kattintás és el sem fáradtál.

Tovább kell folytatni az automatizálást és a gépek hatékonyságát. Példáu kell robot házvezető nő is.

Mert akkor rövidesen olyan gyors lesz az idő hogy megszületik a csecsemő, egy gép adószámot generál neki mert neve nem is lesz, majd megszervezik az esküvőjét. De nem mennek haza hanem ha már összejöttek akkor részt vesznek a temetésén is, természetesen úgy hogy mindez alatt elrohant 90 jövőbeni év, ami náhány óra alatt lezajlott. :))

Sot, regen is ezt mondtak a gyerekek ahogy nonek fel :)

Ez sajnos ilyen, ahogy egyre idosebb leszel, ugy pereg el az ido elotted egyre gyorsabban.

Meg gyerekkent (voltam talan 10-12 eves) amikor megjegyeztem apamnak, hogy milyen fura, a multban sokkal lassabban telt az ido, az ovodas koromban a nyari szunet (ami sokkal kevesebb volt) egy vegtelen, egymasba nyulo napok szamolatlan sokasaganak tunt. Most meg (akkor) mar szinte elszalad.

Erre mondta apam, hogy ahogy felnosz, ugy lesz egyre rovidebb az eleted - o meg tisztan emlekszik amikor megszulettem, most meg elhusant 10 ev, es szinte eszre se vette.

Es tenyleg, mar en is latom tisztan - egyre tobb feladat, egyre tobb felelosseg, egyre tobb megoldando dolog - es repul az ido. Nem reg erettsegiztem, meg tisztan emlekszem a reggelre amikor mentem a magyar erettsegire, es azota eltelt majdnem tiz ev, szamtalan kuzdelemmel, csataval es gyozelemmel.

Ha visszaveszel a tempobol, akkor ujra belassul az ido - probalj meg egyszer ugy szabadsagra menni, hogy kvazi alig-alig csinalsz valamit egy-ket hetig (tehat nem nezelodsz neten, hanem tenyleg nem csinalsz igazan semmit).

Az ido ujra vanszorogni fog :)

Két eltérő dologról kell beszélni.

A szubjektív érzet a tiéd. A megszokásaid, a habitusod, a lelkiismereted, az igényességed, no és persze a környezet dönti el, miként érzed. A gyereknél ezekből van kevesebb, illetve más. Sok embert ismerek, akiknek rettenetesen lassan telik az idő. Időset és fiatalt. A közös bennük a kevés tudás, kevés érdeklődés, a lustaság, és igénytelenség. Attól telik nekik lassan, mert nem tudnak mit kezdeni vele. Szakszóval, nem tudják strukturálni. Érdeklődő igényes embernek gyorsan telik, hiszen mindig fedez fel valamit, amit meg kéne ismerni, el kéne végezni, és annyi idő nem áll rendelkezésére. Nekik rohan az idő.

De van objektív nézőpont is. Az ipari forradalom óta egyre gyorsuló tempóban találnak ki új dolgokat. Az eke gyökeresen több száz (ha nem ezer) év alatt változott meg. Az autónak elég volt 50-60 év, ma már kevesebb, hogy generálisan másként működjék. A számítógépeknek 20 év már nem is ugyanaz a generáció. A Microsoft már 2-3 évente alapjaiban átírja szoftvereit. Korábban 50 évente jelent meg döntően új termék. 50 évvel ezelőtt már 3-4 évente. Ma évente sok. 100 éve, ha valamit megtanultál, a gyerekednek még átadhattad. Ma ha 5 évet kihagysz, meghaltál. Nem találsz vissza. Szóval gyorsul, vagy sem az idő?

Mégis azt gondolom, az igazán értelmes. igényes, nyitott ember inkább azt mondaná, egyre izgalmasabb az élet. Az ükapja még szinte mindent megtanulhatott a világról és bármihez értett, a nagyapja már csak egy csomó dologról tudott, jó sok mindenhez hozzászagolt, és elég sok mindent kiválóan művelt. Te pedig azt mondod, nem győzöd a szakmádat követni, felszínesen sok mindenről tudsz, és egyre több, amiről alig hallottál. Csak kapkodod a fejed. Hát nem tök izgalmas? Hogy kevés az idő? Új tudást kell szerezni. Meg kell tanulni gyorsan és értelmesen szelektálni. Kezdd az internettel, jobb tanulóeszközt kitalálni se lehet. Lehetőségeid határtalanok, a szemét határtalan.

Gyerekkorban azért is tűnhet lassabbnak az idő, mert a többségük az iskolában alig várja az óra végét illetve a nyári szünetet. Ahogy a vonatra várásra töltött 10 perc is nagyon hosszúnak tűnik. Aztán ahogy az ember egyre idősebb, úgy egyre jobban kedve szerint élhet ezért kevés időt tölt az életéből várakozással, amikor azt mondogatná hogy bárcsak gyorsabb lenne az idő. A kedvünknek megfelelően töltött idő gyorsnak tűnik.

Felnőttként ültem már vissza az iskolapadba egy angol nyelvtanfolyamra. És az egy év ismét olyan hosszúnak tűnt akár az általános iskolában. Aztán ismét a mindennapi életbe kilépve 10 év is hamar elröppent.

Még egy érdekes nézőpont: a napok/hónapok/évek relatív hossza az eddigi életedhez képest. A "mennyi minden történt velem idén"-érzés viszonyítási alapja mindenkinek az addigi élete, így az időérzet is óhatatnaul szubjektív dolog.

Öt évesen egy év a teljes életed 20%-a, az addigi élményeidnek egy nagyon jelentős része. Így természetes, hogy izgalmasnak, eseménydúsnak, és hosszúnak érzed - hiszen az addigi rövidke kis életedhez viszonyítva az is volt.

Harminc évesen egy újabb év az addigi életed mindössze 3%-a. Még ha eseménydús is volt az éved, arányaiban sokkal kevesebb új tapasztalattal gazdagodtál, mint egy év alatt gyerekként.

Ez egy érdekes kérdés, azon túl, amit leírtak, hogy egyénenként persze mindenkinek egyre rövidebbnek tűnik egy hónap, egy év. De társadalmi szinten...

Az amazonasi őserdőben élő törzs tagjai is azt mondták az őket meglátogató fehéreknek, hogy "maguk felgyorsították valahogyan az időt", tehát ők is érzékelik, pedig az ő életmódjuk több tízezer éve változatlan.