Biológia órán a mimikriről volt szó, de egy valamit nem értek. Kerdőjel?

Visszatérve a méhbangóra, ma is születnek olyan egyedek, amelyek kevésbé hasonlítanak a méhekre. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem hasonlítanak rá, bár extrém esetben ilyen is előfordulhat. De amelyik kevésbé hasonlít rájuk, annak kisebb az esélye, hogy beporozza egy méh. Nem nulla, tehát nem hal ki az összes ilyen, de mondjuk míg 100 darab, méhre nagyon hasonlító közül mondjuk 85-öt beporoznak, addig 100, a méhre kevésbé hasonlító közül mondjuk csak 50-et, és a méhekre egyáltalán nem hasonlító virágoknak már csak 20%-át porozzák be a méhek. Nyilván egy adott élettéren egy bizonyos mennyiségű méhbangó képes megélni, több nem, mert elnyomnák egymást. (Tulajdonképpen ezt is teszik, a kikelt magokból csak mintegy kb. 1-10% éri meg a beporozhatósági kort, vagyis válik ivaréretté. A többi mag vagy életképtelen, vagy felzabálják a kisállatok, madarak, vagy kikel ugyan, de mondjuk későn, és nem jut elég fényhez, így apránként elsorvad, vagy félig kifejlődött állapotban lezabálja egy őz, vagy megtámadja valami gomba, satöbbi). Szóval adott területen egyre több és több olyan méhbangó fog nőni, amely egyre jobban hasonlít ahhoz a formához, amelyet a méhek valamiért kedvelnek (mondjuk mert úgy néz ki a virágzata, mint maga a méh).

Azonban ritkán előfordulhat, hogy egyszer csak valami génhiba következtében kinő egy olyan méhbangó, amelyik sokkal tetszetősebb a méheknek, mint a méhre hasonlító méhbangó. Mondjuk mert óriási piros szirmokat növeszt, vagy olyan illata van, amely sokkal jobban csábítja a méheket, vagy ilyesmi.

Ilyenkor is előfordulhat, hogy valami madár egyszerűen felcsippenti a magját, vagy egy vaddisznó betúrja zokszó nélkül, még mielőtt ivaréretté válna. De sok ilyen eset után, egyszer csak sikerül egy ilyennek kifejlődnie, a méhek pedig bolondulnak érte. Beporozzák, elszórja a magját, amiből 10% tartalmazza ezt a génhibát, a többi a régi, méhalakú méhbangó génjeit tartalmazza. Ha szerencséje van, , akkor sikerül 3 újabb, új tulajdonságokkal rendelkező méhbangónak ivaréretté válnia. Ezek újra elszórják magjukat, amikből újabb három (tehát összesen már 9) új méhbangó ki tud fejlődni. Persze, ilyenkor is előfordulhat, hogy mondjuk épp egy vulkán lábánál realizálódott ez az új típus, és a vulkán épp kitör, ez pedig megsemmisíti az új típusú méhbangókat. De előfordulhat, hogy kedvezőek a körülmények, és ez a méhbangó aztán szép lassan elszaporodik. Az is előfordulhat, hogy ez csak mondjuk relatíve magas páratartalom mellett képes életben maradni (mert mondjuk ez az új típusú illatanyagot árasztó génhiba csak magas páratartalom mellett életképes). Ekkor a megfelelő páratartalommal rendelkező területeken az új típus fog elszaporodni, és egyre inkább elnyomja a régi típusú, méhre emlékeztető virágzatú méhbangót, míg az alacsony páratartalmú területeken továbbra is a régi típusú tud érvényesülni. Ha pedig ez az új típusú méhbangó a klíma fokozatos változásának köszönhetően elszeparálódik a régi méhbangótól, és az életterének földrajzi eltolódása során egyre távolabb kerülnek egymástól, akkor mér jó esélye van rá, hogy egy új méhbangó faj alakuljon ki a későbbiekben.

Nagyjából így működik a fajok diverzitása az evolúció következtében.