Kvantum korrelációban az infóáramlás azonnali. Ez szó szerint igaz, vagyis nincs idő így sebesség netalán tér sem ebben a felállásban, vagy kvantumidő 10 -15 sec késéssel jut el bárhová?

Sajnos csak a kölcsönhatás azonnali. Éppen az a baj, hogy nincs mód arra, hogy az információáramlás is az legyen. Az bizony még mindig fénysebesség alatti, minden trükközés ellenére.

Ez a dolog még nekem sem teljesen tiszta, a kvantumfizika még nagyon sokaknak nem az.

De megpróbálok egy hasonlatot adni a dologra.

Van nálad meg a haverodnál is egy táska, amiben van egy lámpa, ami randomban vagy éppen világít, vagy nem, amikor éppen kinyitod a táskát és megnézed, a haverodé ugyanígy, szinkronban. Akármelyiktek kinyitja a táskáját, az mindkét lámpát azonnal vagy ki- vagy bekapcsolt állapotba kapcsolja szinkronban.

Szóval ha ti egymástól akármilyen távol kinyitjátok a táskát, minden időeltolódás nélkül ugyanazt a lámpaállapotot fogjátok látni. Amint ránézel, tudhatod, hogy a másik ugyanazt látja.

És akkor mi van?

Történt bármi információátadás, tudtál ezzel üzenni a másiknak? Nem.

Még azt sem tudhatod, te, a mostani táskanyitásoddal hoztad az adott helyzetbe a lámpát, vagy a másik, amikor előbb kinyitotta, mint te.

Igen, történt valami, ami minden időkésedelem nélkül ugyanaz volt két akármilyen távoli helyen, de semmi módod nincs ezt információ-átadásra felhasználni.

Nézzük azt a változatot, hogy te a táskádban a lámpát tudod buzerálni, hogy milyen állapotban legyen, ki- vagy bekapcsolt helyzetbe tudod hozni.

A másiknak a táskájában a lámpa viszont akár a te kapcsolásodtól, akár az ő nyitásától ki- vagy bekapcsolt helyzetbe kerülhet. Ha ő kinyitja és látja, hogy ég a lámpa, lehet, hogy attól ég, hogy te felkapcsoltad, de lehet, hogy attól simán randomban, hogy ő kinyitotta, sehogy sem tudhatja meg, hogy melyik igaz, csak ha te más úton megüzened neki hogy bekapcsoltad. Akkor meg az az infó tőled nem azonnal, hanem a fénynél lassabban ért hozzá, ki sem kell nyitnia a táskát, hogy tudja, az már rég világít. Hiába világított azonnal, ahogy te felkapcsoltad, ebből neki sehogy sem lesz azonnali infója.

Na valami ilyesmi a gond.

És sokan próbálják megkerülni a problémát, de a kvantumfizikusok többsége, elnyomó többsége állítja, hogy lehetetlen.

Wadmalac pontosan fogalmazott, de a kérdező is a kérdésében: itt csak korreláció van, nem információáramlás. A korreláció pedig csupán egy statisztikai tény. Mi azért vagyunk megdöbbenve rajta, mert az ilyen EPR-típusú korrelációkat a mi hétköznapi világunkban csak közös ok vagy direkt ok-okozati kapcsolat tudja előidézni, azonban ma már tudjuk, hogy a kvantummechanikában mindkettő kizárható. (A túl egzotikus elképzeléseket most hagyjuk, azok nem valószínű, hogy igazak.)

A helyes kép ezzel kapcsolatban az, hogy a kvantumkorrelációban részt vevő részecskék egyetlen rendszert alkotnak, és hiába tűnnek két külön részecskének, valójában egyetlen kétrészecskéről van szó (szaknyelven szólva a kvantumos világ nemlokális). Szándékosan egybeírtam a kétrészecske szót, kihangsúlyozva azt, hogy ami nekünk kettőnek tűnik, az valamilyen értelemben mégiscsak egy. Pontosan úgy, ahogy a kvantumelektrodinamikában is teljesen más két darab (egy)foton, mint a kétfotonos gerjesztettségi állapot. Még a matematikai leírásuk is más. Csak ez olyan részecskéknél, mint pl. elektron vagy neutron, nem olyan szembeötlő.

#3:

Ami felmerült bennem, és még soha nem jutott eszembe utánanézni, az a "kétrészecske" tömege. Ugyebár itt van két részecském, ami kvantumfizikai szempontból egy, de két helyen, lokálisan külön tömegként van jelen. Ugyebár a korreláció létrehozása két már létező részecskét "köt össze", nem kettőt teremt egyből, különben borulna az anyagmegmaradás (meg energiamegmaradás is, hiszen a korreláció létrehozása nem kerül m*c^2 energiába).

Legalábbis, ha nem tévedek.

De akkor is kíváncsi lennék, hogy a korreláció létrejötte tömeg szempontjából jelent-e bármi eltérést két szeparált részecske és a "kétrészecske" között.

Wadmalac

Az általam említett hasonlat sántít abból a szempontból, hogy a kétfoton egyszerre keletkezik, míg a tömeggel rendelkező "kétrészecske" nem feltétlenül, bár sokszor igen (lásd nulla spinű részecskék bomlása ellentétes spinű részecskékké). Csupán kölcsönhatásba kerültek egymással korábban. Csak azt akartam ezzel kiemelni, hogy kvantummechanikai szempontból a két részecskének a fizikai térbeli szeparációja még matematikai szinten sem mindig jelenik meg. Absztrakt Hilbert-térbeli vektorokat használunk, amelyeknek a 3 dimenziós térbeli reprezentációja sokszor nem is kell ahhoz, hogy számolni tudjunk velük, ergo egyáltalán nem számít, hogy a kvantumfizikai rendszer miképpen van realizálva, csupán a "kvantumszerkezet" a lényeg. És ekkor hiába mérünk ténylegesen csak egy részecskét, valójában a teljes rendszeren végzünk mérést, tehát még a kérdésfeltevés is rossz, amelyik azt akarja tudni, hogy hogyan "kommunikál" egyik részecske a másikkal. Sehogy. A két részecske kvantumos értelemben egy, és semmilyen hatásnak nem kell eljutnia egyiktől a másikig. Ez ahhoz hasonló illúzió, mint azt gondolni, hogy a késleltetett-választásos kísérletben a mi mérésünk a múltba visszahatva határozza meg egy részecske útvonalát. Ez tehát interpretációs probléma, vagyis a kvantumos világ egyáltalán nem olyan, mint a mi megszokott világunk.

Senki nem tagadta, hogy van energetikai vonzata is a dolognak, hiszen az energiaátmeneteket, amelyeknél pl. fotonok illetve fotonpárok képződnek, a Hamilton-operátor átmeneti, azaz nemdiagonális mátrixelemei írják le. De attól, mert korreálció van két esemény között, még nincs feltétlenül ok-okozati kapcsolat. Erre a hétköznapi életben is találunk vicces példákat, lásd itt:

[link]