A faroknak a szárazföldön ( emlősök körében ) milyen evolúciós előnye / hátránya van? Az embernek és a főemlősöknek ( de főként az embernek ) miért nincs farka?

"És akkor milyen hátrányai vannak, hogy a főemlősöknél visszafejlődött ( de az alsóbbrendű majmoknál nem )?"

Inkább azt mondanám, okafogyottá vált, ami degenerálhatta, plusz esetleg ragadozó-támadásnál túl jó támadási felület lehetett.

hátránya, hogy drága...

... fehérjékből lehet megnöveszteni

"Az ember eredetileg nem szárazföldi lény, ez válasz a második kérdésre" (#1)

Hát ez eléggé fura válasz lenne. Amikor egy szárazföldi lény alakul át vízi lénnyé, akkor kerül csak igazán rivaldafénybe a farka. Pl. a cetek kialakulása során a faroknak nagyon fontos irányító szerepe lett, miközben a hátsó végtagok eltűntek:

[link]

A jelenlegi félig vízi félig szárazföldi létre szakosodott állatok farka nagyon fontos kelléke a jó úszástechnikának. Nemhogy redukálódott volna, de hosszabbodott és erőteljesebbé váltak. Pl vidra, vagy hód... stb.

[link]

De pl. a mai jobban úszó kutyáknak is a farka erősödik, és a vízben a kormányzó szerepe nő a többi kutyához képest.

„hallottam a vízimajom elméletről, de legalább annyi bizonyíték van ellene, mint mellette.” (#7´)

Elég vicces ez a vízimajom elmélet. Ahhoz képest, hogy az állatvilág egyik legrosszabb úszói vagyunk… :). Én nem igen láttam bizonyítékot erre az elképzelésre. Szvsz. egy szimpla áltudomány.

Kedves kérdező:

Van szükséged a hátsó fertályból kilógó farokra? :)

Amellett nagyon jól írta a #8-as megjegyző is. Amire nincs szükséged, az felesleges luxus. Olyan, mint ha értelmetlenül egész nyáron az autó csomagtartójában tartanál téli sportcuccokat. Kissé több benzint fogyasztasz értelmetlenül.

Az evolúcióban szelekciós tényező a trade-off (ezt a szakkifejezést az üzleti életből csente el az evolúció tudománya – csereviszony -, vagyis a működő biológiai eszköztárak egymásra hatással vannak, és az evolúciónak „döntenie kell”, hogy az egyik fejlesztésébe/fenntartásába fektetett energia „költsége” mennyire „kifizetődő” a másik rovására/előnyére, hiszen a források végesek).

Persze az állati farkunk nem azonnal vált szükségtelenné, hanem folyamatosan csökkent az előnye (egyre kisebb előny az aktuális előny „mértékéhez” igazította a farok hosszát). Ilyen evolúciós fejlesztve történő leépítés számos más élőlénynél is tetten érhető. Pl. a barlangi vak élőlények esetében is ezt tapasztaljuk a szemük esetében. Különböző mértékben csökevényesítette a szemeket az evolúció, ill. a genomban is megtalálhatóak a valamikori szemeket szabályzó szekvenciák ilyen olyan mértékben működőképes maradványai. Nyilvánvalóan a szőrünk is a miatt tünedezett el, mert folyamatosan szükségtelenné vált evolúciósan (a kevésbé szőrös ember-egyedek is ugyanannyi gyereket tudtak csinálni, és a kevésbé szőrös utódok is ugyanolyan mértékben életképesek maradtak, mint a szőrösebb egyedek, így a szőr fenntartása egyre kevésbé vált megtérülő „befektetéssé” – ez sokkal egyszerűbb és ésszerűbb magyarázat, mint amit erre az agyonbonyolított és szétromantikázott vízimajom elmélet tálal, bizonyíték nélkül).

Magamtól:

"Amellett nagyon jól írta a #8-as megjegyző is."

Bocsánat, nem a #8-as, hanem a #6-os… :)