Lehet összefüggés a homeopátia és a hígítással növekedő disszociációfok között?

Nem.

Először is a homeopátia: olyan hígításokat alkalmaznak, hogy több millió literben van egy molekula. Állítólag. Persze a valóságban vizet adnak, több millió literben sincs egy hatóanyag molekula, de tegyük fel hogy igazat mondanak. Szóval hiába 100% a disszociációfok, ha egyszer nincs elég hatóanyag. Nincs olyan molekula, aminek akár az 1 molekula/literes koncentrációja hatékony lenne, és a homeopátiás szerek (állítólag) ennél is hígabb oldatok.

Másodszor, nem lehet egy anyag hatékonyabb a hígítással a disszociációfok változás miatt. Ha csak az ionos forma tud felszívódni, akkor szépen az ionos forma eltávozásával az egyensúly eltolódik, és mindig lesz újabb ionos forma, amíg mind fel nem szívódik. Ha mindkét forma fel tud szívódni, de csak az ionos hatékony, akkor egyrészt ugyanúgy mint előző esetben az ionos forma fogyásával több ionos forma lesz egyensúlyban, másrészt meg úgyis olyan sokszorosra hígul, hogy a többség ionos formába kerül.

És harmadszor, ha nem hiszel az elméletnek, természetesen a gyógyszerkutatók alaposan kikísérletezik, hogy milyen koncentrációt használjanak. Nem elgondolások, hanem hatás alapján. Beadják az 1 mM-os, 5 mM-os, stb. koncentrációkat és mérik a hatást. Egy maximumos görbét kapnak, és ennek a maximumában dolgoznak. Vagyis ha a hígulás miatt a disszociációfok valami furcsaság miatt mégiscsak fontos szerephez jutna híg oldatokban, akkor az bele van véve a kísérletbe.