Ha az ősrobbanás következtében az univerzum folyamatosan tágul, ha eselyéünk lenne valamilyen modon gyorsabban haladi mint ahogy az univerzum tágul, es ugymond utolérnénk az 3ppen tágulo univerzum peremét, akkor kikerülnénk a tér-idő-ből?

Az univerzumnak alapból nincsen pereme. De ha lenne is, az minimum fénysebességgel távolodna minden mástól. De ha ezeket az alapvető dolgokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor bármi megtörténhet - mert az már nem a mi világunkban, hanem a fantáziavilágban játszódik.

Bizony, nagyon úgy tűnik, hogy be vagyunk zárva ebbe az univerzumba. Viszont jó hír, hogy milliárd és milliárd galaxis darabonként is milliárdnyi csillaggal vesz körül minket, szóval találunk benne még egy jó darabig bőven elfoglaltságot így is, nem fogunk unatkozni még pár évszázadig biztosan.

Azért ritkán olvasni értelmes kérdéseket, amiből az sejthető, hogy a kérdező tudásra vágyik.

Ilyen témában nehéz választ adni, mert tudomásom szerint nem nagyon foglalkoznak a "határral".

Hogy ezt megértsed, meg kell értened az Univerzum alapját, azt, hogy soha nem fogod megérteni teljes egészében a nagy egészet. Az Univerzum nagyon okos, összetett. A kvantumi dolgoktól kezdve a hatalmasig. Jól kitalálta magát az biztos.

Szóval a lényeg. Az Univerzum (legalábbis az ősrobbanás után néhány másodpercben/percben/órában, de talán most is) gyorsanban tágul, mint a fény. Így egy adott csillag fénye sosem jut el hozzánk, mert gyorsabban távolodik el tőlünk. Hogy ez hogyan lehetséges? Kellően magas gravitáció hatására téridő szövete meggörbül. Semmilyen fizika törvény nem tiltja a téridő fénysebességénél gyorsabb tágítását. (Pontosan ilyen elven működik a térhajtómű)

Ha ezt megértetted, akkor tudod mi az az eseményhorizont. További eseményhorizont alakul ki a fekete lyukak körül, de az sokkal összetettebb, mert más tészta.

De így is meg kell értened, hogy mi az idődiletáció, tisztáznkd kell magadban az eseményhorizontot. (Idődiletációnak nézz utána, wikipédia ezt kivételesen érthetően írja le).

Tegyük fel. Holnap beülsz egy térhajtóműves űrhajóba, amivel idézőjelbe téve "gyorsabban lehet menni a fénynél", mint ahogyan ezt feljebb leírtam, hogyan lehetséges. (Különben fénynél semmi nem mehet gyorsabban (sőt, még a fénysebességet sem lehet elérni) mert minél gyorsabban mész, annál nagyobb a tömeged. Minél nagyobb a tömeged, annál nagyobb energiabefektetésre van szügség a további gyorsításhoz. A fénysebességhez közeledve végtelen nagy lenne a tömeged, a további gyorsításhoz az egész világegyetem összes energiájánál is nagyobb energia kellene).

Szóval ha Te elindulsz a térhajtóműves űrhajóddal és kezdenéd utólérni az ősrobbanást (jaj de rosszul hangzik) ne adj Isten, átlépnéd, akkor szerintem az alábbiak történhetnek:

Vagy azonnal megsemmisülnél, vagy a határt elérve egyre jobban lelassulna a hajód, mert a legerősebb téridőhajlítást csak az ősrobbanás hozhatja létre, a Te hajód soha nem fogja jobban hajlítani a téridőt.

De. Tegyük fel igen. A világmindenség nem olyan egyszerű, mint azt Te elképzeled. Létezik az ún. túltér, a 4G, a negyedik térbeli dimenzió, amit az emberi intelligencia soha, de SOHA nem fogja megérteni. Szemléltetni tudjuk: tegyél le két pontot egy papírra, kösd össze. Megkapod az egy dimenziót. Rajzolj még egy vonalat. Kösd össze a kettőt, megkapod a kétdimenziót. Így van egy négyzeted. Rajzolj még egy négyzetet, kösd össze a csúcspontjait, megkaptad a háromdimenziót, egy kockát. Most ugrikna majom a vízbe! Rajzolj még egy kockát, kösd össze a csúcspontokat. Kaptál egy 4D-s kockát.

A másik elképzelés: rajzolj egy vonalat. Az egyik csúcspontjából húzz egy vonalat, ami rá 90°-ot zár be. Ez a 2D. A keletkezett csomópontból rajzolj még egy vonalat, ami a másik kettőre egyaránt merőleges. 3D.

A csomópontból rajzolj még egy vonalat, ami a másik 3-ra 90°-ot zár be. Ez ugye a mi 3D-s valóságunkban lehetetlen, ezért kell a negyedik térbeli dimenzió.

Ha ezt megértetted, érted, hogy amit mi látunk az semmi. A mi Univerzumunk valszeg egy 4D-s Multiuniverzum egy gömbje. Ha te a térhajtóműves hajóddal utólérnéd az ősrobbanást, majd át is léped, abban a pillanatban átkerülnél egy másik Univerzumba. (Szerintem)

Vagy. A határt elérve visszakerülnél abban a pillanatban oda, ahonnan eredetileg elindultál. A poén az, hogy (szerintem) időben is, mivel téridőről beszélünk. A további poén az, (szerintem) hogy elfelejtenéd az utazásod és kezdenéd előről, kitudja meddig.

A slusszpoén az, hogy ha valaki téged figyelne, azt látná, hogy egyre lassabban közelítesz a "peremhez". Egy ponton pedig már szinte átlátszóan láthatatlan lennél a vöröseltolódás miatt és szinte végtelenül leleassulnál, holott már ezer éve "kiléptél a térből".

Ez igazából a fekete lyuknál van, de hé! ez is egy eseményhorizont, akár csak ami a fekete lyuknál van.

A 00:12-es és 00:23-as hozzászólótól pozitívum, hogy válaszolni próbált, azonban sok zöldséget hordott össze. Létező tudományos kifejezéseket rosszul értelmezve és hibás következtetéseket levonva állításokat tett. Még ha hobbi szinten kérdezi egy laikus akkor sem szabad tudományos kifejezéseket félremagyarázni, de azt feltételezem, hogy a kedves válaszoló sem ezzel a szándékkal írta, hanem rosszul tudja.

„Ilyen témában nehéz választ adni, mert tudomásom szerint nem nagyon foglalkoznak a "határral"”.

Nem gyakran cikkeznek konkrétan erről az tény. Azonban a világegyetem keletkezését leíró legvalószínűbb tudományos elmélete erre a kérdésre is ad egy legvalószínűbb választ. Mármint arra, hogy van e határ. A precíz tudományos megfogalmazásban a válasz előismereteket igényelne, e helyett hasonlatot mondok.

Az általunk szemmel is látható világ 3 térbeli dimenzióval rendelkezik. Vagyis egy tárgynak van szélessége, magassága és vastagsága. A lehetséges haladási irányok: 1:bal,jobb; 2:előre, hátra; 3:fel,le és ezek tetszőleges kombinációja.

Szemléltetés kedvéért tekintsük a Földet és képzeljük el, hogy ókori nagy vándorok vagyunk. El akarunk vándorolni a világ végéig. Megyünk, megyünk, de sose jutunk el. Igen mert az általunk elvégezhető lehetséges haladási irányokra zárt a Föld vagyis akár meddig megyünk akár merre nem lesz vége. Tulajdonképpen az 1-es és 2-es (bal,jobb; előre, hátra) irányokban mozoghattam, jó mehettem fel,le is, de csak olyan jelentételen mértékbe, hogy elhanyagolható, kvázi 2 dimenzióba mozoghatok. A határtalan és véges szavakat gyakran egymás szinonimájaként használják, de az tévedés, hogy ugyan azt jelentik. A végtelen egyben határtalan is, de ami határtalan nem feltétlen végtelen. Lást a Föld-es példát, a Föld határtalan mert akár meddig hajózok vagy futok árkon bokron túl sosem jutok el a végére, de nem végtelen mivel véges sok fa fér el a Föld felszínén véges sok hajó férne el az óceánok, tengerek feszínén stb. Vagyis 2 dimenzióba a Föld határtalan.

Ezt képzeljük el egyel magasabb dimenzióba, hogy egy 4 dimenziós lufi fújódik folyamatosan fel. Hol van az a bizonyos 4.-ik dimenzió akkor? 4.-ik dimenziónak szokták mondani az időt, biztos abba görbül bele, olvastam már ilyet laikustól. Az igaz hogy az idő jelen van mint 4.-ik dimenzió melyet a relativitáselmélet ír le. Azt mondtam, hogy úgy képzeljük el hogy „egyel magasabb dimenzióba, hogy egy…”, de nem valójába ne úgy képzeljük el. Már az ókorba kidolgozták a gömbfelület geometriáját, melyet nem tekintettek külön geometriának. Az egy külön esszét is megérne, hogy hogy alakultak ki a geometriák (ezekre nem térek ki) , hogy kezdetben euklideszi geometriát ismerték mint a Geometria, a geometriák egyik úttörője Bolyai János magyar matematikus volt. Ha nem egyféle geometria van akkor melyik írja le a mi világunkat? Fel lehet tenni a kérdést. Erre Einstein adott választ, melyet a modern kutatások sora megerősítette, hogy nem az euklideszi geometria írja le pontosan (, hanem a Riemann-geometria). Visszatérve a Földgömbös és a világegyetem, mint fellfúvódó lufi 4 dimenziós lufi, mondtam, hogy valójában ne úgy képzeljük el. Lehetséges olyan geometria ahol nincs ott mögötte még egy dimenzió, hanem abban a geometriában a szabályok olyanok magasabb dimenzió létezése nélkül. Vagyis a mi világunk véges, de határtalan. Ha nem tágulna, akkor ha egy irányba elindulnál és semmi nem jelentene akadályt akkor egyszer csak oda érkeznél ahonnan elindultál. A fizikai világunkban önmagában nincs tér és nincs idő, hanem a kettő együtt van és szoros összefüggés van a kettő között melyet elődeink nem tudtak, a tér és idő együttesét téridőnek hívük. A téridő geometriáját írja le a relativitáselmélet. Mint mondtam nem euklideszi geometria érvényes, de nincsennek kifeszített euklideszi egyenesek melyekhez képest a mi világunk elhajlik, hanem a mi világunkban az egyenest az egyenes vonalú egyenletes mozgást végző testek pályája írja le. Hétköznapi körülmények között a különbség az nem euklideszi geometriához képest rendkívül kicsi.

„Az Univerzum (legalábbis az ősrobbanás után néhány másodpercben/percben/órában, de talán most is) gyorsanban tágul, mint a fény. Így egy adott csillag fénye sosem jut el hozzánk, mert gyorsabban távolodik el tőlünk. Hogy ez hogyan lehetséges? Kellően magas gravitáció hatására téridő szövete meggörbül. Semmilyen fizika törvény nem tiltja a téridő fénysebességénél gyorsabb tágítását.”

Ez nagyon pongyola volt, a „hogyan lehetséges” kérdésre meg nem az a jó válasz-,

Kijavítva:

Az Einstein-féle téregyenleteknek létezik olyan megoldása, amely esetén a térszerű metszetek térfogata időirányban növekszik. Ezt a természet ki is használja, amit egyszerűen csak az univerzum tágulásának nevezzük. Az univerzumban nem a galaxisok mozognak, hanem a téridőnek van olyan alakja, hogy a nyugalomban lévő galaxisok világvonalai széttartanak egymástól, azaz távolodnak. A galaxisok nem mozognak a térben, hanem a tér "nyúlik" a galaxisok között, az ebből eredő látszólagos mozgásnak nem szab gátat a relativitáselméletben szereplő fénysebesség korlát. A valóságban persze mozognak a galaxisok, de az elég nagy távolságokra elhanyagolható és a tágulás lesz a domináns.

„(Pontosan ilyen elven működik a térhajtómű)”

Ezt úgy írod mintha ilyet csináltak már volna. A térhajtómű Einstein téregyenleteinek egyik spekulatív megoldása. Az Alcubierre metrikus tenzor adja ezt a megoldást. Ennek megvalósításához negatív tömeg lenne szükséges mely összhangban a rel. elmélettel, de ez nem azt jelenti hogy a valóságban lehetséges megépíteni.

„Tegyük fel. Holnap beülsz egy térhajtóműves űrhajóba, amivel idézőjelbe téve "gyorsabban lehet menni a fénynél", mint ahogyan ezt feljebb leírtam, hogyan lehetséges.”

Annak következményei beláthatatlanok lennének, ha lehetne építeni ilyet és építettünk is volna, időparadoxonhoz vezethetne.

„(Különben fénynél semmi nem mehet gyorsabban (sőt, még a fénysebességet sem lehet elérni) mert minél gyorsabban mész, annál nagyobb a tömeged. Minél nagyobb a tömeged, annál nagyobb energiabefektetésre van szügség a további gyorsításhoz. A fénysebességhez közeledve végtelen nagy lenne a tömeged, a további gyorsításhoz az egész világegyetem összes energiájánál is nagyobb energia kellene)”

Egy téves értelmezés, hogy tömegnövekedéssel jár a dolog. Két féle tömeg definíció van melyek különböző dolgot is jelentenek. Ezek közül az egyiket próbálják kivezetni, nem mellesleg csak összekavarja a laikusokat. Én sem szeretem használni azt a tömeg definíciót mely félreértésre ad okot. Nem is szükségszerű fogalom a nélkül is leírható az egész. Tömeg alatt az invariáns tömeget szokták érteni. A másik tömegfogalom a relativisztikus tömeg, de ezt nem igazán használják, mert szükségtelen.

Mj.:

A fénysebesség nem a fényhez köthető igazából, csak azért így nevezik mert történelmileg így alakult. Nem szükségszerű hogy valami képes legyen fényesességgel haladni, az egy esetlegesség, hogy van olyan anyag mely pl. a fény ami képes ezt megvalósítani. A fénysebesség, mint határsebesség a világ kauzális szerkezetébe van beépítve.