Milyen érzés lehet a világűrben egy űrhajóról "fejest" ugrani a nagy semmibe?

Ha mondjuk az ISS-ről ugranál fejest, akkor kb. egy év lenne, mire elérnéd a légkörnek azt a határát, amely már jelentős fékező hatást tudna kifejteni rád. Pedig az "csak" kb. 400 km-es magasságban kering. Látni meg annyit látnál, hogy az űrállomás szép lassan eltávolodik tőled, a Föld meg oda lenne szögelve a fekete semmi közepébe. Ráadásul elég hamar elkezdene meleged lenni az erős napsugárzás miatt, és kb. pár nap alatt ropogósra sülnél az űrruhádban - de csak miután elfogyott a levegőd és a vized, no meg az űrruha energiaforrásai is kimerülnének.

Szóval összességében az első 1-2 óra biztosan érdekes lenne, a következő 6-8 alatt már halálra unnád magad - és akkor még szerencsés lennél, ha sikerülne, és nem kellene megfulladnod.

Húzóerő nincs, csak a saját lendületed visz előre. Az első néhány pillanatban érezed a szabadságot, aztán eszedbe jut, hogy mi a következő munkád.

A különleges érzés csak az első néhány alkalommal van meg. Aztán megszokod.

Szerintem a mélyűrben, ahol bármerre nézel, csak gyémántporos feketeség van felmérhetetlen távolságban, nem lehet nagyon tériszonyos élmény (ha már a folyamatos szabadesést megszoktad).

De mondjuk az ISS-en, egyéb földközelben, ahol ott terpeszkedik alattad a bolygó, el tudom képzelni a kötél nélküli bunjee jumping paráját.

A gravitáció hiánya biztosan tompítja az űrbe lépés paráját, de azért elsőre biztosan megfutod a max pulzusszámodat. Gondolom hozzá kell szokni, hogy ne jöjjenek ismétlődő zuhanási pánikreakciók.