Az evolúciónak van végcélja?

"Egeszen addig nem johet letre "tokeletes faj", amig a kornyezet valtozik."

Feltéve, hogy tökéletesnek a végletekig specializálódott fajt nevezzük.

Illetve nézhetünk olyan fajokat, amelyek vidáman megőrizték fő jellemzőiket sokmillió éven át.

Cápa, szúnyog példaként.

Vagy éppen az univerzálisat, az abszolút specializálatlant, ami végletesen rugalmasan reagál a környezeti változásokra?

Mert akkor a patkány, az ember jó esélyes dobogós.

Hát, hihetsz benne, de az az igazság, hogy az evolúciónak nem célja, de iránya mindig a sikeresebb faji túlélés. És ez gyakran nem a kifinomultabb, "fejlettebb", hanem éppen az egyszerűbb felé vezet, ha az jobb hatásfokú túlélést biztosít.

Szóval az evolúció sem jelent folyamatos szintlépést felfelé.

Mi, emberek, bár túl rövid ideje létezünk, hogy ez látsszon, már nem éppen a sikeres túlélést segítő genetikai úton járunk. Nekünk arra már társadalmi és műszaki útjaink vannak.