Üdv. Mindebkinek. Mi a kétrés kísérlet dilemmája? Hiszen kísérletileg is alá van ez támasztva. Mi magunk, a kísérlet megfigyelői okozzuk a hullámfüggvény - vagyis a részecske szabadságának - összeomlását. ’

...Mindenestre próbálok vélaszt adni, mert unalmas, hogy folyton értetlenkedek/visszakérdezek.

A kétrés-kísérlet bizonyítja a részecske kettős (hullám és részecske) természetét, és cáfolja a csak egyiket vagy másikat elfogadó modelleket. Ennyi az egész. Nincs itt igazából dilemma, sőt még a kvantummechanikába belemenni sem szükséges.

Nem véletlen, hogy a kísérletet először 1801-ben(!) végezték el, amikor még csak a fény természetéről folytak viták.

Ha a "mérési probléma" lehetséges értelmezéseit érted (azaz hogy nem lehet tudni, hogy a hullámfüggvény-összeomlás mikor valósul meg, egyáltalán megvalósul-e, heylesnek mondható-e egyáltalán a koppenhágai értelmezés - ez a probléma továbbra is fennáll, hiszen továbbra is csak a saját méréseinkhez tudjuk igazítani a több állapot-egy állapot átmenetet, annak ellenére, hogy ez szinte "mágikus" erőt tulajdonít a mérés tényének, pedig csak arról van szó, hogy így tudunk csak információt szerezni. Az elmúlt 30-40 éven a kvantum dekoherencia próbált ennek az átmenetnek a részleteire valamivel több fényt deríteni (nagyon érdekes, olvass utána), de a mérési probléma ma is ugyanúgy akadályoz minket a megismerésben, mint mindig.

A dilemma sokféle lehet, de mindig csak egy adott értelmezéshez, elváráshoz képest az. A kapcsolódó kérdést összes válaszát nem olvastam tüzetesen végig. Sok minden elhangzott ott, talán sok minden nem, de én egy dolgot tennék hozzá.

Gondolom magát az alapkísérletet nem kell bemutatni, az ki lett tárgyalva a hivatkozott kérdés alatt. Az első dilemma az volt, hogy hogyan feleltessük meg a kvantumvilág jelenségeit a makrovilág jelenségeivel. Mivel nem lehet, ezért tűnik dilemmának a dolog, hogy most a fény az most kvázi golyó-e (részecske), vagy hullám-e. Dilemma. De csak egészen addig, amíg meg akarod feleltetni ezeket egymásnak. De amint azt mondod, hogy a fény – és a többi elemi részecske – úgy viselkedik, ahogy azt a kísérleti eredményekből, megfigyelésekből kialakított modell, illetve az azokban leírt képletek meghatározzák, nem kell, és nem is lehet ezt a makrovilág jelenségeivel megfeleltetni, máris semmivé foszlott a dilemma, ami maradt az egy használható, a valósággal, megfigyelésekkel összhangban álló modell, képletek sokasága, esetleg annak valamiféle interpretációja.

De tovább lehet gondolni a kétrés kísérletet. Egyrészt „filozófiai” irányba. Ez jó agytorna, de különösebb jelentősége nincs, másrészt néha teljesen fals irányba is el tudnak hajlani, hibás és a valóságnak, megfigyeléseknek ellentmondó következtetések irányába. Másrészt tovább lehet gondolni a tudomány, a fizika irányába. (Pl. Schrödinger macskája, kvantumradír kísérlet, késleltetett választásos kvantumradír kísérlet, stb…) A jelenlegi modelljeink, interpretációink alapján lehet kitalálni olyan kísérleteket, helyzeteket, amik dilemmát jelentenek az adott modell, interpretáció szempontjából nézve. De amint elvégezzük a kísérleteket, ha kell pontosítjuk, módosítjuk, vagy kiegészítjük a modellt, amint megváltoztatjuk az interpretációt, vagy egyszerűen az egészet interpretáció nélkül hagyjuk, a dilemma újra semmivé foszlik, ami marad az a megismert tények, eredmények, és az azokból kikövetkeztetett, a valóságot jól leíró, problémamentes modellek, képletek, számítások.

Mondok még egy analóg példát: A paradicsom az most zöldség, vagy gyümölcs? Dilemma…

Dilemma addig, amíg kizárólag egyetlen választ akarunk hallani. De el lehet fogadni, és be lehet látni, hogy ez definíciós kérdés. Van egy hétköznapi fogalmunk arról, hogy gyümölcs, nincs egzaktul definiálva, ez alapján zöldség. Meg van egy botanikai szakszóként is egy gyümölcs fogalmunk, ami egzaktabb módon van definiálva, és ez alapján gyümölcs. Ha elfogadjuk, hogy van kétféle kategorizálási mód is, és ezek létezhetnek egymás mellet is, ha nem akarjuk a definíciókat egyeztetni, akkor máris semmivé lett a dilemma. Ha a paradicsomról elmondjuk, hogy az a növény termése, piros, ilyen alakú és méretű, ennyi víz, ennyi szénhidrát, ennyi fehérje, ennyi zsír, ennyi rost, ennyi kalória van benne, ilyen az íze, egyed meg ha ízlik, akkor is semmivé válik a dilemma. Ez utóbbi alapvetően egy pozitivista hozzáállás, ami kétségtelenül elkerüli a dilemmákat, ennek ellenére jó néha egységben nézni a dolgokat, összefüggéseket keresni, mert ezek új felismerésekre vezetnek. Ilyen módon az, hogy vannak ilyen dilemmák, az nem baj, csak nem is kell túl komolyan venni őket, nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Egy új modell, új értelmezés, új paradigma majd szépen eltünteti a dilemmát, nincs itt semmi látnivaló. Addig meg tessék minél többet megismerni a világról, hogy ezeket az új dolgokat legyen mire alapozni.