Mit csinal egy vegyesz kutato?

Van egy vegyész barátom, ők zeolitokkal foglalkoznak.

De vegyészek készítik a drogokat is.

Had csatlakozzak be a kérdéshez :)

Fizikus kutatókról írtam egy másik kérdés kapcsán (na jó, nem is kapcsolódott szorosan az adott kérdéshez):

"Amikor néha járkálok kutató-fizikus nyílt napra, akkor azért látszik hogy kb betanított majmok szintjén állnak õk is, bekapcsolják a lézert, ábrázoltatják az adatot a programmal, ezt elvégzik sokszor, írnak belõle cikket. Csak annyi a különbség hogy egy majom csak akkor élvezné ha kap érte banánt, egy kutató fizikus meg akkor is élvezi ha nem kap érte semmit."

Vegyész kutatókra ez mennyire áll? Van abban a munkában bármi változatosság, vagy, fõleg méricskélés és statisztikázás az egész?

#3 Kár hogy a nyílt napok pont az ellenkező hatást érték el nálad. A nyílt napok szellemisége ugyanis éppen az volna hogy népszerűsítse ezt a munkát. Ők ott csak egy folyamatot mutatnak be leegyszerűsítve hogy az utcáról betévedő embernek is érthetően el tudják magyarázni.

Afelől ne legyenek kétségeid hogy ez egy alkotó jellegű munka. Elvégre is olyat csinálsz amit előtted még senki más. Ehhez viszont jellemzően baromi sokat kell dolgozni, az eredményed meg többnyire csak nagyon aprócska lesz.

A kutatás pedig nem úgy megy hogy bekapcsolom a lézert, berakom a mintát, szüttyög rajta a gép, majd a hozzákötött lézernyomtató kinyomtatja hogy ki volt a zodiákus gyilkos. Ilyen csak a CSI-ban van meg a nyílt napokon. :)

Tegyük fel hogy mérik egy anyagnak a fényelnyelését. Látod a spektrumon hogy 400 nm-en fényelnyelése van az anyagnak. Ez is lehet eredmény ha előtted ezt még senki sem csinálta. Viszont ez még kevés, mert ilyenkor felmerül az, hogy miért 400 nm-en van fényelnyelése és nem mondjuk 500-on és miért akkora a fényelnyelése amekkora. Neked viszont már nincs olyan célgéped ami közvetlenül arra ad választ hogy "Miért ott van fényelnyelése?". Ezt az információt közvetlenül semmi sem adja meg. És itt kezdődik egy kutató munkája: módosítasz a minta összetételén, megvizsgálod más szerkezetvizsgáló módszerekkel. De bármit is csinálsz csak közvetett információid lesznek arról hogy miért 400 nm-en van az adott anyag fényelnyelése. A végén azonban lesz sok kísérleti eredményed amelyek segítenek igazolni egy hipotézist, vagy felállítani egy következtetést. Azonban mire ide eljutsz rengetegszer fogsz ellentmondásokat tapasztalni amiket neked kell feloldani, vagy fennakadni azon hogy a kapott eredmény igazából mit is jelent és hogyan tudnád beilleszteni a többi közé.

Az én személyes véleményem az, hogy nagyon nehéz ezt a munkát élvezni. Például én sem élvezem: úgy látom kell ehhez valamiféle vonás ami bennem nincs meg. Én se tudom hogy mi az, csak azt hogy belőlem hiányzik. Hiába vagyok nagyon érdeklődő, és a szellemi képességeimmel sincsenenk nagy gondok ez valahogy nem elég. Nagyon próbálok figyelni arra hogy ha kudarc ér akkor azon kezdjek el gondolkodni hogy ebből mit tudok kihozni, mivel segítené a munkámat. Viszont nekem ehhez szinte meg kell erőszakolnom az agyamat, míg a kutatós vonással rendelkező embereknek ez valahogy ösztönből jön. Talán ez lehet a különbség, vagy valami egészen más dolog okozhatja ami aztán ebben az eltérésben manifesztálódik.