Elméletben lehetséges lenne a magas szintű regeneráció és ezáltal a hallhatatlanság? (lent)

1: Igen, létezik néhány ilyen élőlény. Hogy mit visel el, és milyen gyorsan regenerálódik, az más kérdés.

2: Ez butaság. Csak annyi van, hogy nem lennél halandó, vagyis ideális körülmények között nem halnál meg soha. Attól még el lehetne pusztítani millió módon.

3: Erről már többször volt itt szó.

Csomó olyan élőlény van, amit nem öl meg egy tár. Például egy fa. Vagy egy bálna. Vagy egy kukac. Vagy egy szivacs.

Csomó olyan élőlény is van, amelyik nem hal meg öregségben. Pl mamutfenyő, axolotl.

Általában élőlénynek tekinthető egy gombatelep vagy az emberiség is. (ahol mi vagyunk a 'sejtek'), ez pláne nem hal meg.

A kör alakú DNS-t nem t'om.

Abban a kör alakú DNS-es dologban az lehet a ráció, hogy az eukarióta kromoszomális DNS-e lineáris, a végén egy ún telomer régióval, ami minden osztódás során rövidül. Az öregedésnek pedig egyik alapja, amikor ezek a telomer régiók elfogynak és az aktív géneket kódoló szakaszok kezdenek rövidülni az osztódások következtében.

Mondjuk ebből pont az következne hogy ha valami módon szöveti szintű regenerációra lennénk képesek, valójában annál gyorsabban öregednénk.

"valójában annál gyorsabban öregednénk."

AKKOR, ha nem lenne semmi módszer, ami ezt kivédi.

De létezik olyan élőlény, ahol van.

Nem scifi, csak fi. Egy film szerepe a szórakoztatás, nem a valóság reprodukálása.

A hallhatatlant nem lehet hallani, annyira csendes. Aki viszont nem hal meg, halhatatlan. Ilyen élőlény nincs, és nem is lesz soha.

A regeneráció egy speciális tulajdonság és igen szűk feltételek között tud csak megvalósulni. De ennek semmi köze az élet hosszához, mindössze arról van szó, hogy egy szerv (például egy farok) az élet folyamán képes megújulni, de az ettől független életnek vége lesz egyszer.

Az élet gyakorlatilag egy csomó sejt folyamatos megújulása a DNS segítségével. Azonban ez a reprodukció soha nem pontos, lehetnek apró eltérések, sőt nagyobbak is, továbbá minden újrateremtődés ára, hogy a DNS molekula elveszt egy kicsikét önmagából. Amikor pedig ez a veszteség elér egy kritikus szintet, az adott szerv elkezd rosszul működni, ez kihat a többi szerv működésére, míg egyszer akkora lesz a zűrzavar, hogy az élőlény meghal.

Az általad emlegetett genetikai módosítás itt azt jelentené, hogy a sejtre új természettörvény érvényes, a régi pedig nem. A természettörvényeket pedig nem alkotjuk, legfeljebb megismerjük.

"AKKOR, ha nem lenne semmi módszer, ami ezt kivédi.

De létezik olyan élőlény, ahol van."

Tudom, de az előbbi hozzászólásomban csak a cirkuláris DNS és az öregedés kapcsolatára reagáltam.

Hogy az őssejtekben pl a telomeráz enzim teszi lehetővé a korlátlan osztódást, az egy másik kérdés. Az ember differenciálódott testi sejtjeiben viszont ugyanezen enzim működése tumorosodás esetén figyelhető meg, szóval az sem épp garancia az örök fiatalságra, sajnos :D

Altalaban a biologiaban mindennek ara van. Van persze nehany dolog, amit esetleg anelkul lehetne optimalizalni, hogy annak valahol mashol mellekhatasa legyen, de igazabol a legtobb dolog "kijavitasa" valami varatlan mellekhatassal jarna. Peldaul a gyors regeneracio vagy az aktiv telomaraz jo esellyel sokkal nagyobb aranyu elrakosodassal jarna. Azt egy joval erosebb immunrendszer vedhetne ki, aminek viszont a nagyobb aranyu autoimmun betegseg lenne az ara. Vagy mondjuk az, hogy az immunrendszer fenntartasi koltsege tul nagy lenne. Elmeltben ettol fuggetlenul lehetseges, de azok az elolenyek amik ezt meg tudjak csinalni, valojaban valahogy mashogy fizetik meg a dolog arat, pl kevesbe komplexebbek. Mondhatni, hogy mi a komplexitasunkert cserebe megoregszunk.

Emberen amugy nem vegezhetunk genetikai modositasokat, akkor sem, ha veletlenul pont tudnank jo megoldast valamire. Genterapia ugyan van (illetve lesz a kozeljovoben), de az nagyon limitalt dolog, nem ugyanaz, mitn genmodositott embert letrehozni.

A kor alaku DNS onmagaban nem oldaba neg semmit. A DNS-unkkel nem az a baj, hogy egyenes, hanem az, hogy az az enzim, ami lemasolja, mindig lehagy egy kicsit a vegebol. Vagyis igazabol az enzim az ami bena, nem az egyenes DNS a problema. De erre van valasz is, hiszen a telomeraz pont a lemaradt reszt allitja vissza, vagyis igazabol a DNS kornyeken minden megvan ahhoz, hogy egyenes DNS-sel is orokke eljunk. A telomeraz azonban jo okkal kikapcsol egy ido utan, vagyis oka van annak, hogy a DNS-unk tonkre megy. (Sokaig azt hittek, hogy ha nem kapcsolna ki, akkor tenyleg nem oregednenk.) Sajnos kiderult, hogy a tulmukodo telomeraz is bajt okoz, de ezen kivul nem csak ez az egy oka van annak, hogy megoregszunk. Vagyis voltakepp kor alaku DNS-sel ugyanugy megoregednenk a tobbi tenyezo miatt.

Ugyanakkor a kor alaku DNS meg mas, eddig nem ismert galibakkal jarhatna, pl rekombinacios problemakkal, osztodaskor osszeakado kor alaku DNS-sel, vagy olyasmivel, amire igy hirtelen nem is gondolunk. Ugyhogy ha ilyen lenne a DNS-unk, akkor valaki azt irna ki kerdesnek, hogy nem lenne-e jobb az egyenes.