Hogyan lehet definiálni az alábbi fogalmakat?

Albert Einstein megalkotta a híres képletét E=m×c² amely azt jelzi, hogy az energia egyenlő, a tömeg és a fénysebesség négyzetének a szorzatával. Másként megfogalmazva, az anyag energiává konvertálható át, és fordítva. Ennek a konvertálásnak, jól kidolgozott matematikailag igazolt elmélete van. Mint minden elméletnek, ennek is vannak alapvetései, axiómái, amiket a tapasztalat igazol. Az ember elméjével alkotott elméleteket hasonlít össze a valóságból szerzett ismeretekkel, a tapasztalattal. Ebből állapítja meg azt, hogy mi a változatlan és a változó, a megmaradó és az ideiglenes, a valós és a virtuális. A fény sebességéről kísérletileg megállapították, hogy van egy felső határa, aminél nagyobb értéket nem tudnak mérni, nincs rá tapasztalat. Az anyagban igen ritka, vagy hiányos térben, a vákuumban, közegellenállás nélkül haladó, tömegnélküli fotonokból álló fénysugárnak is maximált a sebessége. Mi lehet ennek az oka? Szerintem az anyag/energia ezzel a sebességgel terjed, vagyis képezi magát a téridőt. Azt a téridőt, amely mindenirányú mozgást végez a vákuumban. A vákuum, a benne lévő energiával maximálja, illetve bekorlátozza a fény és az anyagi részecskék sebességét a téridőben. Vagyis azzal a „fölös energiával”, ami nem a terjedésre, téralkotásra fordítódik, hanem a tér fenntartására, megőrzésére van tartalékolva. Ezt a tartalékot nevezzük vákuumenergiának. Ami viszont nem egy másik közeg, amiben haladni lehet, hanem magának a közegnek, a kiterjedésnek, a kiterjedtségnek a téridő struktúrájának a megtartó ereje. A féktelen terjedés, olyan végtelen sebességű téralkotás, amely időben nem képes megőrizni a teret, mivel erre nem marad energiája. A téridő, a kiterjedt anyag/energia nem létezhetne a vákuum megtartó ereje nélkül. A dialektikus materializmus szerint, az anyag/energia, a hullám/részecske kettősége evidencia, vagyis a kettő együtt létezik az univerzum egységében. Mivel az anyagi részecske nélküli mozgó energiahullám, a kiterjedés, végtelen ideig nem marad fenn. Ugyanúgy, ahogy a hullámnélküli, vagyis mozdulatlan részecske, a test sem. Azt kell hát feltételeznünk, hogy az együtt létezésük, a szimbiózis a fennmaradásuk záloga. Azt mondja a tudomány, hogy egy körülzárt helyen tárolt energia mennyiség, a kvantum, az anyagnak legtömörebb definícióját jelenti. Ha ez azt jelenti, hogy az anyag véges mennyiség, akkor az energiának is véges, korlátozott mennyiségnek kell lennie. Ebből meg az következik, hogy a téridő sem lehet végtelen, esetleg határtalan. Egyedül az idő lehet végtelen, amennyiben a megváltozás, az átváltozás, vagyis a mozgás, egy megmaradó jelenség. A mozdulatlanság, azonban egyenlő a befagyott idővel, vagyis az örökké valósággal, a végtelenséggel. Létezhet e együtt a két jelenség, a mozgás és a mozdulatlanság? Szerintem igen, mert a hullám/részecske szimbiózis is ezt igazolja.

A semmi, úgymint az anyag/energia teljes hiánya nem mozoghat, tehát időtlen abban az értelemben, hogy végtelen sem lehet. Csak a valami vagy mozog, vagy nem. Ha nem mozog, akkor féken tartott energiát tárol egy fix helyen, ahol van. Ha felszabadítja a fékezett energiáját, akkor mozoghat, mozgathat, munkát végezhet. A relativitás elve alapján, csupán nézőpont kérdése az, hogy mi mozog és mi nem. A valamihez való viszonyításhoz viszont, vonatkoztatási rendszerre, vagyis téridőre és egy másik valamire van szükség. Ha a valami csak egyedül van, és nem mozog, akkor nincs mozgástere és ezzel vonatkoztatási rendszere sincs. Avagy van mozgástere, és akkor vonatkoztatási rendszere is van, de mivel egyedül van nincs abban a helyzetben, hogy a mozgását illetően egy másik valamihez viszonyítson. Ezért a helyzetét akár állónak is tekintheti. A relativitás elve azonnal fellép az objektum, úgymint vonatkoztatási rendszer, és a szubjektum, mint a vonatkoztató alany létével egy időben. A mihez képest eldöntéséhez ugyanis más valamire, valakire van szükség nem csak vonatkoztatási rendszerre. Az anyag és az energia, ugyan megfeleltethetők egymásnak, de ettől még más az anyag és más az energia megjelenési, megmutatkozási formája. Mert a formának, felismerhetően, észlelhetően különbözőnek kell lenni, a viszonyíthatóság érdekében. Mi vagy ki ad formát az anyagnak és az energiának? Szerintem a mozgás, mert a mozgást nem tudjuk elképzelni forma nélkül. A mozgásformák rajzolják ki számunkra az egyenest, az ellipszist, a kört, a parabolát, a hiperbolát, az evolvens görbét, a spirált Stb. és az összes geometriai alakzatot, amelyek ezekből tevődnek össze. A kaotikus mozgás, amely létrehozza a fázisteret, nem felismerhető. Azonban az időben megismétlődő alakzatok, a trajektóriák által kirajzolt attraktor, a nagy vonzó megjelenése, a mozgásforma, az alak felismerhetőségét biztosítja.