Ma miért nincs nagy magyar, vagy híres tudósunk, vagy tudósok, de még az elvándoroltak között sincs?

#1 "A felfedezések korának vége. A 19.-20. század fordulóján egymás után jöttek a korszakalkotó tudományos felfedezések, manapság ez nincs így.

"

Aham hát persze. Épp ezért döntöget rekordokat a leadott szabadalmak száma az egész világon az USA-ban és Kínában is!

[link]

[link]

[link]

[link]

Az hogy Magyarországon hagyták lepukkanni 70 év alatt az oktatást és emellett még kutatás fejlesztésre sem áldoztak és nem is próbálják bevonzani az ilyen cégeket annak ez az eredménye.

Arról nem is beszélve hogy kisembernek méregdrága a világszabadalmi eljárás és az állam ezt sem támogatja semmivel sem. (Külföldiek előnyben.)

Tragikus a helyzetünk. Így tönkre vágni egy népet mint az elmúlt 70 évben, istenem...

Harsányi János 1994-ben kapott megosztott gazdasági Nobelt.

Oláh György ugyanakkor kémiait.

Hersko Ferenc: szintén kémiai, 2004-ben.

És akkor a nem mo.-i születésűeket, csak magyar származásúakat ki is hagytam.

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Ne keverd össze a tudományos értékeltséget a popularitással. Az, hogy te nem hallasz róla éjjel-nappal, nem jelenti, hogy nincsenek sikeres magyar tudósok.

Azt gondolom, egy ilyen kis országban nagyon jelentős kutatási eredményeket nem lehet (talán nagyban se) időben homogénnek tekinteni. Komoly eredmények néha egy élet munkája, és gyakran nem egyetlen "esemény". Főleg nem jó ilyen Nobel díjban mérni.

Jelentős tudósaink azért vannak, persze gyakran nem itthon kutatnak, mert erre csak nagy és gazdag nemzeteknek van pénzük. Ott azonban gyakran fordulnak elő magyarok is.

Azt is gondolom, tudományos eredményt megítélni nem egyszerű. Azt is sok tényező befolyásolja, milyen területen születik nagy eredmény. A tudós a szakterületével szeret foglalkozni, viszont ha nem menedzseli kellően a pénzszerzési lehetőségeket (és ez nagyon időigényes tevékenység), akkor hiába géniusz, ha nincs eszköze.

Még megjegyezném, két előttem szóló is röviden, de velősen mutatott rá e probléma helyes értelmezésére. A társadalmi közfelfogás silányságát tükrözi és nem őket minősíti a véleményezésük. Fontosnak tartom ezt észrevenni, mert a közfelfogásnak és a tudományos eredményeknek igenis van kölcsönhatásuk. Jobban szeretném, ha a tudománynak lenne a közfelfogásra. És valahogy (az itteni lehetőségek szerint) szükséges szóvá tenni nem előrevivő jelenségeket. Még ha kellemetlen is. Ki tegye, ha nem az, aki észreveszi?

Egyetértek.

Ez ma egy, az információtól lavinaszerűen elárasztott világ. Az információáradat nagy része hamis, haszontalan, elferdült közízlést szolgáló, nem pedig kultúrát, tudományt és reáltudást.

Az átlagember tudomány területén csak arról tud, ami erősen popularizált, médiaértékű is.

Hawkingon, Michio Kakun Attenborough-n kívül nem sok név forog közszájon (persze a médiavilág előttiből Einstein, Newton, Edison, Tesla stb. páran még hozzá).

Na ILYEN populáris magyar név nem nagyon van, legalábbis nemzetközi szinten.

Persze mondhatjuk, hogy sajnos, de valójában valódi tudományos fejlődés szempontjából ez nagyon nem mérvadó adat.

Startupok vannak. Szabadalmak vannak. Ezek nagy felfedezések.

Aki sikeres nem az átlaghoz hasonlít. Nem egy 5ös tanuló a iskolában, ahol az átlag ember, aki az elvárásoknak felel meg. Aki sikeres, az átlag feletti, többet és mást tud, mint amit tanítanak. Balabit sem a Pannon Egyetem tanítása miatt érte el a sikereit, hanem annak ellenére, és az mellett. A kollégiumban saját maguktól indultak el azon az úton, ahova indultak. És mai napig nem tanítják az egyetemen még csak a bevezető részét sem annak, amivel ők foglalkoznak mégis sajátjának tekinti az egyetem a sikert.

Tipikus emberi felfogás: Ha valaki sikeres volt, akihez közünk volt, magunkénak valljuk a sikerét és eladjuk a mi sikerünknek. Amit megvesznek, az eladható.