Mennyire indokolt és valós a félelem a technikai szingularitástól?

Maga a fejlődés felfutása valóban exponenciális....most.

De ha belegondolsz, mennyi realitása van annak ,hogy valami technikai fejlesztés a legyártás első pillanatában elavult legyen, plusz ez mégis életben tartson egy gazdaságot, akkor kiderül, hogy lesz határ.

Ha megnézed egy akármilyen motor fordulatszám-teljesítmény-diagramját, jó darabig exponenciálisan fut fel, de aztán mindenféle fizikális határértékek miatt kénytelen ellapulni.

Egyszerűen minden területen van egy plató, amin nagy váltás nélkül nem lehet túljutni. Ha megvan az új forradalmi változás, új felfedezés fizikában stb., akkor újra megindulhat felfelé.

Szóval ez egy lépcsős dolog. A korszakok folyamán tényleg a lépcsők is egyre meredekebb felfutásúak, de ez a globális kommunikáció függvénye is. Azért annak sem lehet végtelen a sebessége.

Egyébként tényleg lehat baj, amikor a platók bekövetkeznek, az járhat ipari-gazdasági és így politikai válságokkal is.

Nagyon más dolog az atomháború, ami csak azért nem tört ki mert kollektíven sakkban tartják egymást a nagyhatalmak meg a technológiai szingularitás kérdése.

A technológiai szingularitás nem egy olyan dolog, hogy majd lesz egy államközi megállapodás, hogy nem fejlesztjük egy idő után a technikát, és akkor mindenki boldog lesz.

A szingularitásban éppenséggel az a veszélyes, hogy nem tudjuk mi jön utána, ha elérjük, csak tippelgetünk.

Ilyenkor mindig érdemes visszanézni kicsit a múltba.

Ugye, volt annak idején Londonban egy olyan előrejelzés, hogy 100 év múlva másfél méter lócitrom fogja borítani az utakat.

Na, ez IS egy szingularitás. Nyilvánvaló volt, hogy ez be fog következni, HA ENGEDIK - és az is, hogy NEM LÁTJÁK, mi fog történni helyette.

Amint már tudjuk, NEM ez következett be. Helyette feltaláltak olyan módszereket, amelyek megoldják ezt a problémát.

Csakhogy ezt

- előre nem lehetett látni,

- az viszont látszott, hogy probléma van.

Na, EZ a szingularitás.

Egy cikkben olvastam, hogy egyre jobban csökken az új szabadalmak száma, tehát valamikor a jövőben eljutunk egy pontra, ahol elkezd majd laposodni ez a tendencia. Na meg lassan az emberi agy teljesítőképességének a határát is elérjük. Akkor szerintem a mesterséges intelligenciáé lesz a vezető szerep. Mivel a fejlődés lassú, így valamilyen kiborg szervezeteket tudok elképzelni, amivel feltuningoljuk a saját képességeinket.

Egyébként a Skynet (Terminátor filmek) féle forgatókönyvet elképzelhetőnek tartom. Egy mesterséges intelligencia, ami öntudatra ébred és elkezdi magát fejleszteni. De akkor se menne semmire emberek nélkül, hiszen valamivel, valakikkel együtt kell dolgoznia, akik a fizikai tetteket végrehajtják.

Olyanok leszünk majd, mint a borgok.

[link]

Semennyire, ez csak egy baromság, amit az önjelölt doomzday-próféták imádnak hangoztatni.

Már ott bukik a dolog, hogy egy gép nem tud magánál bonyolultabb gépet tervezni.

Csakhogy az emberek készítik el, nem más gépek.

Azonkívül pedig az erőforrások véges volta is igencsak beleszól, úgyhogy fizikai korlátai is vannak a dolognak.

Maximum arra jó a dolog, hogy lehessen mivel riogatni a nagyérdeműt bulvároldalakon.

"Csakhogy az emberek készítik el, nem más gépek."

Ma még részben igen.

De ez nem lesz mindig így.

A másik meg, hogy akik összerakják, nem feltétlenül tudják 100 százalékban, mit raknak össze.

Már most olyan bonyolultak a szoftverek ,hogy egyetlen ember nem látja át őket, nagy részüket már ma is algoritmusok írják, nem emberek.

Szóval a "gép csinál gonosz gépet" negatív jövőkép pánikra nem ad okot, de óvatosságra, szigorú biztonsági kontrollra igen.