Ha a tudomány még nincs teljesen tisztában pl. a villámlás jelenségével, ami itt a földön zajlik, akkor egy szupernovarobbanásban miért vagyunk sokkal biztosabbak?

Most fedezték fel azt a fajta csillagösszeomlást, ahol nem szupernova lesz belőle, hanem egy jó nagy csillagból, miután elfogy a tüzelőanyaga, rögtön fekete lyuk lesz.

Idáig ezt azért nem fedezték fel, mert:

1: az ilyen nagy csillagok jelenleg nagyon ritkák,

2: és egy meg egyáltalán nem látványos jelenség.

Az, hogy a villám keletkezése ismeretlen, az azért erősen túlzás. Viszont némi igazság bújik a dologban.

Vicces helyzet van ám itt, ugyanis egy távoli csillagot, szupernóvát könnyebb vizsgálni, mint a villám keletkezését.

A légkörben, a felhőben lejátszódó, a hatalmas sztatikus töltéshez vezető folyamatok sokkal nehezebben megfigyelhetőek és modellezhetőek, mint egy csillag összeomlása nóvává. Többek közt éppen azért mert iszonyatosan sok nagyságrenddel nagyobb folyamat, amit statisztikailag szinte homogén közegként lehet kezelni, míg a fel- és leszálló légáramlatokban a vízcseppek, por- és jégszemcsék ütközései kaotikus áramlások közt történnek. Másrészt meg a közvetlen megfigyelés egyszerűbb egy csillaggal, ami illedelmesen ül a helyén, mint egy valahol, valamikor keletkező vihargóccal, amit fizikálisan rajta kell kapni, hogy bármit mérhess rajta, a töltések nem figyelhetőek meg messziről, műholdról, az örvénylésben közvetlenül kéne méréseket végezni. Próbálják, csinálják ezt is, nem valami veszélytelen módon, lufikat beleeregetni még elmegy, de bizonytalan, hogy jó helyre kerül, repülővel meg erősen kockázatosabb benne röpködni, mint egy tízezer fényévre lévő csillagot nézegetni rádiótávcsövön.

A szupernóva-keletkezésben is van még rengeteg homályos, kérdéses pont, összességében biztosan több, mint a felhők töltéseinek keletkezésében. Mindkét esetben akkor vannak kérdések, ha minél mélyebbre, apróbb részletekbe menően akarunk tudni dolgokat.

És ez az a pont, ahol valóban lehet, hogy a felhővel több baj van, mint egy csillaggal.