Úgy nagy általánosságban meg lehet határozni egy határt elektromos feszültség esetében, amikor már nem tanácsos fogdosni a kábelt?

Hivatalból, ami az 50 V AC/50Hzaz DC-ben a 120 V. A rendelkezésre álló tapasztalatok szerint ezek az életveszély határai.

Már 130 évvel ezelőtt is az volt az AC elosztás elleni egyik érv, hogy a 110 AC halálos, a 110 DC meg nem.

Azonban, lépjünk eggyel visszább. Sok szakma képviselői kezelnek különféle könnyedséggel különféle feszültségszinteket. De hogy hivatalosan mihez nyúlhatsz hozzá, az egy egészen más kérdés, mint amiről itt az értékeket veszi mindenki, én is. Ezek itt a meghibásodott villamos berendezés megérinthetőségével kapcsolatos határértékek, de a feltételezés ugye az, hogy szigetelt vezetős villamos berendezést építesz, ami az idő nagy részében hibátlanul üzemel, és néha meghibásodik. Aminél a csupasz feszültség alatt álló részek tervszerűen érintkezésben kerülhetnek emberi testtel, az például a gyógykozmetika és gyógyászat, meg mondjuk ilyennek tekinthető a modellvasút is, ahol az, hogy a gyerek egyszerre két sínhez ér, az törvényszerű. De ezekre ugye más előírások vonatkoznak. Ha innen nézzük, akkor a te kérdésedre az eddigi válaszok nem annyira jók.

Az AC vagy DC nem mindegy kémiai hatás miatt, de pillanatnyi érintésre azért egyformának tekinthető életvédelmi határ szempontjából.

50 V elég jó határ, általános esetre (de nem árt tudni, hogy tökéletesen földelt pontot fogva másik kézzel vagy kádnyi sós vízben ülve ez is lehet életveszélyes). Ez olyan érezhető hatással jár már, hogy nem fogod vidáman mosolyogva fogdosni, ha hozzáérsz , el is engeded ijedtedben, viszont ahhoz általánosan kevés, hogy hozzáragadj (ami főleg AC esetén jellemző az izomgörcs miatt).

Ez viszont semmiképpen nem jelenti azt, hogy nyugodtan tapizzál olyan elektromos berendezést, vezetéket, ami PAPÍRFORMA SZERINT "csak" 50 V feszültség alatt van.

Mert egyáltalán nem biztos, hogy tényleg csak annyi.

Én spec azt mondanám, hogy 12-24 V fogdosása is csak akkor biztonságos, ha az tutira nem lehet több, vagyis mondjuk 12 vagy 24 voltos akkuról van áram alatt, nem mondjuk egy szakaszos üzemű tápról, ami hiba esetén úgy átengedheti a 230 voltot, mint a sicc.

Körülbelül egy háromszoros szorzó van az érzetküszöb, az elengedési áramerősség és a fibrillációs veszély esetében a DC "javára".

Kivéve, ha DC behatás egy igen rövid áramütést jelent egy bizonyos EKG időpontban: For shock durations longer than the cardiac cycle, the threshold of fibrillation for d.c. is several times higher than for a.c. For shock durations shorter than 200 ms, the threshold of fibrillation is approximately the same as for a.c. measured in r.m.s. values.

Nem ez a kérdés, csak érdekességképpen az egyéni különbségekhez:

A cégtől járok egy erőműbe, ott hallottam egy villanyszerelőről, aki nem szokta lekapcsolni a 230 Voltot munka közben, mert nem rázza meg. Egyszer egy komplett térvilágítást elkötött, és minden rázott. Visszahívták, hogy ez is ráz, meg az is, erre ő megfogott mindent, hogy már hogy rázna, látod, hogy nem ráz...

De amikor a másik szintén odanyúlt, akkor eldobta magát. Erre már a villanyszerelő is elhitte, hogy tényleg ráz, és megkereste a hibát.

Vastagabb, szárazabb bőr jobban szigetel.

Nekem spec két kezem közt az ellenállásom ujjal fogott drótnál az átlag fele, 60%-a. Én hamar hempergek a feszkótól.

Megnedvesített ujjal a 9 voltos elemet megérzem, hogy le van-e merülve.

Egy biztonsági szabványnak illik olyannak lennie, hogy az iylen gyári hibások is túléljék, mint én. :)