Ti mire gondoltok akkor amikor a csillagos eget nézitek?

Hogy ez engem nem érdekel, nem nyugtat meg, unatkozom, elpakolnék ehelyett az időhúzás helyett az asztalomon, festenék valamit vagy néznék egy jó sorozatot.

Annyiszor megpróbáltam már ezt a csillag - és felhőnézést, de nem megy. :(

A hatalmasság, időtlenség hihetetlen beszívó ereje.

Kifejezetten örülök, amikor egy apró változás ezt alkalmilag megtöri, egy hullócsillag, egy műhold. De ha az nem jön, akkor töretlen az eltipró hatás. A saját kicsinységünk érzése egyszerre azzal a hihetetlen, pont ellenkező hatalmasság-érzéssel, hogy kicsinységünk, jelentéktelenségünk, pillanatszerűségünk ellenére fényévek távolságába, évmilliók mélységébe látunk.

Az a pillanat a legerősebb, amikor sikerül saját központi létünk látszatát kikapcsolni és megjön az az érzés, hogy nincs fent és lent, nincs közép és széle, nincs stabil talaj, csak a keringés és forgás az ürességben.

Megunhatatlan, egyszerre félelmetes és katartikus.

Persze mindennek átéléséhez kell az, hogy az embert ne zavarja meg ezernyi dolog közben és tényleg átadja magát az érzésnek.

Tegnap este is csak annyi jutott belőle, hogy az a q Orion még mindig látszik, hol a frászba' van még a nyár?

"Megunhatatlan, egyszerre félelmetes és katartikus."

Milyen pozitív itt valaki...

Csak emberi mivoltod miatt érzed azokat. Igazából nincs benne semmi félelmetes, vagy katartikus.

De én már túlléptem azon, hogy elmondjam ilyennek meg olyannak, mert ahogy semminek, ennek sincs értelme. Csak van és kész. Csak történnek dolgok meghatározott fizikai szabályok szerint. Szerintem egy idő után inkább uncsi lesz.

Katarzist utoljára a Witcher 3 végigjátszása közben éreztem, az meg már nem ma volt :/ És nem is feltétlenül a végén, amilyen grandiózus cím, közben is történnek kisebb, katarzist kiváltó események, csak mert nem hiszed el, hogy valami lehet ennyire jó. (aki esetleg játszotta annak elég annyit mondani, hogy Priscilla első megjelenése)

Ja, hogy univerzumról beszélünk. Hát az sajna depresszív gondolatokon kívül mást már nagyon rég nem váltott ki belőlem.

De azért hajrá Elon Musk, nem lenne rossz egy marsraszállás. Arra azért kíváncsi leszek.

"Csak emberi mivoltod miatt érzed azokat. Igazából nincs benne semmi félelmetes, vagy katartikus."

Hát milyen más szempontból lehetne még nézni? Ez az egy van, amit ismerünk.

Minden más szempontból meg csak van és kész.

"Hát az sajna depresszív gondolatokon kívül mást már nagyon rég nem váltott ki belőlem."

Sürgős életmód-váltást javaslok. Maga az univerzum nem fog tőle megváltozni, de a te képed róla nem kicsit.