Létezik 1-nél nagyobb súrlódási együttható?

[link]

Az arany-arany csúszásira (kinetic) 2.5-öt ír.

"ha egy test nem felületen, hanem egy pont vagy él mentén érintkezik egy méásikkal, akkor is érvényes a súrlódási együttható? vagy csak nagyon kemény testek esetében lesz ugyanaz az együttható használható?"

Ez még ma is kutatott téma. Egyesek szerint ha él vagy pont az érintkezés jellege, akkor a súrlódási tényező drasztikusan megnő. (Ennek okát most nem részletezném).

Az esetek nagy részében kielégítő eredményeket ad a Coulomb-féle súrlódási törvény, amit már általános iskolában is tanítanak.

Bonyolultabb műszaki feladatoknál viszont ez már nem elég, és más modelleket használnak, ahol a súrlódás függ a hőmérséklettől, a mozgás sebességétől, az érintkező felület nagyságától, stb. De ezeknek a megértése már komolyabb előismereteket követel meg, mint a középiskolai szint.

Ha érdekel, akkor arra keress rá hogy tribológia, ez egy külön szakterület, ami a súrlódás modellezésével foglalkozik.

"Ha drasztikusan megnő, akkor nem értem miért lenne jó. "

Mert ez az eset, amikor drasztikusan megnő, nem tartozik az esetek többségébe. A műszaki gyakorlatban sokszor törekednek arra a konstruksiós megoldások is, hogy a felületet növeljék, így a teher nagyobb felületen oszlik szét.

Egyébként is tisztázni kéne azt is, mit értünk él vagy pont alatt. Mert a gyakorlatban mindennek van vastagsága, még a borotva pengének is. (Ha nem lenne, akkor az adott él mentén végtelen feszültségnek kéne ébrednie, ami ugye a tapasztalásnak ellentmond).

"Egyébként engem most a tapadás érdekel nem a csúszás. Mindkettőre igaz?"

Mindkettőre.

"akkor az az érzésem, hogy meg kell mérni és az elméletben lévő együttható az csak akkor nyer értlemet, ha megmérjük, tehát nem jó semmire az elmélet csak a mérés."

Persze, mérések kellenek. És ahogy mondtam van több súrlódási modell, amivel lehet számolni.

A gyakorlatban fontos a súrlódás körülményei is. A tapadó súrlódás nem mindig választható el egyértelműen a csúszósúrlódástól, van amikor vegyesen jelenik meg a kettő.

Egy gépészeti példával élve, vizsgáljunk egy siklócsapágyat. Ennek a súrlódási tényezője függ a fordulatszámtól. Ha beírod a keresőbe hogy Stribeck-diagram, akkor szépen láthatod grafikonban, hogy a fordulatszámtól hogyan függ a mű értéke. És itt már megjelenik a vegyes súrlódás, tehát van olyan tartomány, amikor csúszó és tapadósúrlódás együtt van jelen.

Egy másik történet, amikor kenőanyag sem feltétlen van a két felület között (ellentétben a siklócsapágyéval) és a sebesség függvényében vizsgáljuk a tapadó-csúszási átmenetet. Azaz egy nyugalomban lévő testet lassan tolni kezdjük, de igen kis sebességgel. Egy kitüntetett sebességi értéknél a csúszási és a tapadási súrlódás váltja egymást. Ezt a jelenséget akadozó csúszásnak hívjuk, a mai napig kutatási területnek számít.

Persze ehhez már magasabb szintű matematika is kell, mert az ilyen rendszerek elméleti és kísérleti vizsgálata rendszerint nemlineáris differenciálegyenletek kvalitatív elemzési módszereinek és a bifurkációanalízis ismeretét igényli.

Az igazság az, hogy a súrlódás sima, közéspsulis fizikai modelljével elvileg nem szabadna 1-nél nagyobbnak léteznie.

Az ugyanis nem számol a súlyerőn (felületsíkokra merőleges összenyomó erőn) kívül semmilyen egyéb, a felületek közt ható erővel.

Csak hát a valóságban ott sokkal több történik.

És onnantól az összeszorító erő és a súrlódóerő közti lineáris összefüggés sem igaz.