Milyen volt gyerekkorodban a húsvét és késôbb hogyan változott?

Anno:

Soha vagy csak régen látott rokonok jöttek felzabálni mindent, akik arról panaszkodtak, hogy ki kell engedni a nadrágszíjat, mert már nem fér beléjük több kaja, annyi helyen jártak már, de azért elpusztítottak inkább mindent csak hogy nekünk ne maradjon.

Most:

Amióta meghaltak, már nem jönnek.

Mióta emlékszem rá, azóta gyűlöltem a húsvétot. Hogy jönnek, meglocsolnak, meg kell őket vendégelni, szép ruhába öltözni... a f@szom a harmincféle büdös kölnibe meg a részeg köcsögökbe, akik azt hiszik, hogy ők mennyire viccesek.

10 éves koromban taktikát változtattam, addig csak nyígtam anyáméknak, hogy zárjuk be az ajtót és ne engedjünk be senkit. De 10 évesen leléptem otthonról.

Ma már elviselem a húsvétot, bár ehhez külföldre kellett költözöm.

A húsvétot akkoriban falun töltöttem a nagymamáméknál, mert akkor volt a tavaszi szünet is, akkor pedig örültem, ha a Mamáéknál "nyaralhatok" kicsit. Jó volt, hangulatos volt, kis csendes falu... Hétfőn jöttek locsolni az utcában lakó fiúk (csak olyan jött, aki ismert), csokitojást kaptak és házi sütivel lettek megkínálva, nem volt pénzezés.

(Sokkal jobb volt, mint a szüleimnél a feszült légkör és anyám savanyú képe).

Gyerekkoromban mindig elcseszte a tavaszi szünetemet ez a hülyeség. Fel kellett kelni ugyanúgy 7-kor, kiöltözni és ülni egész nap míg a sok részeg rokon meg ismerős felsorakozott, tölteni nekik a páleszt, hagyni, hogy a sok büdös pacsuli szarral fújkodjanak, elviselni az alpári poénokat meg a szexuális megjegyzéseiket. Előtte való napokon meg sikálni reggeltől estig, nehogy egy porszemet észrevegyen majd a hullarészeg utcabeli Sanyi bácsi aki annyira bunkó volt, hogy a sáros gumicsizmával trappolt be a szőnyegre.

Tinikoromban utóbbiak megszaporodtak és már nagyon elegem volt, mígnem egyik alkalommal el kellett utaznunk és végre volt egy nyugodt húsvétunk. Elég későn de anyámnak is leesett, hogy ezt nem kötelező csinálni, így a további években azt hazudtuk, hogy nem leszünk otthon és elbújtunk. Szerencsére egy idő után elkoptak, az öreg alkeszek meghaltak, a fiatalabbak meg nem jöttek mert nem kaptak pénzt.

Mióta nem lakom otthon, egyáltalán nem fordítok figyelmet a húsvétra, kb. tudom hogy szabadnap és annyi. Kifejezetten nem ünneplünk semmi ilyesmit és ez nekünk így tök jó, nyugalmas.

Régen: Vasárnap átjöttek Keresztanyámék, ő meg nagyanyám elmentek templomba, mi az unokatesókkal játszottunk addig. Hétfőn redőny lehúz, kapu bezár, senkinek se vagyunk otthon.

Most: Vasárnap redőny lehúz, kapu bezár, senkinek se vagyunk otthon. Pihenünk, eszünk, ennyi.

Gyerek koromban -jó régen volt- falun többen végigjártuk az összes közeli és távoli ismerőst, mindenütt festett tojást kaptunk. Aztán versenyeztünk, hogy kinek a tojása nem törik el, ha összeütjük.

Volt, aki csalt fatojással, más meg főtlen tojást kapott, akkor volt mit nevetni -kivéve ha záp volt...

Nem sokat változott. Nálunk ez alapvetően vallási ünnep, így ez nem változik. Húsvéthétfőn gyerekkoromban is csak családtagok, illetve néhány nagyon közeli barát locsolt meg. Nem volt itt 70 ember... Annyi különbség van, hogy közülük páran már nem élnek, így valamivel kevesebben locsolnak meg.

Illetve gyerekkoromban húsvétkor jött a "nyuszi" a kertbe és kerestem kint az elrejtett csokitojásokat.