Élettér váltás. Vajon lehetséges?

Szia!

Az autó menni fog fél év után is. Kérdés, hogy kell-e. ha például valamelyik nagyvárosban fogsz élni, nagy valószínűséggel csak nyűg lesz a kocsi. Ha vidéken, akkor meg létszükséglet.

A lakás már nehezebb ügy. Az általad említett országokban nem hogy pár év, de pár évtized kell, hogy összespórolj egy lakásra valót. Érdemes külföldi hirdetési oldalakat nézegetni...

Sztem menjetek el, ahová tetszik. Azután majd ott meglátjátok, hogy mire vagytok elegek, hogyan boldogultok.

Ha nem jön össze, akkor még mindig vissza tudtok jönni.

szia,

A külföldi élet egy lehetőség a sok közül, az is lehet, hogy nem a legjobb. Miután nem tudni milyen szakmáitok vannak, beszéltek-e nyelveket, nagyon nehéz bármi segítséget adni.

Ha nyelvet nem beszéltek, akkor komoly esélyetek van, hogy betanított munkánál feljebb nem juttok (amíg meg nem tanuljátok az adott országban beszélt nyelvet)

Az EU-ban jelenleg viszonylag szabadon lehet munkát vállalni és van szociális háló is, ha van munkád, akkor jár valamilyen orvosi ellátás, munkavállalói jogok, stb, és földrajzilag is közel van, én biztosan erre indulnék el.

Ha versenyképes, keresett a szakmátok, és nyelvet is beszéltek, akkor nagyon jó eséllyel tudtok magatoknak a mostaninál lényegesen magasabb életszínvonalat teremteni, de a kivándorlásnak vannak árnyoldalai is, előfordulhat, hogy rámegy a kapcsolatotok a korai stresszre (a külföldi munkakeresés is komoly feszültségforrás) vagy otthon maradó rokonnak van hirtelen szüksége a segítségetekre, bármi előfordulhat. (mindezt nem ijesztgetésből írom, csak, hogy ezekkel is számolni kell)

Mindenesetre, ha nem indultok el, nem derül ki mire lennétek képesek együtt, csak egymásra számítva, idegen közegben!

Sok sikert!

Európában, esetleg Kanadában próbálkozzatok. Ausztrália elég esélytelen. Jó nyelvtudás nélkül nehéz lesz minimálbér fölött keresni. Az igaz, hogy nyugaton magasabb életszínvonalon lehet élni, de ott is a legtöbben hitelből élnek, nem lehet csak úgy összegyűjteni egy házra. Főleg, ha nulláról kell indulni. Bátyám német állampolgár, rendes ottani fizetést kap, és 20 évig törleszti a hitelt a házára.

Olyat lehet kemény spórolással, hogy kint dolgoztok, és itthon vesztek valamit, mivel magyarban még mindig harmadik világbeli árak vannak. 30 ezer euróért kapsz egy lakást Pesten.

Amúgy megértem a problémádat, én is itt vagyok 31 évesen, rendes irodai munkám van, pármillió spórolt pénzem, de azon kívül semmim nincs. Spórolás miatt anyámnál élek, elég kilátástalan a jövőm. De dolgoztam már Angliában, németben és ausztrálban is, szóval széles a látóköröm. Sydney-ben persze csak rokonnak feketén, túrista vízummal.

Bocs, de szerintem veled van a baj.

1."futtya"

2."mivel ki akarok menni" -így egyes számban, most-

3."megvan a lehetőségem a választásra" és fölsorolsz 5 országot, mind kisbetűvel

4.egy viskóért és egy ÚJ -most nagybetűvel- autóért (meg mondjuk stresszmentes életért, ami röhej, több szempontból)

Ebben a nagy amerikarajongó világban megegyezik a véleményem J.F. Kennedy véleményével, aki azt mondta, hogy ne azt nézd, hogy az országod mit tud tenni érted, hanem azt, hogy te mit tudsz tenni az országodért.

Plusz hadd fejeljem meg annyival, hogy míg az amerikaiaknak országuk van, a magyaroknak hazájuk is; már akiknek helyén van mindene.

Visszakérdezek; mit csinált rosszul a szülők generációja, mit kellett volna másképp, hogy mára már nem érdekel sem az éghajlat, sem semmi más, csak "pár röpke év alatt egy viskó és egy új autó".

Vagy lehet, hogy ez a kérdés is csak egy burkolt toborzó? Ki tudja.

Szóval, tényleg toborzó.

"Ha az ország nem becsült meg,...., te sem tartozol semmivel."

Azért illene a rád fordított energiát-pénzt visszafizetned, mielőtt dobbantasz.