Az atlag magyarok szoktak utazni? Van eleg penzuk ra?

Én anno csóró egyetemistaként, diákmunkás pénzből beutaztam fél Európát. Olcsó repjegyekkel, vonatozással, néha stoppolással, couchsurfinggel, olcsó sok ágyas hostelszobákkal, a legolcsóbb helyi kaján élve.. Többet ért az élmény, mint a kényelem, ennyi volt a titok.

Azóta sokkal több pénzem van utazni, de azóta se költök drága puccos szállásokra, 5 csillagos éttermekre, felesleges feladott poggyászra. Ezek nekem nem jelentenek pluszt, cserébe harmadannyi egy út, mint minden "extrával", így 3x annyit utazhatok. Csak a couchsurfinget cseréltem le olcsóbb, de "saját" airbnbs lakásokra, meg a bolti vagy utcai árus kaját helyiek által ajánlott éttermekre.

13

ez real amugy

Nem tudom mire gondolsz átlag magyar alatt, mi pl logisztikában dolgozunk, átlagos irodai munka, idén már voltunk 1* tengerparton, nyáron is megyünk 1*, és még ősszel is lesz 4 napra egy spanyol városlátogatás.

Tesóm beszerző, férje rendszergazda, évente 2-3x mennek, még USA-ban is voltak.

Barátnőm pénzügyes, a párja rendőr ők is voltak tavaly is 2* Görögországban.

Unokatesóm HR-es, férje autószalonban van, ők pl még a Maldív szigeteken is voltak.

Szomszédomék is mennek minden évben, autószerelő, felesége nem dolgozik.

Munkahelyemen 7-en vannak rajtam kívül, abból 5-en voltak tavaly külföldön nyaralni, ez az 5 idén is megy, 2 elég antiszoc, nem járnak nyaralni.

Szóval sorolhatnám, facebookom is tele van ezzel távolabbi ismerősök is mennek, szóval szerintem igen, sokat járnak a magyarok is.

Szerintem szoktak. Kérdés ki-hova. Nyilván nem a több hetes, milliós nagyságrendű utakra fizetnek be. De azért vannak könnyen és relatív olcsón elérhető célpontok.

Legtöbb munkatársam átlagban 2x megy nagyobb szabadságra, egyszer síszezonban, egyszer meg nyáron, nyár végén valami tengerparti útra.

Én minden hétvégén túrázom, kirándulok, országon belül jövök megyek, így is elcseszek egy év alatt annyi pénzt, amiből kisebb nyaralás is kijönne ha csak 1x mennék.

Hát én nem tudom, hogy mennyire átlag magyarokkal találkozom. Van egy ismerettségi köröm ami sok szempontból jól behatárolható vagyoni helyzet, életkor, lakóhely jellege, iskolai végzettség által. Nekem ők az átlag magyar. Nincsenek köztük hajléktalanok, minimálbéren foglalkoztatottak, közmunkások de milliárdosok, médiasztárok vagy földesurak sem. Ahol én megfordulok ott sem kirívó szegénységet, sem kirívó gazdagságot nem látok. Bizos, hogy mindkettő van, de nem az én hibám, ha nem találkozom velük.

A munkám miatt rengeteget repülök a világban, és akárhova megyek, nincs olyan Amerikába vagy Ázsiába induló repülőjárat, hogy ne találkozzak több-kevesebb magyarral. Ferihegy is állandóan tele, a schwechati reptér is magyar szótól hangos, bár ott a dolgozók jó része is magyar. Burgenlandban nem lehet úgy tankolni, hogy ne magyar legyen a shopban a pult mögött. Akarmikor boltba megyek, tele van az Interspar, az Auchan.

Nagy az inflació, főleg az élelmiszereknél, de akinek magasabb a jövedelme, azt ez kevésbé érinti. Az ismerőseim között a többségnek jelentősen nőtt a fizetése, nem egynek az elmúlt 4 évben megduplázódott a nettója.

Ami változik, az az, hogy a feleségem szerint most már sokan akkor vesznek dolgokat, amikor akcióban vannak, eddig ilyennel nem foglalkoztak. Nem vesznek új autót, hanem 5-8 millióért használtat keresnek mert nem minden munkakörhöz jár a céges. Utaznak, nem mondanak le a nyaralásról, de egyre inkább a külföldet választják, mert olcsóbb mint a Balaton. Persze elmondják, hogy mi mennyi, pl. ismerős pár a legutóbbi 4 napos hosszúhétvégét Ljubljanában töltötte, csak a szállás volt 700 euro. Egy fiatalabb munkatárs és a barátnője nemsokára Los Angelesbe utazik. És ezek az emberek irodai alkalmazottak Budapesten. Olyan családok, akik a két keresővel kb. 1,5 milliót visznek haza havonta. Szóval nem tudom van-e értelme átlag magyarokról beszélni, mert nekem ők azok, én velük találkozom az időm 98%-ában. Én őket látom a plázákban, a reptereken, a szállodákban zsúfolásig. Nyafognak ők is, hogy gyenge forint meg infláció, de az utazasról nem hajlandók lemondani.

Ja, és ők nem gazdagok, gazdag a tulaj, aki a hatodik nagy értékű budai ingatlant veszi az elmúlt pár évben.