Mit szóltok ahhoz. Hogy sose megyünk/mentünk el kirándulni, nyaralni, és emiatt önmagamtól nincs kedvem ezeket csinálni, és a szobámban töltöm a napjaimat?

Nem kifejezetten gáznak nevezném, de azért szomorú. Ha van rá igényed, menjél, nem értem, miért kellene társaság egy túrához.

Nem voltatok programokon? Ezt el se tudom képzelni... Nem csoda, ha azt szoktad meg, de szerintem érdemes lenne kiruccannod egyedül is...

Hát érthető. Bár, hogy még egy kirándulásra sem. S vmire, mi ott van nálatok.

De ne menjen el a kedved. Annyi szép hely van, amit érdemes látni. Jó program, mit megnézni. Alapból en is megvagyok a szobámban. De vannak helyek, progranok, ahova, amikre szívesen ellátogatok!

Ok, az egy dolog, hogy penz és idő hiány miatt anyáddal nem tudtál menni. De azt ne kend rá, hogy nincsenek barátaid és tulajdonképpen igényed sincs rá, mert az nem az ő hibája.

Mi se jártunk nyaralni, mert amíg apámmal együtt éltünk, ő állandóan dolgozott, amikor még elváltak nem volt rá pénz és igen, érthet ő modon az én anyám is pihenni akart egész heti munka után. Nekem viszont voltak barátaim és velük mentem ide-oda. Amikor már elég idős voltam, mentem diakmunkazni is, abból pedig tellett programokra, kesobb pedig nyaralasra is. Persze értem en, hogy sokkal egyszerubb anyádat szidni

Kérdező, én arra bíztatnálak, hogy ha most épp nincs is kivel kimozdulni de valahol belül mégiscsak megvolna az igényed arra, hogy ne otthon üldögélj, akkor merj változtatni ezen. De ne kívülről várd a megoldást, hanem mérd fel, mi a pontos, jól körülírható célod ezzel,miért fontos neked ez a vàltoztatás. Gondold végig, mik a megoldás lehetséges módjai - nyugodtan rugaszkodj el a földtől, mert a gondolat újabb gondolatot szül és lehet lesz olyan elsőre megvalósíthatatlannak tűnő ötleted, amit sok szempontból végiggondolva mégiscsak közelebb jutsz a célodhoz. Végül azt is tudatosítsd magadban, hogy pontosan milyen lépéseket teszel azért, hogy élérd a célodat!

A lényeg, hogy te magad tudsz az otthon ülésen változtatni és ha vannak olyan külső akadályok, mint pl az ilyen programok megtalálásának nehézsége tapasztalat híján vagy épp a pénzszűke, ezen akadályok lebontását szépen vedd a saját kezedbe. Munka van vele, az tuti, de ha eléred egy kitűzött célodat, az milyen jó érzés màr!

Szerintem egyszerüen nagyszüleid sem vitték sehova sem anyádat, a kirándulások felesleges kiszort pénznek tekintik.

Amit tehetsz, hogy ha vidéki vagy anyukádat karácsonyra megleped egy Budapestre vonatjeggyel, és körbe járjátoka várost. Ehhez vane gy jól bevált 1 napos túra útvonalam.

Ha meg Bp-i vagy akkor lementek egy napra a Velencei tóhoz vonattal, sétáltok egyet, lehet korcsojázni a parti mülyégpályán(lehet korcsolyát bérelni), és haza mentek...

Nekem is így telt el a fél életem. Senki nem jött velem, egyedül nem mentem. Ültem minden nap a gép előtt, a szobám volt az életem, főleg egyetem alatt. Egész nap azon agyaltam mit csináljak, hova menjek, aztán csoda ha a boltba lejutottam.

Közel 30 évesen kezdtem el kimozdulni. Nekem a túrázás, természetjárás jött be. Nem drága, egész évben űzhető, és mindig érdekes. Sosem jöttem még úgy haza, hogy "bárcsak ne mentem volna". Vannak teljesítmény túrák is, sokféle távval, egyedül is lehet indulni de mégis ott a biztonságérzet hogy mások is mennek.

Idén egész rákaptam, 450-500 km-t túráztam mellette városnézések, múzeumok, sportesemények. Program mindig akad rengeteg.

Eleinte úgy voltam, hogy egyedül menjek? Majd elindultam és rájöttem, hogy így még mindig jobb mint egyedül otthon ülni. Eleinte jöttek is a csodálkozó "egyedül mész?" kérdések. Majd megszokták az emberek, idővel meg már ők akartak hozzám csatlakozni.

Régen azt kaptam meg, hogy mindig otthon ülök, most azt, hogy én mindig vagyok valamerre :D