Ha valaki nyelvtudás nélkül utazna repülőn annak segítenek az utasok?

Nyugi, vannak olyan országok, ahol még a reptéren is alig beszélnek angolul az ott dolgozók.

Az utasok közt valószínűleg lesznek segítőkész és jófejek is, meg olyanok is, akik nem segítenek. Neki meg pillanatnyi szerencsén és fellépésen múlik majd, hogy vajon milyen reakcióval találkozik inkább.

Hogy az ismerős mennyire tud boldogulni az nagyban függ az ő talpraesettségétől is. Ha gátlásos és megpróbálni sem meri megértetni magát, mert úgyse értik, akkor lényegesen rosszabbak az esélyei, ahogy akkor is, ha fél segítséget kérni az utastársaktól.

Ha nem járt még reptéren, akkor érhetik meglepetések, mert a kapuk jelzései, kiírások nem minden esetben teljesen egyértelműek, ha valaki nem felkészült, nem figyel eléggé, akkor be lehet nézni dolgokat. Ugyanakkor nem is atomfizika, általában próbálnak mindent egyértelműen kiírni és egy kis talpraesettséggel mindent ki lehet deríteni.

Nem árt, ha legalább a Google fordítót megtanulja használni és van net kapcsolata. A Google már kép alapján is tud fordítani, így a feliratokat is le tudja fordítani, de a net elterjedése előtt is megoldották az emberek az ilyen problémákat, nem érdemes túlaggódni.

Hát igen, leginkább az illető nyitottságán, talpraesettségén sokkal több múlik, mint a nyelvtudáson. Egy-két alap szót, meg hogy mi vár rá az út során érdemes valakinek elmondani neki, pl. exit, gate vagy chicken, beef, pasta, water, a teát, kávét csak felismeri, a kóla, szprájt vagy bíír szót meg fogják érteni. A kiinduló állomáson csak nem téved el, átszálláskor meg az a lényeg, hogy "connecting flights" feliratot kövesse aztán az első menetrendi tájékoztató kijelzőknél álljon meg, keresse meg az ő járatát és a "gate" sorban ott lesz, hogy "F19" vagy akármi. az a kapuja. Akkor körbenéz és látja, hogy DFGH stb. kapuk felé erre nyíl, addig kell menni, amíg már csak az F jel marad, onnan meg az F19 egyértelmű. Ferihegy a legtöbb komoly reptérhez képest egy picike valami, sok helyen kisvonatok viszik az utasokat, (München, Paris, Orlando stb.) ez nehezíti a dolgot, meg lehet akár fél órákat is gyalogolni, de alapvető életösztönnel megáldott ember aki nem pánikol be, megoldja.

Nem szabad begubózni, kis bátorság és mutogatás, egy mosoly és túl lehet élni. Hogy segítenek-e, az elsősorban azon múlik, hogy milyen embert fog ki. Vannak borzasztó élményeim, egy transzatlanti úton a világ minden szegletéből odafújt emberekkel találkozhatunk. Most márciusban jöttem haza az USA-ból, olyan gépen, ahol 2-4-2 volt az ülésfelosztás. Mellettem az ablaknál egy néger asszony ült, elsőre nem is néztem a korát, de azt láttam, hogy lehet 50-es, 60-as is, nem tudtam belőni. Nemsokára kiderült, hogy nem tud angolul, valószínűleg valahonnan Latin Amerikából való, Seattle-ben szerintem csak valami jómódú családnál dolgozhat és mintha holland szavakat motyogott volna. Nem tudom hova ment, ki rakta fel a gépre Európa felé, de olyan volt, mint aki nem evilágban élt eddig. Az istennek nem tudta becsatolni magát, de ebben még segített a stewie. Aztán nem tudta a kezével a pöcköt arrébb tolni, hogy lenyithassa az asztalt. Lenyitottam neki. Nem tudta letekerni a vizespalack kupakját, letekertem. Jött a kaja, szégyellte, hogy nem érti mi történik körülötte, kendővel betakarta a fejét, hogy ő itt sincs. Elkértem az ő pastáját is, megböktem a könyökét, hogy vegye le a kendőt, ezt egye meg. Nem tudta leszedni a fóliát, leszedtem, kértem neki vizet. Utána besötétítettünk, ahogy szokás, de nem tudta hogy kell lehúzni az árnyékolót, lehúztam. Kicsit elszenderültem, de aztán elmentem vécére. Ahogy jövök vissza, látom, hogy kimászott a folyosóra, akkor ébredtem rá, hogy ez biztos nem mert szólni, hogy ki kéne mennie. Várt amíg én fölálltam. Na, kimegy a vécéig, ami öt sor közelségben volt tőlünk, jól láthattam. Tudjátok, a WC ajtó középen becsuklik, ott kell befelé nyomni. Akkor látom, hogy nem megy neki. Nyomja befelé, de nem jó helyen. A szerencsétlen már két perce kísérletezik, fiatal, angolul jól beszélő sikeremberek két sorral arrébb b*nak segíteni. Nem bírtam tovább, odamentem, kinyitottam, bement. De az még mindig nem esett le, hogy aki ennyire idegen ettől az élettől, nem fogja tudni bezárni belülről. Tudod, rá kell húzni a reteszt, hogy záruljon és kívülről foglalt pirosra váltson, belül meg fölkapcsolódjon a villany. Szegénykém ott próbálta végezni a dolgát a vaksötétben. Persze jött egy faszi, mivel zöld a lámpa, tiszta erőből belöki az ajtót, ami nyílik. Ez is sikolt, az is kiabál. Szóval aki büszkén vállalja, hogy ő bizony senkinek nem segít, annak elmondanám, hogy kicsit több minden van a világban, mint amiről te azt gondolod, hogy már láttad és mindig lesz egy nagyobb, szebb, erősebb, drágább járgány ami melléd áll a piros lámpánál, oszt lehet csicskulni