A mobilitási célú lakhatási támogatást igazából milyen céllal vezérelve találták ki?

Ez közismert nevét "albérlet támogatás", amit a munkáltató adhat adómentesen. Csak igazándiból túl értelmesen nem lehet felhasználni.

Mert ugye van egy ilyen feltétele:

"a munkavállaló állandó lakóhelye és a munkavégzés helye közötti távolság legalább 60 km, vagy pedig a munkavégzés helye és az állandó lakóhely közötti tömegközlekedési eszközzel történő oda- és visszautazás naponta 3 óránál több időt vesz igénybe"

Ennek így se füle se farka. Miért kell nekem egy állandó lakóhely legalább 60 km-re (vagy 3 óra utazásra)? És ha az albérlet az állandó lakóhelyem? Akkor be kellene jelentkeznek állandóra egy 60 km-rrel odébb lévő helyre, és akkor lennék jogosult az adómentes támogatásra?

Szóval nekem ez ott sántít, hogy mi az az állapot, amiből kiindulunk? Lehet, hogy előtte a szüleimnél laktam, és egyszerűen ki akartam költözni, miért is maradnék bejelentve a szüleimnél? Vagy szélsőségesebb esetben hajléktalan voltam, elvesztettem a lakásom, stb., akkor meg megint csak nem lehet egy 60 km-rel odébb lévő állandó lakóhelyem.

Tehát ha én szépen élek egy albérletben, a munkahelyemhez közel, állandóan, az nem elengedő. Semmit nem kaphatok adómentesen, még ha a cég szívesen adná is, mert nincs egy fiktív helyen állandó lakcímem.

Persze lakáshitel támogatás már adható kamatmentesen, mindenféle extra feltétel nélkül. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az állam hozzáállása az albérletesekhez, hogy az valami ideiglenes állapot, csak és kizárólag azért költözik valaki albérletbe, mert csóró lakást venni. Csak ez egyáltalán nem igaz sajnos, és nem értem, miért nem tudja az állam kicsit megreformálni az ehhez kapcsolódó elképzeléséket.