Mi szabja meg egy festmény értékét?

Jelen korban a fotószerű ábrázolásnak nincs jelentősége, mert létezik a fénykép. Addig volt nagy értéke az élethű szerű ábrázolásnak, amíg a cél az életszerű megörökítés volt. Jelenleg a hozzáadott művészi érték értékeli fel egy festmény árát. Tehát, lehet életszerű ábrázolás ma is, de a téma vagy mögöttes jelentés ad értéket a műnek.

Az újdonság, egyediség és meghökkentés is számít. Ha úgy vagy olyat ábrázol a festő, amit korábban még nem látott a publikum. Erre jó példa Malevics fekete négyzet festménye. A vászonra egy fekete négyzetet festett. Igazából bárki képes lenne rá, de mégsem tette meg senki. Korábban ilyet senki nem csinált. Mégis pont ezért kiemelkedő és kerül egy vagyonba a kép.

Természetesen a művészet szubjektív és sokszor, csak az utókor értékel egy művészt. Azonban a befutott festők nagy része komoly műhelyekben, iskolákban tanult festészetet.

Egy másik szempont a giccs és művészet elhatárolása. Ha tudod, hogy mit jelent a giccs, tudod, hogy minek nincs művészi értéke sem. Nehéz meghatározni, hogy mi a giccs. Beidézek egy definíciót, ami elég jól elmagyarázza.

„Giccs a festészetben:

A kép ötlete nem eredeti. Arra a vágyódásunkra kíván ráerősíteni, hogy egy idealizált világban kívánunk élni, távol a mindennapok valóságától.

Példák: kerek erdei tó; esetleg bőgő szarvasbika, úszkáló hattyú, sejtelmes fények, naplemente/napfelkelte, melegséget sugárzó házikó, gombolyaggal játszó cicák, kergetőző puttók, falusi idillek, unalmas és erotikus hangulatú aktok, semmitmondó vagy önmaguknak tetszelgő portrék, humorosnak szánt sablonos falusi zsánerképek, közhelyesen festett gólyák, kacsák őzek (lehetőleg fiatal állatok). Romantizáló gulyás, csikós, paraszt, de munkásképek is, a szorgalmas munkás-lét megannyi precíz ismertetőjegyeivel. Az ábrázolás, vágyakozás, kacérság ismertetőjegyei fiatal női portrékban elbeszélve. A magyarság viharos évszázadainak szájbarágós, illusztrációszerű megjelenítése. Giccses hatású az egyszerű, könnyen emészthető, felszínes gondolatok idealizált ábrázolása, az eredetiség és különösség hiánya a tartalomban: az életszerűségnek ellentmondó, idealizált, sokszor hatásvadász ábrázolási módok.

A giccsel szemben a legszigorúbb vád, hogy megfosztja a befogadót az aktív felfedezés élményétől és művészetet hazudik ott is, ahol csak fogyasztói igények kielégítése a cél.

A giccs kliséket közvetítő termék, a konzumkultúra része, a közhelyesség, sztereotípiák halmozása, túlzások, az elvárásoknak való megfelelés eszközeivel hat. Jellemző rá az eredetiség és különösség hiánya. A giccs áru akar lenni, ezzel szemben a művészet a kultúra hozadéka és értéket teremt. Tárgyak esetében többnyire olcsó anyagokból tömeggyártásban készülő, művészi igényt kielégíteni célzó, de arra valójában nem képes termékek, amelyek a konzumkultúra részei. A hamis idill látszatát kelti.”

Általában szakemberek határozzák meg. Muzeológusok, művészettörténészek, a képzőművész társadalom. Egy komolyabb galériában vagy múzeumban szakemberek dolgoznak azon, hogy kutassák, megismerjék a művészeket, műveket. Akiket a szakma elismer, általában a műveik is értékesek. Komolyabb helyek nem adják a nevüket olyan művek értékesítésért, amely giccs kategória. Van olyan művész is akit, csak utólag ismernek el. Előbb-utóbb megjelennek galériákban, aukciókon, kiállításokon ezek a művészek. Nyilván minél keresettebbek, annál többért mennek el a festményeik.

Van egy műértő, műkedvelő rétege a társadalomnak, akik elegendő pénzzel is rendelkeznek, hogy ezeket a képeket megvásárolják. Aztán a piac beárazza a művészeket. Hiába állapítanak meg magas kikiáltási árat vagy eladási árat, ha a kutyának sem kell.

Első voltam.