Ki mit gondol az autóról, vagyonépítés alatt? Mikor vettétek meg az első kocsitokat?

Az autó vétele ezekben az esetekben minősül vagyonépítésnek:

- ritka oldtimer, aminek a későbbi értékesítésével elért árfolyamnyereség meghaladja a beszerzés, finanszírozás, tárolás, állagmegóvás költségeit

- haszongépjármű amely jövedelemtermelő tevékenység során elengedhetetlen közreműködő.

Minden más esetben fogyasztási cikk, lassítja a vagyonépítést, mert más közlekedési alternatívákhoz képest az alábbi megnövekedett költségek terhelik meg az egyén vagyoni helyzetét:

- a vételár és a maradványérték különbsége amortizációként jelentkezik

- adóterhek

- kötelező biztosítás

- finanszírozási költség

- szervizköltségek

- üzemanyag

+ azt kimaradt, hogy nem azért nem lesz vagyonod, mert az autóra elköltesz havonta 100e-et. Ha nem is veszel autót és meg is spórolod ezt a pénzt, az közel sem nevezhető vagyonnak, inkább csak vésztartalék.

17 éve van autóm, ez idő alatt összes költésem az autókra, vételárral együtt nem haladta meg a havi 100e-et.

Amúgy meg ha meg is haladná, a kényelem, hogy nem kell vasárnap reggel buszra várnom, nem kell cipekednem haza a boltból, hogy a párommal meg a gyerekekkel bármikor el tudunk menni kirándulni, hogy nem kerül napi 4 órámba meg 6 átszállásba hogy bejussak a munkahelyemre, minden pénzt megér.

#4 a kérdés arra vonatkozik, hogy a vagyonépítéshez hogyan viszonyul, ha autónk van.

Vidéken a munkahelyre járáshoz nélkülözhetetlen autó a második pont “haszongépjármű” kategóriájába tartozik, minthogy elengedhetetlennek tűnik a jövedelemszerzéshez.

Ha csak kényelmi szempontból van autónk, akkor nem nevezném vagyonépítés szempontjából pozitívnak. (Akkor sem, ha megvonása nem jelent szignifikáns vagyonnövekedési többletet)

Első sorban attól függ, mennyire szükséges az autó a napi munkádhoz és életedhez.

Ha egyedül élsz egy lakásban Budapest belvárosában és ott is dolgozol, az autó nettó pénz és idő égetés.

Ha Szombathelyről ingázol Oberwartba, szinte elengedhetetlen, vagy máshogy fogalmazva: egy célnak megfelelően választott autó haszna meghaladja a költségeit.

A hozzászólásból ítélve neked nincs szükséged saját autóra és még nem is engedheted meg magadnak, hogy mint költséges hobbit futtasd.

Várj ki, lépj előre a szakmádban, legkésőbb mire gyerekeid lesznek úgyis kell valami. És akkor már amúgy is mások lesznek az autóválasztási szempontok, mint most.

Ezzel együtt fogalmam sincs, mi az a "carguy", de ha neked az az életed értelme, hogy padló gázzal csapass egy versenypályán vagy szerpentinen és ennek anyagi feltételeit meg tudod teremteni, akkor tedd azt és élj boldogul!

Nem kell, hogy mindennek döntésed pénzügyileg racionális legyen, csak vállald fel, hogy mit választasz és mik ennek a rövid és hosszú távú költségei.

Jó tanács: költséges hobbinak akkor van értelme ha pénzt is tudsz keresni vele, vagy ha annyira tehetős vagy hogy a költségei eltörpülnek a bevételeid mellett. Mondjuk 10% alatt.

Ha neked nem jó egy használt Honda akkor nem autót akarsz hanem költséges hobbid van.

Tehát: vagy tanuld ki az autószerelői vagy bármilyen autós szakmát (autónepperkedéstől a gyártásig sok minden belefér) és annyit foglalkozhatsz drága autókkal amennyit akarsz. Vagy keress annyi pénzt, azaz havi több millió Ft-ot, ami mellett nem komoly tétel hogy egy pénztemetőt üzemeltetsz.

Én szeretek autózni, vezetni stb., a 10 éves Honda még mindig csak álom, mert egy 20 éves koreai kocsim van helyette. A covid alatt vettem de azóta is olyan mértékben javítja az életmunősegemet, hogy szerintem abszolúte megéri. Tud olyan hobbim lenni, amihez nehéz tárgyak kellenek, tudok a környékben kirándulgatni, és tudok vállalni hybrid munkát havi 1-2 bejárással az ország másik felében is, ami nekem tömegközlekedéssel a pokol lenne, még havi 1-2 alkalommal is. Ha meg épp nem futja benzinre akkor nem tankolok egy hónapig és gyalog járok.

30 éves koromig vártam vele egyébként.