A kötelező túlórát mennyi idővel előtte kell elrendelni a munkáltatónak? Kötelező írásban?

Az elsővel értek egyet.

Ha azt akarod, hogy a jövőben is életben maradjon a cég, ahol dolgozol, akkor nem ilyeneken lovagolsz, hogy törvényesen mi a helyes, hanem azon munkálkodsz, hogy a cégnek minél jobban menjen, ezáltal biztosítsd magadnak a lehetőséget, hogy továbbra is lesz munkahelyed (ha elmész tőlük, ne azért kelljen elmenned, mert bezárt a cég, hanem mert TE így döntöttél). Csak nagyon sok munkavállaló nem így látja, pontosabban át sem látja. A munka nem abból áll, hogy négykor eldobom a szerszámot, még ha be sem fejeztem az adott munkadarabot, s a munkaidő sem azért van, hogy valahogy leteljen és rohanjunk haza. Tudod, a fizetésért meg kell dolgozni, s a céget csak úgy lehet életben tartani, ha olyan alkalmazottakkal dolgozik, akik felháborodás nélkül képesek túlórázni. Ha kell, minden nap, ha kell, hétvégén is. Nem a cég van érted, hanem te vagy a cégért. Remélem megértettél.

pont az olyan hozzáállás miatt, mint az első és a harmadik miatt tehetnek ma meg mindent Magyarországon egyes cégek...

és pont fordítva: te vagy a cégért, mert ha nem dolgoznál ott, akkor magától nem menne a munka

Ha megy a munka, akkor van bevétel, tehát van fizetés. Ha nem megy a munka, ha nem akarsz túlórázni, abból nincs bevétel, a nincsből pedig fizetés sincs. Az emberek azon agyalnak, hogyan tudnának a kötelező 8 óra után azonnal hazarohanni, de közben elvárják a fizetésemelést, a béren kívüli juttatásokat, s azt, hogy a vezetőség még ki is nyalja a s.ggét, csak az nem jut el a tudatukig, hogy ha ők nem tesznek a cégért, akkor a saját helyzetük sem javul. Minden csak hozzáállás kérdése.

Egy biztos: soha nem alkalmaznék olyan munkaerőt, aki nem kellő alázattal végzi a dolgát, s azon háborog, hogy nem értesült időben a kötelező túlóráról, mert az ilyen ember nem viszi előre a vállalatot, inkább hátráltatja azzal, hogy a kollégáit is "uszítja", s ezzel csökkenti a hatékonyságot. Vagy ha már felvettem (mert az állásinterjún nyilván nem azzal mutatkozott be, hogy nem áll szándékában a cégért akár egy lépést is tenni, legyen szó pl. túlóráról), a második alkalom után megválnék tőle.

érdekes én az állásinterjún közöltem, hogy baromira nem fogok túlórázni, csak, ha feltétlen szükséges (nem jellemző a munkakörömben)... elmondtam, hogy mihez nem értek és elmondtam, hogy nagy a pofám...és felvettek...

amíg játszottam 2 évig az agyamat, hogy milyen lelkes vagyok és mi mindenhez értek, sehová nem kellettem