Ki a fukar? Most akkor fukar lennék? Vagy a barátom anyagias, hogy elvárja a nagyvonalú költekezést?

A barátomtól kaptam meg nemrég ezt a jelzőt, meg hogy anyagias vagyok, meg a családom is. Azért mert az apu szülinapját beszéltük meg, és azt mondtam nem kell, hogy ajándékot hozzon, mert mi most úgy beszéltük, hogy a bulit kapja ajándékba, egy étterembe, ahol közbe bólingozni és biliárdozni is lehet. És nem úgy csináljuk, mint máskor, hogy otthon csináljuk. Ebbe mindenki belead valamit. Meg mi mind a 4-en, plusz egy másik rokonom ezt kapjuk névnapunkra. Szerinte ez fukarság, mert abból a pénzből mennyi ajándékot lehetne venni?

Meg mert beszéltem vele, hogy igazából, én anyáéknak meg tesómnak nem is szoktam névnapra, meg szülinapra semmit venni. Hanem együtt adjuk oda a családi ajándékot, nálunk ez így szokás. Karácsonyra szoktam venni, meg anyák napjára. Akkor se drága ajándékot, vagy van mikor csak csinálok valamit.

Ő azt mondja, és végül is igaza van, hogy nem sajnálja a pénzt a szüleitől, hisz ők nevelték föl, ezért vesz nekik drága ajándékot. Egyébként ha valamivel drágább mint amire rá szántam, de pont olyan, ami nagyon jó lenne nekik, én is megveszem. Azért is nem veszek drága ajándékokat, mert nem akarom, hogy ez legyen a lényeg, meg szerintem nekik is kellemetlen lenne, mert ők se vesznek olyan drágát, és tudom, hogy nekem se jó, ha olyan drágát kapok, amit túlzásnak érzek, meg sose tudnék viszonozni. Nincs is saját keresetem, mert még fiatal vagyok 23 éves és tanulok igaz kapok ösztöndíjat, de nem akarom az egészet elkölteni. Meg ha mindenkinek drága ajándékot vennék nem tudnám győzni. Tényleg elég spórolós vagyok, feleslegesen nem szeretem szórni a pénzt. Ezért jól meggondoltam, amikor a kis digitális fényképezőgépet megvetem, hogy tényleg kell e nekem, egy fél évig gondolkoztam rajta.

Meg nem költök nagyon drága ruhákra, stb. Meg nem telefonálgatok feleslegesen, mert ő már akkor is küld sms-t, ha a vonaton ül, én pedig kint várok, és szóba is meg tudnánk beszélni, ha lehúzná az ablakot. Amikor mindenki a válságról beszélt tényleg túlzásba vittem egy kicsit ( akkor még nem ismertük egymást), de az már elmúlt.

Meg tényleg a koromhoz képest viszonylag sok pénzem van a bankba. Kb. 400.000Ft. Amit ösztöndíjakból, munkapénzekből tettem félre, meg vannak benne szülinapi pénzek is. De én felelős gondolkodásnak érzem, hogy ennyit összegyűjtöttem, mert nemsoká el kell indulnom az életben, és nem árt ha van egy kicsi félretett pénzem. Meg kell majd esküvőre, saját lakásra. De azért költögetek is a pénzemből, ösztöndíjamból, tanulmányikirándulásra, meg vettem azt a fényképezőgépet, meg karácsonyra stb.

Azért is esik rosszul, meg nem érzem magam fukarnak, mert ha jótékonykodni kell, pl. most a haitis sms, mindig az elsők között vagyok, aki küld sms-t, meg csináltam cipősdobozos ajándékot a szegény gyerekeknek, a cipősdoboz akción, ő persze erre sajnálja a pénzt.

Meg ha pl. reklám csokit adnak az egyetem előtt néha, mindig gondolok a tőlem távol levő kisebb tesómra, és megtartom hétvégéig, és hazaviszem neki a felét. Meg ha anya sütit csinál mindig beviszem a suliba, és megkínálom vele a csoporttársaimat. Egyszer egy csoportársamnak meséltem, hogy otthon csináltunk eperlekvárt, és hogy milyen finom, mondta hogy de jó lehet, szívesen megkóstolná, én meg vittem neki egy kis üveggel. Persze barátom ,amikor bonbont kapott karácsonyra volt benne vagy 30 szem, megkínált, egy szemet vettem, én meg a szülei, és miután többet nem kértünk, az egészet megette egyszerre, nem gondolt arra, hogy holnap is lehetne belőle enni. Ezzel nem akarom őt bántani, csak nem értem, ha én meg mindig elosztanám ismerőseim közt, miért én vagyok a fukar.

Az igaz, hogy mikor mikuláscsomagos húzás volt egy sport csoporttal ahova járok, majdnem ingyen oldottam meg, egy kis csokit raktam bele, meg házilag készített birsalma sajtot, házilag aszalt gyümölcsöt, otthonról, diót, meg saját kezűleg készített indián karkötőt, és gyöngyből fűzött méhecskét.

De azért mert nem akartam, hogy az enyém olyan legyen mint az összes többi, tele édességgel, meg úgy gondoltam, hogy a nagyvárosi társaimnak, különlegesség lehet az ilyen falusi összeállítás, ami ráadásul bio is, és úgygondoltam, hogy sok egészségtelen édességnél jobb, ha kicsivel egészségesebbet rakok bele. Aki kapta nagyon örült is neki.

Barátom anyukájának pl. a szülinapjára a jó adag házi aszalt gyümölcsöt meg birsalma sajtot adtam, karácsonyra vettem apróságokat, meg saját készítésű naptárt ajándékoztam, amivel nagyon sokat dolgoztam. Saját fényképek voltak évszakhoz illően, nyíló tulipán, meg téli táj stb. És én szedtem össze hozzá a népi időjárásjóslatokat is.

Neki egy könyvet vettem karácsonyra, szülinapjára egy felnőtteknek való játékot.

Valentin napra "csak" saját készítésűt terveztem, hogy hímzek neki egy könyvjelzőt. Bár nem tudom mennyire értékelné.

Én nem érzem kevésnek a saját készítésű ajándékokat, sőt a legjobban ilyet szeretek kapni. Pl. egyik karácsonyra anya kötött nekem egy sálat. Én imádom az ilyeneket, mert úgy érzem benne van az a szeretet, amivel készítik.

Most akkor fukar lennék?

Vagy talán ő az anyagias, ha nem értékeli az apróbb figyelmességeket?

Mi a véleményetek?

Az tényleg gáz, ha az édesanyukáméknak nem szoktam születés, és névnapi ajándékot venni?