Hogyan lehetséges az, hogy bármelyik bankfiókból felvehetek pénzt, akármelyik bank tagja is vagyok?

10-es!

Na, ez megint egy érdekes dolog! És erről már olvastam is valahol, hogy a bankok rendszerén alapuló elnyomó társadalomnak úgy lehetne legegyszerűbben véget vetni, ha mindenki egyszerre kivenné a bankokból a pénzét.

Ez felvet még egy kérdést: Vajon TÉNYLEG létezik ekkora pénzmennyiség, vagy ennek egy része "kamupénz"? Máshogy megfogalmazva: Minden egyes ember megkapná a tartozását a bankoktól?

"Ez viszont nettó baromság. Nincs semmilyen elnyomás, sőt, aki nem akarja, nem is tartja a pénzét bankban."

Erre ezt a cikket tudom ajánlani: - Magyarországnak a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia, és hatalmi hálózata diktál, mert nincs olyan erős társadalma, nemzeti elkötelezettségű, pénzügyi és gazdasági erővel rendelkező kormánya, amely kellő határozottsággal szállhatna szembe a pénzuralmi világelittel. Egyelőre az történik, amit ők akarnak. 1989 óta folyamatosan el tudták érni, hogy Magyarországon ne bocsássanak ki magyar munkával fedezett magyar pénzt. 1991 óta jogilag is bebetonozták ezt a rendszert az MNB törvény elfogadásával és a kétszintű bankrendszer bevezetésével. Amire a szervezett magánhatalomként működő pénzvilág hajlandó hitelt adni a "levegő pénzéből", az működhet, amire nem ad, az nem működhet. Magyarország új, nemzeti elkötelezettségű kormánya már kísérletet tett néhány lényeges intézkedés meghozatalára. Ezekhez azonban szükséges lett volna az, hogy 2010-ben a magyar költségvetés hiánya a GDP (nemzeti össztermék) 3,8 %-a helyett 6,8 % legyen. Erre a világelit és annak pénzügyminiszteri tanácskozása azt mondta, hogy: nem. A befektető bankárokat nem érdekelte, hogy ennek az országnak van egy demokratikusan megválasztott, erős legitimációval bíró kormánya, amely felelősséggel tartozik a magyar társadalomnak. Ha a számára kisajátítható pénzek biztonságáról van szó, akkor nem ismer tréfát. A demokratikus magyar vezetés pedig engedelmesen fejet hajtott. Ez is mutatja, hogy tulajdonképpen ki is irányítja az országot.

"Ha nem lennének bankok, nem lenne gazdaság sem."

Kell bank, de nem ennyi! Nem hiszem, hogy az lenne a normális, hogy minden sarkon és utcában, főtéren bankok sokaságával találkozom.

"a kérdés, hogy ha becsődöl a bankrendszer, lesz-e értelme a pénznek, vagy csak az áruk cserekereskedelme fog működni?"

Szerintem alapjában változna meg a világ. És nem tudom, hogy valaha meg fogjuk-e tudni, milyen lenne.

Ez történne, ha mindenki kifizetné az adósságát, itt már országokra kell gondolni, nagyon érdekes:

- Az eladósítás olyan pénzelvonási technika, amelynek nem az a célja, hogy az adós megfizesse tartozását. Ha egy csoda folytán egyszerre csak mindenki kifizetné az adósságát, akkor egy fillér pénz sem maradna forgalomban. Ha pedig nincs pénz, akkor nem tud működni a gazdaság, mert ez a "jel" az, amely a gazdasági életet közvetíti. De ennek a jelnek az előállításához nincs szükség egy nemzetközi privilégizált rétegre, és az ő "levegőből" előállított pénzére, amelyet rendkívül drágán hajlandó kikölcsönözni. Magyarország, a magyar gazdaság magyar kibocsátású fizetőeszközökkel is működtethető lenne, amire sok bizonyíték van. Kína már így működik sikeresen immáron harmadik évtizede. Kínát az euró-atlanti elit másként szorongatja. Mi is meg tudnánk tenni, hogy olyan munkaprogramokat indítsunk be, amelyekhez megvan hazánkban a munka, a munkaerő, a munkaeszköz és a technológia is. Így épülhetnének a gátak, a víztározók, a belvízelvezető és a szennyvízelvezető rendszerek, de így épülhetne tovább a közúthálózat is. Társulhatna hozzá országos erdősítési, parkosítási és lakásépítési program is. A fizetőeszközt a magyar állam bocsátaná ki. Ezek nyomán segélyezett munkanélküliek tízezrei válhatnának rövid idő alatt munkavállaló adófizető polgárokká. Az államnak több pénze lenne a közfeladatok finanszírozására, és kevesebb hitelt kellene igénybe vennie. Ennek egyetlen akadálya az, hogy sérti a nemzetközi pénzkartell érdekeit.

- Voltak-e olyan nemzetállamok, amelyek ellenálltak?

- Argentína 2000-ben ellentmondott. Mi történt? Mindenféle eszközzel próbálták ütni-verni, de nem sikerült. A 103 milliárd dollárból azonnal elengedtek 65 milliárdot, a dögkeselyű Nemzetközi Valutaalapot pedig inkább kifizették az argentinok, csakhogy minél előbb megszabaduljanak tőle. Argentína "köszöni, jól van" és fejlődése felgyorsult.

16-os:

"Valóban elképesztő az elnyomás. Ha az ember felveszi a hitel egy pici

suzukira, ezek a bankok képesek és havonta csekket küldenek, hogy

fizessem vissza."

Világosan leírtam, mire gondolok, és sehol sem írtam azt, hogy "pici".

Nem piciben gondolkodom, és nem egyénben, hanem globálisan, mindent

összevetve.

Bemásolom még egyszer:

-Ha egy csoda folytán egyszerre csak mindenki kifizetné az adósságát,

akkor egy fillér pénz sem maradna forgalomban. Ha pedig nincs pénz, akkor

nem tud működni a gazdaság, mert ez a "jel" az, amely a gazdasági életet

közvetíti. De ennek a jelnek az előállításához nincs szükség egy

nemzetközi privilégizált rétegre, és az ő "levegőből" előállított

pénzére, amelyet rendkívül drágán hajlandó kikölcsönözni. Magyarország, a

magyar gazdaság magyar kibocsátású fizetőeszközökkel is működtethető

lenne, amire sok bizonyíték van.

És a magyarázat, idézet: (hosszú, de ha valaki meg akarja érteni a világ menetét,

mindenképp érdemes időt szánni rá, nem csak a pénzről szól):

-Mi tehát a pénz?

Bármi szolgálhat pénz gyanánt, amely elfogadható a lakosság számára, mint

a termékek és szolgáltatások cseréjét elősegítő közvetítő közeg. Az

amerikai indiánok felfűzött kagylópénzt, az indiaiak fényes színezetű

kagylókat, egyes szigetlakók a bálnák fogait, az inkák a kokain cserje

leveleit, és Észak-Amerika első telepesei a dohányt használták erre a

célra. De egyes Csendes óceáni népeknél a nagy kerek kövek, míg Európában

a 2. világháború utáni Németországban a cigaretta és a tömény szesz

töltötte be a közvetítő közeg, azaz a pénz szerepét.

A legnépszerűbb anyagok a pénzügyi közvetítésre a nemesfémek, elsősorban

az arany és az ezüst. Ezeknek az anyagoknak pénzként való használata Kr.

e. a 7. században kezdődött, és folytatódott a következő két és félezer

éven át. Európában az aranyra és ezüstre beváltható papírpénz vált a

leggyakoribb közvetítő közeggé a 18. században. A bank által adott és

nemesfémet szimbolizáló papírjegy tulajdonosának garantálták, hogy

bármikor beválthatja azt a helyi pénzváltónál, és átveheti természetben

azt a mennyiségű aranyat és ezüstöt, amely a banknak erre a pénzjegyére

rá volt írva. EZ A RENDSZER MEGKÖVETELTE, HOGY A FORGALOMBAN LÉVŐ

PAPÍRPÉNZ TELJES ÉRTÉKE NE SZÁRNYALJA TÚL A LETÉTBE HELYEZETT NEMESFÉMEK

TELJES MENNYISÉGÉT. Ez a kötöttség korlátozta a forgalomba levő pénz

mennyiségének önkényes növekedését. Éppen ezért háború idején, amikor

többletpénzre volt szükség, a hadseregek és a hadianyagok

finanszírozására, a kormányok arra kényszerültek, hogy átmenetileg

felfüggesszék a forgalomban lévő pénz mennyiségének az aranyhoz, illetve

ezüsthöz való kötöttségét. Más szavakkal ez azt jelentette, hogy háború

idején a papírpénzt nem lehetett beváltani nemesfémpénzre, ÉS A KORMÁNYOK

A BANKÓPRÉS MŰKÖDTETÉSÉVEL KORLÁTLAN MENNYISÉGŰ - ARANYFEDEZET NÉLKÜLI -

PÉNZT TUDTAK FORGALOMBA HOZNI A HÁBORÚS SZÜKSÉGLETEK FINANSZÍROZÁSÁRA.

EZT HÍVTÁK "FIAT MONEY"-NAK, VAGYIS OLYAN PAPÍR VALUTÁNAK, AMELY NEM

VÁLTHATÓ BE NEMESFÉMRE. Ez a papírpénz már csak azért tölthette be a

közvetítőközeg, azaz a pénz szerepét, mert a kibocsátókormány kötelezővé

tette elfogadását polgárai számára, illetve előírta számukra, hogy ezzel

a pénzzel törlesszék köztartozásaikat. Vagyis háború idején a papírpénz,

"legal tender", azaz kötelezően elfogadandó pénz volt, de nem lehetett

nemesfémre becserélni.

-Ez a fedezet nélküli pénz általában annyira volt szilárd, mint amennyire

szilárd volt az az állam és kormány, amely ezt a papírpénzt kibocsátotta.

Amíg megfelelő aranytartalék állt rendelkezésre és a reálgazdaság, azaz a

fizikai árukat és a szükséges szolgáltatásokat előállító gazdaság jól

működött, a fiat money szilárd maradt, még háborús időkben is. HA EGY

ORSZÁG MEGNYERTE A HÁBORÚT, AKKOR A KORMÁNY EGYSZERŰEN VISSZAÁLLÍTOTTA A

PÉNZ ARANYRA TÖRTÉNŐ BEVÁLTHATÓSÁGÁT, AZAZ ÚJRA ARANYALAPRA HELYEZTE

VALUTÁJÁT. Ez az átmenet rendszerint simán zajlott le. Ha egy ország

viszont elveszítette a háborút, mint például Németország az első és a

második világháborút, akkor papírpénze értéktelenné vált. Emiatt az egyes

államok az európai forradalmak időszakában az 1789-től az első

világháború végéig terjedő időszakban hol aranyalapú valutával

rendelkeztek, hol megszüntették pénzük nemesfémre való átválthatóságát.

Az első világháborút követően az európai országok visszaállították az

aranyalapot, de ez az időszak nem sokáig tartott, mert az 1929-es nagy

gazdasági válság megváltoztatta a helyzetet. A második világháború után

jött létre az úgynevezett Bretton Woods-i rendszer, amely lényegében

1971-ig tartott, amikor is Nixon amerikai elnök megszüntette a dollár

aranyra való beválthatóságát. AZÓTA A DOLLÁR IS FEDEZET NÉLKÜLI

PAPÍRPÉNZ, AZAZ FIAT MONEY. EZ LEHETŐVÉ TETTE, HOGY A DOLLÁRT KIBOCSÁTÓ

MAGÁNBANK, A FEDERAL RESERVE SYSTEM, KORLÁTLAN MENNYISÉGBEN BOCSÁTHASSON

KI KÖZVETÍTŐ KÖZEGET, NE CSAK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK, HANEM AZ EGÉSZ VILÁG

GAZDASÁGA SZÁMÁRA.

Az Amerikai Egyesült Államok központi bankjának szerepét betöltő

magánpénzintézet a Federal Reserve System, amely 100%-osan nyolc

magánbank tulajdona, csak 1913-ban jött létre.

-A magánellenőrzés alatt álló központi banki szerep jelentőségét

felismerő Mayer Rothschild mondotta: "Engedjék meg, hogy ellenőrizhessem

egy ország pénzrendszerét, hogy ki hozza törvényeit, már nem érdekel."

Azért hogy királyi megbízóinak jobb szolgáltatást nyújthasson, Rothschild

mind az öt fiát az akkori Európa öt pénzügyileg legfontosabb városába

irányította. Amschel nevű fia vezette a frankfurti bankot, Solomon a

bécsi központot, Nathan a londoni kirendeltséget, Carl-Colman a nápolyi

bankot és Jacob-James, a legfiatalabb fiú, pedig a párizsi Rotschild bank

élére került. Valamennyi Rothschild fiú létrehozta a központi banki

rendszert abban az államban, amelyben tevékenykedett. EGYIK LEGFONTOSABB

PÉNZÜGYI TEVÉKENYSÉGÜK VOLT KEDVEZŐ KAMATOZÁSÚ HITELEK NYÚJTÁSA A

KÜLÖNBÖZŐ KORMÁNYOK SZÁMÁRA.

-Ma is még általános az a közhiedelem, hogy a központi bankok annak az

államnak a tulajdonában vannak, amelynek a területén működnek. A VALÓSÁG

AZONBAN AZ, HOGY A PÉNZVAGYON MAGÁNMONOPÓLIUMÁVAL RENDELKEZŐ KISLÉTSZÁMÚ

ÉS ZÁRT ELIT ELLENŐRZI A KÖZPONTI BANKOKAT. Ez a zárt elit vagy úgy

ellenőrzi a központi bankokat, hogy azok formailag állami tulajdonban

vannak, de teljesen függetlenek, azaz a választott állami szervek nem

szólhatnak bele érdemi tevékenységükbe, a monetáris politika

irányításába, vagy úgy, hogy formailag is teljesen magántulajdonban

vannak. Az elsőre példa a Magyar Nemzeti Bank, amely formailag állami

tulajdonban van, de kizárólag saját maga intézi - a választott

demokratikus kormánytól teljesen függetlenül - monetáris politikáját és

érdemi döntéseibe egyetlen egy demokratikusan választott intézménynek,

így az országgyűlésnek sincs beleszólása. A másikra jó példa az Egyesült

Államok Federal Reserve System-je, amely - mint már utaltunk rá - nyolc

magánbank tulajdonában van formailag is.

-A központi bankokat azért kellett létrehozni, hogy az állami

szuverenitás részét képező monetáris hatalmat el lehessen venni a

közhatalomtól, azaz az államot képviselő uralkodóktól, parlamentektől és

kormányoktól, ÉS A BEFEKTETŐ BANKÁROK KIZÁRÓLAGOS ELLENŐRZÉSE ALATT ÁLLÓ

MAGÁNHATALOMMÁ LEHESSEN ÁTALAKÍTANI. A központi bank tehát az állam

leprivatizált monetáris funkcióit egy privilegizált embercsoport

magánérdeke szerint működteti. Központi bankok nélkül nem lehetne

lecserélni a közpénzrendszert magánpénzrendszerre. Ezért a pénz

szervezett magánhatalmának a kiépítéséhez döntő fontosságú volt a

központi bankok magánellenőrzés alatt álló rendszerének a létrehozása és

a nemzetközi pénzoligarchia érdekében való működtetése. Más szavakkal: A

KÖZPONTI BANKOK RÉVÉN LEHET ELÉRNI AZT, HOGY EGY SZUVERÉN ÁLLAM TÖBBÉ NE

BOCSÁSSON KI INGYENES KÖZVETÍTŐ KÖZEGET SAJÁT GAZDASÁGI ÉLETE SZÁMÁRA,

HANEM EZT A MAGÁNELLENŐRZÉS ALATT ÁLLÓ KÖZPONTI BANK TEGYE HELYETTE. ÍGY

AZ ÁLLAM KIADÁSAINAK (A KÖLTSÉGVETÉSNEK) A FINANSZÍROZÁSA ÉS A GAZDASÁGI

ÉLET KÖZVETÍTŐ KÖZEGGEL (HITELEKKEL) VALÓ ELLÁTÁSA, MOST MÁR NAGYHASZNOT

HOZÓ MAGÁNTEVÉKENYSÉGGÉ VÁLIK. A monetáris monopóliumhoz jutott elit

ugyanis jelentős összegű kamatot szed magán-kibocsátású pénzéért az

államtól, rákényszerítve, hogy ezt a kamatot fokozott adóztatással az

állampolgáraitól szedje be.

-A pénzkibocsátás magán-monopóliummá változtatása arra kényszeríti az

államot, hogy pénz helyett hitelleveleket bocsásson ki, és így

finanszírozza tevékenységét. ENNEK FELESLEGESSÉGÉT KÖNNYŰ BELÁTNI, MERT

HA EGY ÁLLAM HITELEKET VEHET FEL ADÓSLEVELEKÉRT CSERÉBE, AMELYNEK A

FEDEZETE AZ ADOTT ORSZÁG GAZDASÁGA ÉS A BESZEDETT ADÓ, UGYENERRE A

FEDEZETRE AZ ÁLLAM SAJÁT MAGA IS KIBOCSÁTHATNA PÉNZT. A központi bankok

létezésének azonban pont az a célja, hogy az államokat eladósítsák, és

soha véget nem érő kamatterhek viselésére kényszerítsék őket. A központi

bankok lecserélik hitelpénzre, vagyis drága magánpénzre az olcsó

közpénzt, és ez által a gazdasági élet bármely szereplője, aki

rákényszerül a közvetítő közeg, a pénz használatára, most már csak úgy

teheti meg, hogy egyben kamatot is kell fizetnie annak a zárt elitnek,

amely pénzkibocsátási magánmonopóliuma révén ezt a hitelt nyújtotta neki.

AMIKOR A KÖZPONTI BANK VESZI ÁT A PÉNZKIBOCSÁTÁS MONOPÓLIUMÁT, AKKOR Ő

HOZZA LÉTRE, TEREMTI MEG A SEMMIBŐL A HITELPÉNZT, ÉS BOCSÁTJA KI A

REÁLGAZDASÁG SZEREPLŐINEK KAMAT FEJÉBEN. EZÉRT MINDEN KÖZPONTI BANK

KIVÉTEL NÉLKÜL A PÉNZOLIGARCHIA ELLENŐRZÉSE ALATT ÁLL, ANNAK

ÉRDEKÉVÉNYESÍTŐ INTÉZMÉNYE, ÉS SZÜKSÉGSZERŰEN NEM A TÁRSADALOM, HANEM A

PÉNZVAGYONOS SZŰK RÉTEG ÉRDEKEIT SZOLGÁLJA.

"Nem várom el kérdező, hogy megértsd, de nem tudom, milyen elnyomásról

beszélsz. Én inkább lehetőséget és a gazdaság hajtómotorját látom a

bankokban."

Ugye az olvasottak alapján ezt te sem gondolod komolyan?