Hogy sikerült a saját lábatokra állnotok?

Én egyet értek a kérdezővel.

Most amikor 70-80 ezer a legolcsóbb albérlet és erre jön még a legalább 30 ezres víz, gáz és hasonlók így tényleg nem lehet semmit tenni.

Egy esélyed van, hogy öszeállsz valakivel.

Barátok vagy egy barátnő (vagy pasi) és akkor valami már lehet.

De gondolj bele. Hogy lehet valakinek lakása?

Én is otthon lakom, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy elköltözzek.

Pedig már annyi idős vagyok, hogy van olyan volt osztálytársam akinek 2 gyereke is van.

Tanulj nyelvet és menj külföldre. Más esélyt sajnos nem látok!

"Én már nagyon szeretnék önálló életet élni, "

Hány éves vagy, elmúltál már 25?

Ha nem, akkor örülj, hogy van egy otthoni ház, ahol élve ugyan lehet, hogy nem vagy önálló, de legalább tudnál spórolni, összetenni a pénzt egy önerőre saját lakáshoz.

Komolyan mondom, nem értem ezt a nagy "önállóskodást", hogy 18 után már mindenki a saját lábán akar állni és inkább kifizet 100 ezreket albérletre, aztán persze, hogy nem jut az egyről a kettőre.

Csak szólok, hogy a RÉGEBBI RENDSZEREKBEN SEM VOLT JELLEMZŐ, hogy 25 éves kor alatt lakása lett volna valakinek. Sőt!! régen teljesen természetes volt, hogy kezdetben akár 3 generáció is együtt élt egy nagy házban: nagymama/nagypapa, a szülők és a gyerekek. És amikor már anyagilag megerősödtek, akkor vettek vagy építettek egy házat és külön költöztek.

Ja, és az annyira fejlett Nyugaton sincs a fiataloknak saját lakásuk - sőt, még a felnőtteknek sincs sokszor, mert olyan drága. Annyi a különbség, hogy némely országban a fizetésből meg lehet élni, bérelt lakás mellett is. De pl. Spanyolországban már ez sem feltétlenül igaz (alacsony bérek, drága lakhatás)

" de ma már lenézik azt aki nem költözik el ennyi idősen otthonról és áll a saját lábára."

Tévedsz: az eszméletlenül megemelkedett ingatlan árak miatt egyre többen választják a "mamahotelt"

És ne aszerint élj, hogy mások mit gondolnak rólad - mert akkor sosem leszel önmagad.

Egyébként itt egy nagyon jó cikket olvashatsz erről.

Végezetül az én esetem: nő létemre 39 évesen szültem a gyerekemet, saját lakásom is van (akkor még nem volt) és végig egyedül neveltem: egészséges, jó fej gyerek, abszolút nem bántam meg, hogy nem fiatalon szültem :-)

Szóval csak lazán, nem kell stresszelni az élettől: spórolj, tanulj (végig, mindig az életedben) fejlődj és figyelj a lehetőségekre!

[link]

Értem én, de hát ez van... Ezért írtam, hogy tanulj, fejlődj, figyeld a lehetőségeket, mert csak úgy lehet előrelépni.

Mondhatnám, hogy vidéken már 2-3 millióért is vannak házak - csak hát ugye ott meg munka nincs. Valamit valamiért....