Ha felmondok a munkahelyemen, de már több szabit elhasználtam időarányosan mint lehetne, akkor mi a helyzet?

A 2012. július 1-én hatályba lépett új Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény

a munka törvénykönyvéről, a továbbiakban: MT) alapján nem olyan egyértelmű ez, mint ahogy az 1-es válasz (2020. jún. 13. 08:29) tartalmazza.

Az MT csak arról rendelkezik, ha az időarányostól kevesebb szabadság lett kiadva: ezt pénzben meg kell váltani (azaz, ki kell fizetni) ← 125. §

A fordított esetet, ha a munkaviszony megszűnéséig az időarányostól több szabadság lett kiadva, nem tartalmazza az MT. (A szabadsággal a munkáltató gazdálkodik, csak hét napot köteles a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni. Ha az időarányostól többet adott ki, magára vethet.)

Két lehetőség van, amivel a munkáltató élhet.

Az egyik, hogy ha az utolsó elszámolt időszak előtti hónapban van(nak) „túladagolt” szabadságos nap(ok), akkor az elszámoláskor, mint kiderült többletkifizetés, levonható a bérből. ← 155. § (4)

A másik, hogy ha hatvan napon belül van(nak) „túladagolt” szabadságos nap(ok), akkor azt a munkáltató tekintheti jogalap nélkül kifizetett bérnek, és visszakövetelheti. ← 164. §

Ha hatvan napon túl volt az utolsó szabadságos nap, akkor a jogalap nélkül kifizetett bért csak akkor követelheti a munkáltató, ha a munkavállaló azt felismerte, vagy azt maga idézte elő. ← 164. §

Ez utóbbi, júniusban, már nem állhat fenn. Ha a munkavállaló életkora 25 év alatti, akkor is jár 20 nap éves alapszabadság; ez a legkevesebb. Ha az általa megszabható időpontú hét nap szabadságot teljes mennyiségben az évből eddig eltelt időszakra ütemezte, az akkor is csak hét nap. A mai napig az év 165 napja telt el; erre, időarányosan, 165/366*20=9,01 nap jár; azaz 9 nap. Ha „túladagolás” van, azt a hét napon felül, a munkáltató adta ki. Nem beszélve arról, hogy 25. életév felett a pótszabadság nap(ok) miatt több az időarányos nap, és nem biztos, hogy mind a hét napját eddig ütemezte valaki. Így, még több szabadság kerül kizárólag a munkáltató ütemezési lehetősége alapján kiadásra, azaz, még nagyobb részben ő léphette túl az időarányos kiadást.

Vagyis, ha nincs az utóbbi 60 napban igénybe vett szabadság, akkor semmiféle levonás nincs.

Ha van(nak), akkor csak az(ok) kerülhet(nek) levonásra.

Ha minden többlet szabadságnap az utóbbi 60 napon belül került kiadásra, akkor áll fenn, hogy mindet levonják a béredből. Ez is csak akkor következik be, ha a munkáltató ismeri ezt a lehetőséget, és él vele.

Nem teljesen értek egyet.

Jogalap nélküli? Micsoda? A szabadság jelentős részével a munkáltató rendelkezik. Ha Ő kiadta az időarányosan járón túlit is, vagy a dolgozó kérésére engedélyezte, akkor hol itt a jogalap nélküliség? Sehol.

A régi MT-ben benne volt, hogy az időarányosan túlvett szabadságot a munkaviszony megszűnésekor vissza kell fizetnie a dolgozónak. Az új MT-be ezt nem tették bele, vagy inkább kivették belőle.

Kollégámnak vagy 6 éve kiadták márciusig az egész évi szabadságát (hosszú történet, az a lényeg, hogy kicsinálási hadjáratot indított ellene a vezér), majd áprilisban felmondott. Vissza sem tudták vonni tőle az egészet, mert nem volt annyi a havi fizetése. Tudtuk, hogy per lesz a két fél között, nem csak a szabadságos pénz miatt. Kolléga nyert. A bírói ítéletet nem ismerjük részleteiben, de a per tárgya volt a fenti szabadságos pénz is, mert a szabadság-nyilvántartás másolatát csatolták a per ügyirataihoz.