Stratégia: "haver a pénz, pénz a pénzhez húz" mennyire működik?

Nem minden esetben érvényesíthető.

Ha van egy jó öltönyöd, melyet az állásinterjúra felveszel, kiemelkedhetsz azon jelentkező közül, akik nem vették annyira komolyan a dolgot, hogy öltönyt viseljenek. Ez pozitív.

Ha van egy országos bérátlagot fizető állásod, melyből egy drága sportkocsit tartasz fent, attól nem leszel előrébb az életben, mert elviszi a megkeresett pénzedet a fenntartása. Ez negatív.

Ha kapcsolatot építesz, nem mindegy, hogy hogyan nézel ki, hogyan adod elő magadat. Viszont ez csak felszínesség, mely gyakorlatilag aprópénzből kihozható. Ha olyan körökben ismerkednél, ahol szimpla márkás dolgok a belépő kritériumok, azt nem biztos, hogy meg tudod engedni magadnak. Viszont ez a társadalmi réteg pontosan emiatt használja ezeket a drága eszközöket - hogy ne mindenki juthasson fel az ő szintjükre.

Nem a ruha teszi az embert. Nem csak...

Hiába húz fel valaki márkás - vagy annak hazudott másolatot - ha kiesik a szájából a kapanyél. Erre a legjobb példa, amikor "Dzsenifer" "LV táskával" a karján vagy "Adidas"-ban megy és nincs meg a 8 elemije sem.

"Kilóg a lóláb" :-)

Vagy ott van a "Jó estét nyár, jó estét szerekem" című film.

"A pénz a pénzhez húz" mondás nem annyira a ruhára vonatkozik - bár egyesnek maximálisan igaza van, hogy "ez a társadalmi réteg pontosan emiatt használja ezeket a drága eszközöket - hogy ne mindenki juthasson fel az ő szintjükre." - hanem inkábbb arra vonatkozik, hogy ha valakinek már van 1 millió ft-ja, akkor az tudja, hogyan legyen meg a második millió, tud bánni a pénzzel.

Ja, és "Ha olyan körökben ismerkednél, ahol szimpla márkás dolgok a belépő kritériumok, " - nos, ez a réteg azonnal kiszúrja, ha valami replika és nem EREDETI. Szóval az olyan, mintha itt nem játszik.

A pénz a pénzhez húz, ez tény. A tőketulajdonosok nem azért keresik egymás társaságát, hogy el bájcsevegjenek, hanem azért, hogy új, közös üzleteket valósítsanak meg, amelyek még több pénzt hoznak nekik.

Ha nincs pénzed, akkor legfeljebb munkaerőként, szakértőként lehetsz érdekes a számukra. Emiatt aztán nem is az a legfontosabb, hogy miként nézel ki, hanem az, hogy mit tudsz, miben lehetsz a hasznukra. Elegendő, ha ápolt, jól szituált vagy, nem kellenek a márkás cuccok, a nagy duma meg csak leleplezi, hogy nem vagy őszinte. Szerénységgel, nyitottsággal többre mész náluk.

Mondok egy jó példát hogy mennyire nem jelent a "külcsíny". Állásinterjún egy kisebb pár emberes munkaterületre vezetőt kerestek. Jött is egy pali, aki nagyon tudott beszélni és előadta magát nagyon profin, hogy ő milyen innovációkat képzelt el, mennyi ötlete van, és hogy hogy meg fogja reformálni a dolgokat. A vezetőség majd elélvezett hogy megtalálták a tökéletes embert. Aztán pár hónapra jött a kiábrándulás, hogy hiába volt a nagy duma, a munkája amit végez egy nagy rakás szar.

Szóval hiába akarja valaki kifele mutatni magát hogy mekkora ász, ha egyébként nem tud valamiféle valós mérhető értéket mögé rakni.

Szerintem ezek a külsőségek csak kis pályás értékesítőknél játszanak. Voltam pár bulin, ahol milliárdos cégek igazgatói fordultak meg. Elegánsak, jól öltözöttek és nagyon jó a kocsijuk, de bankban dolgozom és ha ügyfél jön, ennyire én is ki szoktam öltözni. 60 milliós Mercedesem nincs, de a Dérynéhez amúgy is taxival járt mindenki.

Nem a ruha teszi azt a határozott, magabiztos kiállást, amitől észre veszed, hogy egy valakivel van dolgod.

"De mondhatnám úgyis, hogy minnél szarabb helyzetben vagy annál jobban kell kinézned."

Joker nagyon elegáns öltönyöket tudott viselni, mégis egy kib*szott őrült volt. Hiába szép az alma, ha belülről rohad. Ha úgy érzed, gödörbe kerültél, akkor nem egy szebb munkásruhát kell venned, hanem abba kell hagyni az ásást.