Pályakezdő gyógytornászok, akik kiábrándultak a szakmából?

Vagy specializálódsz... babákra vagy hasonlóra csinálsz egy vállalkozást és pl leszel házhoz járó gyógytornász idősekhez vagy tartasz fejlesztéseket gyerekeknek, babáknak. Mindezt számlaképesen, megállapítasz egy árat, amiért megéri neked ezt csinálni és ennyi.

Ismerőscsaj reumatológián volt gyógymasszőr, majd saját vállalkozást csinált. 5000 Ft 45 perces kezelés és teli a naptára. Sokat dolgozik, de sokat is keres még a költségei kifizetése után se panaszkodik.

Szia!

Én átérzem a helyzetedet. Ugyanígy voltam, maga az elméleti képzés (ami ugye rengeteg gyakorlat is), tetszett, de a kórházi gyakorlatok alatt "kiégtem", kiábrándultam a szakmából. Szerintem későn kezdenek minket kiküldeni "terepre", és aki addig nem járt kórházban, nem igazán tudja, mi is lesz majd a való életben a munka. Én diplomázás után nem tudtam elhelyezkedni, aztán költöztünk is, meg családot alapítottunk, így kimaradt pár év. Közben külföldre jöttünk, itt időbe telt, mire a diplomámat elfogadtattam, és most kezdtem el a szakmában dolgozni. Én most nem kórházban vagyok, hanem háziorvosi rendszerben, ez sokkal jobb. Viszont, én még mindig erősen gondolkodok a váltáson. Ha lesz egy kis időm (gyerekek mellett nem egyszerű), akkor elkezdek mást is tanulni. Nekem az is kiábrándító a szakmában, hogy sokszor nem igazán tudunk segíteni, és bizonyos eszközeink nincsenek is meg. (pl ha úgy látom, hogy valakinek kellene egy röntgen, akkor javaslatot tehetek a háziorvosnak, de én magam nem kérhetek - és ez is valahol azt mutatja, hogy nem elég "komoly" a szakmánk...) Tapasztaltam már azt is, hogy nem veszik komolyan a szakmánkat, vagy kórházban dolgozva kvázi azt sem tudják, mit csinálunk...

És ezek mellett menj el sok-sok tanfolyamra, és rengeteg tanulás, főleg az elején, mert az egyetem nagyon nem készít fel a tényleges praktizálásra. Folyamatosan képzéseken részt venni, sokszor egy havi fizetés áráért, emellett szakmai cikkeket olvasni, hogy kövesd az újdonságokat. Mindig "felkapnak" valamit, évekig az a sláger, majd készítenek egy kutatást, és kijelentik, hogy "semmivel sem jobb, mint a korábbi technikák". Sok a "vagy működik, vagy nem" technika, próbálkozz, kísérletezz...

Én a kórházban azt sem szerettem, hogy sokszor te könyörögsz a betegnek, hogy csináljuk, amit kell. Amúgy sem való mindenkinek a kórházi munka, és én egy vagyok közülük. Ehhez képest az ambuláns rendelés, ahol most vagyok, nagyon szuper. Itt mondjuk nagy a hajtás, kevés az időd egy betegre, és korlátozott, hányszor láthatod. Nyilván emiatt sokszor nem tudod azt nyújtani, amit tudnál/szeretnél. Ez is frusztráló.

Nyilván, ha valaki elhivatott, akkor ledolgozza azt a 2 évet így vagy úgy, utána ki tud menni magánba...itt az a kérdés, hogy érzed-e úgy, hogy neked való a szakma, szereted-e a munkát, vagy sem. Ha pl. túl vagy a 2 éven, utána a magánrendelés már tetszene-e? Mert akkor érdemes addig "kiszenvedni".

Ahogy fentebb is írták, ha valaki jól akar keresni ebben a szakmában, akkor rengeteget kell dolgozni (ami már pl. gyerekek mellett nem igazán lehetséges). (Míg pl. mérnökként mondjuk egy "sima" állással is meglehet annyit keresni, mint gyt-ként túlórázva...)

Szerintem is diplomázz most már le, azzal semmit nem veszítesz, rengeteg munkád van benne. Keresgélj majd, és próbálj meg elhelyezkedni olyan helyen, ami esetleg tetszene. Pár hónap alatt úgyis el fogod tudni dönteni, hogy akarod-e folytatni, vagy sem, és ha nem, még mindig fel tudsz mondani és másba kezdeni. Vagy akár munka mellett elkezdeni egy tanfolyamot, vagy legalább tájékozódni, hogy mit szeretnél tanulni/dolgozni. Én legalábbis így csinálom most.

Egyébként több szaktársamról is tudom, hogy anno, diplomázás után nem a szakmában kezdtek el dolgozni. Volt, aki utána visszatért, de olyat is tudok, aki dolgozott benne, majd elhagyta. Nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel :)

Sok sikert az államvizsgához majd!

Kedves Kérdező!

Szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyire ugyanebben a cipőben járok. Én tavaly júniusban diplomáztam és már az államvizsgára kèszülvèn azon gondolkodtam, hogy majd merre tovább, mert ez a szakma több ok miatt sem az én utam.. Nem ismerek senkit, aki már pályakezdőkènt váltani szeretne/szeretett volna, így én most nagyon megörültem neked (bocsi :D) és ha van kedved, nagyon szívesen beszélgetnèk veled, akár itt, akár pl Messengeren.

Várom válaszod! :)