Mi értelme a két állásnak, 16 órázásnak, külföldi melónak, ha az ember évek múlva is ugyanott tart, nem jut semmivel előrébb, boldogtalan, nincs élete, csak panaszkodik?

Sok ilyen embert ismerek, akik több állásban dolgoznak, megjárták külföldet, olyan állásuk van, hogy látástól mikulásig dolgoznak, mégis boldogtalanok és csak panaszkodnak...

Az a durva, hogy akik megjárták külföldet, ők sem jutottak semmivel előrébb az életükben... Hazajöttek 2 - 3 millióval, ami kb. semmire sem elég... Olyan is van, aki kint sem tudott semmot félretenni, mert kint jóval drágább az élet és hazajön ugyanúgy, ahogy kiment... Maximum társaságban tud vagánykodni vele, hogy megjárt külföldet...

Ugyanúgy albérletben laknak vagy a szüleikkel és ugyanazt a melót végzik, mint a külföldi kint tartózkodásuk előtt...

A másik, aki több állásban dolgozik vagy tizenórázik, mégsem halad előrébb az életében... Csak azt hallom, hogy romokban a kapcsolata, nincsenek barátai, semmi élete nincs... Ráadásul, félretenni sem tud szinte semmit ugyanúgy... Elege van az egész életéből...

Az ilyen emberek is gyakran ott vannak közel a negyvenhez. Alkoholisták, boldogtalanok, nincs ugyanúgy semmijük...

Itt vagyok én. Nem keresek sokat. Nincs szinte semmim. Nincs autóm(megengedhetném magamnak, volt is, de felesleges luxusnak tartottam, ezért eladtam), teljesen az én tulajdonomban lévő házam. Mégis boldog vagyok, mert van időm élvezni az életet, van időm a hobbijaimra!

Nem vágytam soha külföldi luxusnyaralásokra, hiper - szuper autóra! Nekem elég ennyi, hogy van szabadidőm, élvezhetem az életet! Sokan nem értik az egyszerűségemet, pedig én így vagyok boldog!

Félreértés ne legyen! Dolgoztam én is másodállásban szombatonként! De, boldogtalan voltam, szomorú, hogy a héten egy napom marad, amit élvezhetek...

Vannak olyan kollegáim, akik elmentek vonatvezetőnek, gyári melósnak és ugyanott tartanak az életükben, mint én...

Se család, se boldogság, semmi... Vagy nincs kapcsolatuk vagy a szakítás szélén vannak...

Azokat megértem, akiknek svájci franc hitelük van és örülnek, ha ki tudják nyőgni a havi törlesztőt...

De, most nem rájuk gondolok, hanem az átlagemberekre. Akik egyébként nem szorulnának rá a rabszolga életre, mégis ezt választják.