Aki segédmunkásként dolgozik az nem vitte semmire az életben?

Én se jönnék össze egy segédmunkás pasival, fogorvos vagyok.

N29

Szerintem itt a kérdést alapvetően két felé kellene venni.

1. Azért segédmunkás (jelentsen ez konkrétan bármit is), mert ennyire képes és/vagy nincs többre igénye.

2. Azért segédmunkás, mert a jelenlegi élethelyzetében ez egy logikus választás, de nem sódert kíván talicskázni egész életében. (Ettől még dolgozhat továbbra is az iparágban, csak mondjuk szakemberként képzeli el a jövőjét.)

A 2-esben nem lehet semmi kivetnivaló szerintem, az 1-esre lehet szájat húzni és én sem örülnék ha mondjuk a gyerekem ennyit akarna az élettől, DE a munkát nem szabad szégyellni. Minden munkát el kell végeznie valakinek, kismillió rosszabb dolog van az életben, mint egy kevés hozzáértést igénylő, alacsonyabb megbecsültségű munka.

"#3 data scientist vagyok."

Na mondjuk az pont egy IT-s segédmunka :D

"Össze jönnétek segédmunkással ha nagyon jól nézne ki és nem egy retardált?"

Önbecsülésed nulla, vagy szégyenled a munkád, azért tetted fel a kérdést?

Aki nem önmagadért szeret, annak inkább nyissál ajtót, hogy távozni tudjon...

Az én párom szintén segédmunkás, és némileg szégyellte, mert biztos volt benne, hogy minden nőnek autó, luxusnyaralás, nyakkendős pasi kell.

Aztán jöttem én, aki Őt szerette, nem pedig a foglalkozását nézte.

Segédmunkásként épített a családjának egy házat és megteremtett mindent, amit Ő szükségesnek tartott. Becsülöm azért, amit csinál, szorgalmas, nem issza el a fizetését, és van még bőven terve, amit meg szeretne valósítani.

Soha nem volt köztünk ütközőpont, hogy Ő "csak" segédmunkás. Az én véleményem nőként az, hogy aki ezért alázza a másikat, az egy paraszt.